KAPITÁNY FERENC (FKgP)
KAPITÁNY FERENC (FKgP)
KAPITÁNY FERENC (FKgP) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A társadalombiztosítási rendszer új alapokra való helyezésével várni tovább semmiképpen sem lehet. Az átalakuláshoz szükséges rövid távú feladatoknak is ezt a célt kell szolgálni. Dr. Surján László miniszter úr az előterjesztésében meggyőző érveket sorakoztatott fel.
Alátámasztásul pártom és a magam nevében kijelentem, hogy a mi szemüvegünkön keresztül nézve a kárpótlási törvény megalkotását követően a társadalombiztosítás, az egészségügy és a nyugdíjkérdés rendezése a legsürgősebb teendők. Születésünktől halálunkig vagy – a temetési költségtérítésre gondolva – még azon túl is valamennyien, minden állampolgár, a bőrünkön érezzük jó és rossz kihatásait.
Az előterjesztett javaslat bevezetőjében pontosan meghatározza azokat az okokat, amelyek halaszthatatlanná teszik a társadalombiztosítás gyökeres átalakítását, feladatainak, funkciójának a szociális piacgazdaság kiépítése körülményeihez igazodó újrafogalmazását.
Néhány megjegyzéssel bővítem a sort. Az 1950-től kialakított társadalombiztosítás legfeljebb csak a nevében volt biztosítás. Az állami költségvetés részeként, annak alárendelten a központi tervezés és újraelosztás ideológiai, politikai eszmerendszerének egy elemeként működött. Elvesztette a korábbi időszakban felhalmozott vagyonát, államosításra került, a biztonságos működéshez szükséges tartalékalap képzését szükségtelennek tartották. A "közös kalap" elmélete itt sem vált be.
A társadalombiztosítás szervezete jelenleg is magában hordozza a korábbi SZOT-irányítást, majd az 1984-től érdemleges változást ugyan nem hozó állami irányítás hátrányos jegyeit. Elismerésre tarthat igényt, hogy az apparátus méltatlan körülmények között, minden hivatali szervezetnél alacsonyabb szintű technikai feltételekkel dolgozva igyekszik a mai rendkívül feszített körülmények között a működőképességét fenntartani.
Ennyiben azt kell mondani, hogy a társadalombiztosítás végrehajtó apparátusa is mélységesen érdekelt abban, hogy hosszú távra tisztázza feladatait, és újonnan megállapított törvénnyel és jogszabályok alapján hajtsa végre. A társadalombiztosítás reformját nagy várakozás, esetenként illúziók vagy félelmek, de mindenképpen érdeklődés kíséri.
Az elérendő távlati cél, a piacgazdasággal harmonizáló, gyökeresen új társadalombiztosítás kialakításához szükséges rövid távú feladatokkal összefüggésben szükséges hangsúlyozni, hogy mind, a gazdasági helyzet átmeneti romlásából adódó nehézség ellenére arra kell törekedni, hogy az intézkedések terhe és hátrányai a társadalmi szolidaritás elve alapján egyetlen korosztályt vagy réteget se hozzon aránytalanul nehéz helyzetbe. A társadalmi egyetértés létrehozásának legjobb fóruma a létrehozandó önkormányzatok vagy az átmeneti időre egységes, a részfeladatok meghatározását, az ütemezés, a végrehajtás irányítását ellátó – hogy úgy mondjam – alkotmányozó önkormányzat lehetnének.
A kormányra, az Országgyűlés bizottságaira és plénumára óriási teher és felelősség nehezedik. A döntések meghozatalával sok feltétel és részletkérdés nem tisztázott, de nem is várható ma, hogy ezeket előre rendezzük, ezért az átalakítás megkezdésének döntő lépéseit jelentő reformkoncepció elfogadását nem szabad halogatni. Ismerek már időhúzó érveket, de azok elfogadhatatlanok. A döntések elhalasztása több bizonytalanságot, feszültséget okozna, mintha a meghozott döntések utáni részletkérdésekben, a végrehajtás ütemezésében módosításokat kellene tenni. Ez előre valószínűsíthető is, hiszen a társadalombiztosítás működését, az ellátások színvonalának mindenki által várt javítását a mindenkori gazdasági helyzet határozza meg alapvetően. A feszültségeket ma éppen az okozza legfőképpen, hogy egy nehéz helyzetben lévő, a korábbi struktúrát leépítő és újjáalakító gazdaság ma nem képes annyi jövedelmet termelni, hogy a társadalombiztosítás terhét, felvállalt kötelezettségek fedezetét létrehozhassa. Ilyen helyzet még a jövőben is többször előfordulhat.
Mindenki számára érthetővé kellene tenni, hogy az elfogadott reform-koncepció megvalósítása minimum 10 évet is igényel, ezért a látványos, gyors formai, szervezeti változások erőltetése veszélyekkel járhat. Először is a társadalombiztosítás működőképességének fenntartása, az ellátások zavartalan folyósítása, a társadalom egy jelentős része létbiztonságának fenntartása – gondolok elsősorban a nyugdíjasokra, betegekre, gyermekeket nevelő szülőkre – fontos politikai kérdés, ami a Kormány, de nyugodtan mondhatom, hogy az ellenzék részére is, valamennyi párt részére nagyon nagy felelősséget jelent.
A biztosítási elveket maradéktalanul érvényesíteni kell, ha nem tesszük, akkor érdemben nem sokat változtatunk. A reformkoncepció gyakorlati megvalósításakor nyomatékkal figyelemmel kellene lenni arra is, hogy a társadalombiztosítás szervezetének újjáalakítása vagy esetleges további teljes szétszedése aránytalanul ne növelje meg a Társadalombiztosítási Alapot terhelő működési kiadásokat. Erre egyébként a jelentés nem tér ki, az előttem felszólalók is hiányolták, hogy nincs egy olyan példa kidolgozva, ami a különböző alternatíváknak megfelelő tájékoztatást tudna adni. Aggódom, hogy a jelentés mellékleteiben szereplő táblázatokban a működtetési kiadások változatlan mértéke szerepel 2000-ig, vagyis 0,5 járulékpont, illetve az összbevétel 1%-a. Becslések szerint, ha az önálló biztosítási ágakhoz külön szervezeteket kell kialakítani, akkor a működési kiadások elérhetik a 3-5%-át is a bevételeknek. Ez már ma is 10-15 milliárd forint kiadást jelentene a jelenlegi 4-5 milliárddal szemben.
Fel lehetne tenni a kérdést, hogy ezzel kellene-e kezdeni a reformot, illetve megér-e ez ennyit. Az önálló biztosítási ágak létrehozása technikailag, pénzügyileg változatlan szervezettel is megoldható lenne, illetve csak a feltételek folyamatos megteremtésével párhuzamosan kellene a szervezetet hozzáigazítani. Egységes irányítást biztosítani, hogy az ágazatok közötti rivalizálás ne alakulhasson ki.
Ezek után a társadalombiztosítás távlati modellje kialakításának elképzelt változásaival kapcsolatban van véleményünk, javaslatunk.
Először is a nyugdíjrendszer átalakítása. A felvázolt modellek közül – figyelembe véve a magyar hagyományokat és a meghirdetett célokat is, például a biztosítási elemek erősítését – a b) változatot tudjuk nyugodt szívvel támogatni, mert lehetőséget biztosít a másik két modell előnyeinek érvényesítésére, például lehetővé teszi az a) modellben szereplő, állampolgári jogon járó alapnyugdíj bevezetését, illetve lehetőséget biztosít a c) modellben szereplő kiegészítő nyugdíjbiztosítás lehetőségének megteremtésére is. A magas jövedelműek, a kötelező biztosításon túlmenően, vállalhatják ezt.
Elkerüli ugyanakkor a másik két modell – véleményünk szerint elviselhetetlen – hátrányait is. Például az a) modellben az állampolgári alapnyugdíj fedezetét a magasabb jövedelemmel rendelkezőktől való átcsoportosítás útján kívánja a nyugdíjrendszeren belül érvényesíteni a szociális, szolidarisztikus elemeket. A nyugdíjasok között a feszültségek forrása ma is éppen ebben a gyakorlatban van. Ezzel a meghirdetett cél, a biztosítási elemek erősítése háttérbe szorulna.
A c) modellben a kötelező biztosítás alapján megállapítható nyugdíj 35 év szolgálati idő után a megélhetési minimum-szint biztosításának az ellátását adja. A többit mindenki saját elhatározása alapján kiegészítő biztosítások megkötésével biztosíthatná magának, vagy saját maga gyűjthetné össze öregkorára. Ez a modell, vagyis a c) véleményünk szerint idegen és hagyomány nélküli a magyar gondolkodásmódban. Ezt a modellt ugyan az USA-ban alkalmazzák, ahol a szemlélet, a hagyományok – mindenekelőtt a gazdasági fejlettség szintje – és az életstílus is alkalmas erre.
A fentieken kívül a b) modell alkalmazhatósága mellett, esetleg további elemekkel bővítve, az alábbiak szólnak.
A távlati modellben a szociális védelmet az állampolgári alapnyugdíj biztosítja a jövőben megállapításra kerülő nyugdíjaknál, melyet költségvetési forrásból kell fedezni. A nemzetközi gyakorlatban – például Ausztriában is – az állami költségvetés a nyugdíjalapot jelentős összeggel támogatja. Ennek fokozatos bevezetését a gazdaság javuló helyzete alapján a költségvetés át tudja venni.
A nyugdíj másik elemét képező, úgynevezett munka-nyugdíj megállapításánál a biztosítási elemek következetesen érvényesíthetőek lesznek. Ennek a mértéke a szolgálati idő és a befizetett járulék mértékétől függ.
Ennek a modellnek a meghirdetésével, az ezredfordulóban való bevezetéssel minden nyugdíjazás előtt állónak lehetősége lenne felkészülni: például kiegészítő biztosítást is köthet, aminek a beérési ideje egyébként is körülbelül tíz év.
Messzemenően figyelemmel kell lenni a nők, különösen a gyermeket nevelt anyák érdekeire. Örömmel látom, hogy a javaslat rugalmasságot biztosít például a nyugdíjévek megállapításánál is.
Másodszor: a gyógyító-megelőző ellátások szolgáltatási rendszerének korszerűsítését látjuk igen fontosnak. A betegbiztosítási ágazat kialakításának megkezdésére a Kormány jelentésében, a kialakításával kapcsolatos egyetértés alapján, egyetlen elképzelés van. Ezzel egyet kell érteni, bár a viták során – például a bizottsági ülésen – több részletkérdésben vita van, és a továbbiakban is ez várható.
Szükség volna bizonyos alapfogalmak tisztázására is a koncepció tárgyalása, elfogadása során. Például: ki a biztosított? Egyes jövedelemmel, eltartóval nem rendelkezők járulékát ki fizeti? A nyugdíjasok biztosítása milyen forrásból fedezhető? Nyomatékosítani kellene – különösen az egészségügy területén megjelenő illúziók miatt –, hogy álláspontunk szerint a nem biztosítottak és a nyugdíjasok után a betegbiztosítási pénzt költségvetési keretből szükséges finanszírozni. Az önálló betegbiztosítási ág fokozatos kialakítása nem képes ezt a költségrobbanást és plusz igénytömeget finanszírozni, amelyre ma e körből számítani lehet. Egyetértve a Kormány előterjesztésével különösen az alapellátást, ezen belül is a körzeti orvosi ellátást javítani kell.
Sajnos, országosan jellemző, ami szűkebb hazámban, Tolna megyében is megállapítható, hogy a társadalombiztosítás által fizetett összegek négyötöd része a kórház-rendelőintézetek finanszírozását szolgálja, és csak egyötöde marad az alapellátásra. Úgy tűnik, hogy az egészségügyben, elsősorban a kórházakban a belső tartalékok érdemi feltárására, a hatékonyság növelésére, a belső arányok átalakítására is szükség van ahhoz, hogy a működtetés zavartalan legyen.
Az aktívak járulékmértékének növelésére, a költségvetési támogatás igénybevételére ma nagyon kevés az esély.
Az önálló biztosítási ágak tartalmára az 1992. évi létrehozására tett javaslathoz a következőket fűzzük hozzá. A kormányjelentés az önálló biztosítási ág kritériumát pontosan körülírja, így 1992-ben két önkormányzat, illetve két biztosítási ág létrehozását tartja szükségesnek.
Ezzel kapcsolatban megfontolásra ajánlhatók az alábbiak. Ha a koncepció megvalósítását folyamatként kezeljük, akkor lehetséges megoldásként lehet felvázolni azt, hogy egy egységes önkormányzat létrehozásával hosszabb ideig öt jól elhatárolható ágazatot lehetne kialakítani a szervezeti átalakítás azonnali megkezdése nélkül.
Ezek lennének:
1. a nyugdíjbiztosítási ágazat,
2. a betegbiztosítási ágazat,
3. a balesetbiztosítási ágazat. Önálló létrehozása a legkönnyebb lenne, hiszen közel százéves tapasztalatra lehetne támaszkodni, és minden tekintetben jól elhatárolható a kockázatok köre. Teljesen indokolatlan, hogy ezt az ágazatot a betegbiztosítás nyelje el.
4. Egy szociális ágazatot. Úgy tűnik, hogy hosszabb ideig ezek egy része a társadalombiztosítási költségvetésben lesz elkülönítve.
5. A kiegészítő biztosítási ágazatot. Ezt is a társadalombiztosítás keretében kellene tartani.
Önálló önkormányzatok, szervezetek kialakítása, természetesen a feltételek megteremtésével, mint elérendő cél, fennmaradnak. Ez a véleményünk egyébként a másik előterjesztéshez is kapcsolódik, amely a társadalombiztosítás önkormányzati irányításáról szól. A mai átalakulóban lévő érdekképviseleti szervezetek időszakában egyetlen érdemi önkormányzat létrehozása is csak nagy konszenzus- teremtéssel oldható meg, nemhogy két önállóé. Nem beszélve a megyei szinten létrehozandó önkormányzatokról. Ezért is megfontolásra ajánljuk, hogy kell-e most delegálással két különálló önkormányzat összetákolására erőt fordítani, például a szakszervezet munkaadói érdekképviselet körében jelentős változások körét éljük.
A közelmúltban hozott parlamenti határozat szerint a szakszervezeti választások egy év múlva fejeződnek be. Ennek a törvénynek viszont már most, pár hónapon belül meg kell születnie. Természetesen a reformkoncepció megvalósításának a folyamatában az önálló önkormányzatok, önálló irányítás, önálló szervezet kialakítása napirendre kerülhet, hiszen a reformkoncepció elvi megfogalmazását el lehet fogadni erre vonatkozóan. Részletesen az önkormányzati törvény tárgyalása során fejtjük ki véleményünket.
Nem szerepel a jelentésben, de a szakemberek egybehangzó véleménye szerint is a járulékbeszedési tevékenységet egységes szervezettel kellene végezni; furcsa lenne külön-külön biztosítási áganként ilyet létrehozni. A biztosítottakra vonatkozó minden adatot, amire a társadalombiztosításnak szüksége lehet, egy egységes adatbázissal és információs rendszerrel lehet gazdaságosan megvalósítani. Óriási technikai, számítógépes kapacitás fenntartásáról lenne itt szó. Ezek is indokolják, hogy a reformkoncepció megvalósítását csak ütemezve, a működés folyamatosságának a fenntartásával lehet végrehajtani.
Mindezek figyelembevételével a javaslatot részletes vitára alkalmasnak találjuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
