KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy érzem, hogy az általános törvényhozói felelősségen túl külön felelősség hárul mindannyiunkra ennek a törvényjavaslatnak a vitatása során, hiszen az elmúlt hónapokban hoztunk olyan döntést, amely – legalábbis a társadalmi munkamegosztás egyes területein – megemelte a munkát keresők számarányát. Gondoljunk az előprivatizációs törvényre a kereskedelem és a vendéglátóipar területén! A törvényhozó testület azt a döntési javaslatot, amely a várható munkanélküliség tervszerű kezelésére vonatkozott, nem fogadta el.
A szocialista parlamenti frakció szükségesnek tartja a törvényt. Azt reméli, hogy egy magas szintű jogszabály az eddig elégtelennek bizonyult eszköz- és intézményrendszer hatékonyabb megszervezését is fogja segíteni. Ugyanakkor egyetértek Gali Ákossal, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a jogszabály természetesen nem lesz mindenható, nem oldja meg a munkanélküliség valamennyi problémáját. Annál inkább sem teheti ezt, mert a foglalkoztatási feszültségeket nemcsak gazdasági okok váltják ki és termelik újra, hanem gazdaságon kívüli tényezők is. Miniszter úr expozéjában utalt arra, hogy Magyarországon kicsi a munkaerő, a munkavállalók alkalmazkodóképessége, és ezt a csekély alkalmazkodóképességű munkaerő-állományt termeli újra sajnos a szakoktatási rendszer, az oktatásügy.
Mindebből következik, hogy a jogi szabályozás mellett és a jogi szabályozáson túl komplett válságkezelő programokra is szükség van, amelyek ezeket a munka világán túli okokat is segítenek megszüntetni, és amelyek a helyi feszültségekre is választ próbálnak találni.
Kedves Képviselőtársaim! Amikor sokadmagammal néhány hónappal ezelőtt Ausztriában jártunk egy parlamenti küldöttséggel, akkor az egyik vendéglátónk azt mondta, hogy az osztrák parlament a házasságkötő teremre hasonlít: hogy ha egy törvényjavaslat a parlament plenáris ülése elé kerül, akkor aligha lehet kétséges, hogy vele kapcsolatban igen fog elhangzani. Ez a hasonlat az osztrák törvényhozás mechanizmusát tekintve azért is találó, mert az előzetes egyeztetési rendszer segít feltárni az eltérő véleményeket, ütközteti egymással a szembenálló érdekeket.
Mégis, bár a helyzet nálunk más, azt gondolom, hogy egy kicsit hasonló helyzetben vagyunk. Nálunk a házasságkötő terem hasonlata azért használható, mert mi mindig abban a helyzetben vagyunk, hogy amikor döntünk, akkor már útban van a gyerek.
A foglalkoztatási törvény koncepciójáról rendkívül érdekes lenne vitatkozni. De vajon itt és most ideje van-e az eltérő koncepciók ütköztetésének akkor, amikor tudjuk, hogy munkanélküliek vannak, és az 1991-es évben – sajnos – az eddiginél lényegesen nagyobb számban lesznek. Ezért boldogabb időkre megtartva azokat az elvi észrevételeinket, amelyeket egy koncepció vitatása során el lehetne mondani, a szocialista frakció véleményét a törvényjavaslat új elemeivel kapcsolatban szeretném nagyon gyorsan összefoglalni.
A szocialista frakció egyetért azzal, hogy a munkanélküliek járadékát egy biztosítási rendszerrel fedezzük. Egyetértünk azzal, hogy a munkaadók és munkavállalók biztosítása adja a Szolidarítási Alap egy részét. Ugyanakkor úgy véljük, hogy nem elég határozott a különbségtétel a munkaadók és a munkavállalók helyzete, és ebből következően kötelezettségei között. Ez a különbségtétel végső soron azt jelentené, hogy a munkavállalók hozzájárulásának önkéntesnek kellene lenni. Ebben a rendszerben – amelyet elénk terjesztettek – ennek az önkéntességnek az elemei megvannak ugyan, hiszen önkéntes munkavállalói biztosítást fizethetnek azok, akik munkaviszonnyal nem rendelkeznek. De a munkaviszonyban lévők számára a hozzájárulás fizetése kötelezettség.
Az önkéntesség másik megközelítési lehetősége, hogy aki többet fizet, az nagyobb biztonságra számíthat, ha úgy tetszik, a biztosítási rendszertől többet kap. Ennek az eleme a javasolt rendszerben az a tény, hogy a munkanélküli járadék folyósításának időtartama a járulékfizetés időtartamától függ. Az viszont, hogy ki mikor fizet járulékot, az nem a saját jó szándékának eredménye, hanem tulajdonképpen meghatározza az a tény, hogy milyen hosszú ideig volt munkaviszonyban, volt tehát lehetősége és kötelezettsége a járulék fizetésére.
A második észrevételünk. Elvileg elfogadjuk, nem kifogásoljuk, hogy a munkanélküli ellátás finanszírozása háromcsatornás legyen. Egyetértünk azzal, hogy a munkaadók, a munkavállalók és a költségvetés együttesen finanszírozzák az aktív és passzív foglalkoztatási intézményrendszert, a Szolidaritási és a Foglalkoztatási Alapot. Ugyanakkor semmi nem indokolja azt, hogy erre az évre változtassunk a már korábban kifejtett álláspontunkon. A költségvetési vita során elmondtuk, hogy erre az évre, 1991-re további jövedelemcentralizációt elfogadni nem tudunk, erről képviselőtársaim a későbbiekben szólni fognak. Magunk is tudjuk azt, hogy az eddig költségvetésben rögzített összegek a Szolidaritási és Foglalkoztatási Alap várható kiadásaira nem lesznek elegendőek, de úgy ítéljük meg, hogy a decemberben hozott döntés korrekciójára a későbbiekben lesz módunk.
Harmadszor. A pályakezdők munkanélküli segélyével kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a pályakezdők munkanélküli segélyének bevezetésével jobb híján egyetértünk. Ugyanakkor nekem mint pedagógusnak, személy szerint is óriási kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy az életben, a társadalmi munkamegosztásban először jelentkező munkavállalókat ne munkával, hanem munkanélküli segéllyel várjuk. Éppen ezért módosító indítványaink elsősorban azokat az elemeket erősítik a javaslatban, amelyek a segély kikerülését teszik lehetővé. Azt is hozzátenném, hogy a segély összege és folyósításának ideje a valódi problémát meg nem oldja, és hitünk szerint csak a társadalmi rossz lelkiismeret elaltatására alkalmasak. Ezért indítványaink egy része a nagyságra, illetve a folyósítás időtartamára vonatkozik.
Végül a konkrét észrevételek közül a munkaerőpiaci szervezettel kapcsolatban egyetlen mondat. A Szocialista Pártnak általában kemény kétségei vannak a decentralizált állami-gazdasági szervezetek bővítését illetően. Ez alkalommal kivételt teszünk, hiszen a munkaerőpiaci szervezet léte és jó működése meghatározó mértékben befolyásolja a munkanélküliek ellátásának minőségét is. Ezt a szervezetet viszont mi szolgáltató szervezetnek tekintjük, és éppen ezért indítványainkkal abba az irányba kívántunk hatni, hogy ez a szervezet valóban szolgáltató szervezet legyen, hatáskörét és jogosultságait az érdekegyeztető testületeknek kívántuk átadni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Talán úgy tűnik, hogy nem tartozik szorosan a témához, mégis engedjék meg, hogy néhány perc erejéig az érdekegyeztető rendszer működéséről szóljak és vegyem igénybe a türelmüket. A tervezet leginkább osztrák és német működő példákból indul ki. Hozzátenném,hogy hajlamosak vagyunk a nyugati példák közül a német nyelvterület példáit használni, pedig a német nyelvterület jelentős mértékben különbözik a magyar helyzettől. Ausztriában tagsággal rendelkező kamarák működnek, a szocialista partnerség intézményrendszere egy bejáratott rendszer.
És Ausztriában is és Németországban is alapvetően egységszakszervezetek működnek. Majd ha egyszer mód lesz rá, szeretném bizonyítani, hogy a francia, a spanyol, az olasz példa több tanulsággal szolgálhat a számunkra.
A német és az osztrák példától eltérően nálunk a kollektív megállapodásoknak nincsen kialakult rendszere, a jogi szabályozás töredékes vagy elavult, nem világos, hogy kik köthetnek kollektív megállapodásokat. Az érdekegyeztető tanácsnak mint országos érdekegyeztető szervezetnek nincsen jogszabályi alapja, a munkahelyeken plurális szakszervezeti működés van, és éppen ezért nem világos, kik azok, akik a munkavállalók meghatározott hányadát képviselik, és kik rendelkeznek erre a képviseletre megfelelő felhatalmazással. Aligha lehet a törvényjavaslatban értelmezni azt a kitételt, hogy a megyei munkaügyi tanácsokban a munkavállalók érdekképviseleti szerveinek három képviselője vesz részt. Hogy hogyan választódik ki az a három, erre vonatkozóan a törvény semmilyen útmutatást nem tartalmaz.
Ezzel a feszültséggel a Parlament, a képviselők már többször szembenéztek, és nyilván azért született a Szabad Demokraták Szövetsége részéről olyan önálló indítvány, amelyik azt javasolta, hogy legyen kötelező megújítani a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek tagdíjelvonásához adott felhatalmazást, és ezáltal valamiféle reprezentativitásról képet kapni az érdekképviseleti szervezetek között. Ezt a javaslatot a Parlament nem tárgyalta, ugyanakkor ennek egy mutációját, amelyet a Szocialista Párt nevében benyújtottunk a magánszemélyek jövedelemadójára vonatkozó törvény során, a Parlament nagy többséggel elutasította.
Így tehát abban a helyzetben vagyunk, hogy az érdekképviseleti szervezetek közötti erősorrendről semmilyen objektív képünk nincs. Meggyőződésem, a Munka Törvénykönyvének koncepciója ismeretében, hogy nagyon sokat segíthet a helyzeten a munkavállalói részvételi jogosultságok jogszabályban való rögzítése, az üzemi tanácsok megválasztása akkor, ha tisztázódik, hogy ez az üzemi tanácsválasztásokban a szakszervezetek, munkavállalói szervezetek és természetesen a szervezeten kívüli munkavállalók jelöltállítási joggal rendelkeznek.
Ennek a választásnak az eredményeképpen képet kaphatunk az egyes munkavállalói érdekképviseleti szervezetek valódi támogatottságáról, és ebből lehet majd következtetést levonni a különböző munkaügyi intézmények, közöttük a foglalkoztatási tanácsok működésére vonatkozóan is.
A szocialista frakció által benyújtott módosító indítványok egy része azt szolgálja, hogy addig is, amíg erre a jogi aktusra, lépésre sor kerül, valamilyen objektív módon legyen működőképes ez a foglalkoztatási intézményrendszer, és ne ötletszerű vagy politikailag prekoncepciózus legyen a különböző érdekképviseleti testületek összetételének meghatározása.
Végül engedjenek meg mindehhez egyetlen szubjektív megjegyzést. Ahhoz, hogy ez az érdekképviseleti szervezet valóban a társadalmi demokrácia egy fontos intézményrendszere legyen, ahhoz meggyőződésem szerint az kell, hogy a demokratikus politikai működésnek csak egyik és ne egyetlen ismérve legyen a szabad parlamenti választás. A szabadon megválasztott Parlamentnek, a törvényhozásnak is folyamatosan szembesítenie kell a szándékait azoknak az akaratával, akiket itt a Parlamentben képvisel. És ennek legfeljebb a megszervezése a Kormány feladata. Mindannyiunk kötelessége, hogy ne csak a szívünkre vegyük a munkavállalók képviseletét, a vállunkra vételben is legyünk serények. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
