KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény, amelyet elfogadásra Önök elé terjesztettünk, az egyik legsúlyosabb gazdasági és társadalmi gondunk, a munkanélküliség kezelését, illetve enyhítését kívánja szolgálni. Arról, hogy a munkanélküliség mekkora társadalmi feszültséget okoz napjaink politikai életében, és hogy mekkora társadalmi feszültséget okozhat, azt gondolom, e falak között részletesebben szólnom e kérdésről nem kell.
Fontosnak tartom azonban kiemelni azt, hogy a munkanélküliség ma egész Kelet-Európában – és így nálunk is – egészen sajátos történelmi szituációban jelentkezik. A sajátos történelmi helyzet lényege, hogy egyfelől a tervgazdálkodást folytató országok gazdaságának általános csődje, másfelől a korszerű piacgazdaságra való áttérés társadalmi-gazdasági folyamatai mintegy egymásra torlódtak, és összegezett hatásaikban viszonylag rövid idő alatt jelentős mértékű foglalkoztatási problémákhoz, számottevő munkanélküliséghez vezettek.
A foglalkoztatás változó feltételrendszerét a bruttó nemzeti termelés csökkenése határozza meg alapvetően. A gazdasági teljesítmény mérséklődése a jelentősen csökkenő külkereskedelmi forgalommal, zsugorodó belső fogyasztással, jelentősen mérséklődő reálbérekkel, az életszínvonal romlásával jár.
A visszaeséssel együtt jelentős szerkezeti váltás is megindult gazdaságunkban. A szerkezeti váltás egyrészt a KGST-kapcsolatok összeomlásával és az ország külgazdasági reorientációjával összefüggésben jelentkezik. Fontos szerepet játszik azonban a belső fogyasztópiac számottevő beszűkülése, a csődtörvény előírásainak eddigieknél következetesebb érvényesítése, valamint a külföldi működőtőke beáramlása és általában a privatizáció felgyorsulása is.
Mindezek a folyamatok – más, fontos hatásaik mellett – alapvetően érintik a munkaerőpiaci folyamatokat is. Összességükben a munkaerő iránti kereslet csökkenése és így a munkanélküliség emelkedése irányába hatnak.
A munkanélküliek száma 1988-ban alig haladta meg a néhány ezer főt, majd 1989-ben mintegy 16-18 ezer főre volt tehető a munkanélküliek száma. A töredék századokban mérhető munkanélküliség kezelése ezekben az években érthető módon nem okozott különösebb gondot. A munkanélküliség valójában 1990-től, vagyis a múlt évtől vált tömeges jelenséggé. A regisztrált munkanélküliek száma 1990. december végére meghaladta a 82 ezer főt. Ez a közel 1,9%-os munkanélküliségi ráta a mi viszonyaink között súlyos tehernek számít, noha fejlett piacgazdaságokhoz viszonyítva tulajdonképpen alacsonynak is tekinthető.
A munkanélküliség mértéke a közeljövőben várhatóan tovább emelkedik, és 1991. végére még az optimista becslések szerint is várhatóan eléri, elérheti a 4-4,5%-os munkanélküliségi rátát.
Tisztelt Országgyűlés! A Kormány eltökélt szándéka, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel a munkanélküliség lehető legalacsonyabb szinten tartására törekedjen. Stagnáló és eközben alapvetően átalakuló gazdaságban azonban elkerülhetetlen, hogy a munkavállalók egy része átmenetileg munka nélkül maradjon.
A kedvező kibontakozást – mint nagyon sok más területen is, ebben is – a gazdaság élénkülése hozhatja. Ugyanakkor a gazdaság kibontakoztatásának egyik alapvető feltétele a folyamat kárvallottjairól, tehát a munkanélküliekről, illetőleg a róluk történő maradéktalan gondoskodás. Ilyen értelemben tehát egy működőképes foglalkoztatáspolitika a gazdaság átalakításának mellőzhetetlen feltétele.
A foglalkoztatáspolitika tulajdonképpen – illetőleg ennek eszközrendszere – alapvetően két nagy csoportra osztható. Az első csoportba a munkanélküliek megélhetését passzív módon biztosító ellátások, míg a második csoportba a végleges, a megnyugtató megoldást célzó, úgynevezett aktív eszközök tartoznak.
Az Önök előtt fekvő törvénytervezetben az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök, mint például a képzés támogatása, a munkanélküliek vállalkozóvá válásának elősegítése, a részmunkaidős foglalkoztatás támogatása azt jelzik, hogy a foglalkoztatáspolitikának nem csupán a munkanélküliek ellátásával, hanem az országos és a helyi munkaerőhelyzet javításával is feltétlenül törődnie kell.
A foglalkoztatáspolitikai eszközök alkalmazása önmagában azonban nem nyújt elegendő biztosítékot a munkaerőpiac változó igényeihez történő alkalmazkodásra. Eredmény abban az esetben várható, ha a gazdaságpolitika más területeinek intézményei és eszközei is új foglalkoztatási lehetőségek létrehozását, teremtését ösztönzik. Ezek közül csak néhányat szabadjon kiemelnem.
A munkaerőpiaci kereslet élénkülését eredményezi a vállalkozásélénkítés. Az Egzisztencia Alap, a Magyar Nemzeti Bank privatizációs hitele, a vállalkozásfejlesztési alapítványok a kezdeti lépéseket jelentik e területen, de a magas adóterhek, a kamatok magassága mellett még mind a mai napig sem beszélhetünk valójában teljes egészében vállalkozásbarát környezetről. Kedvezően hatnak a munkahelyteremtésre ugyanakkor az adókedvezmények, mint például a gazdaságilag elmaradott vagy központi struktúrapolitikai döntésekkel érintett településeken nyújtott vállalkozási nyereségadó, illetve általános forgalmi adó kedvezmények.
Eddig is működtek és az 1991-es költségvetésben is szerepelnek továbbá olyan eszközök, külön pénzalapok, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a foglalkoztatási lehetőségek bővüléséhez. Ezek sorában legfőképpen a területfejlesztési célokra elkülönített pénzeszközöket érdemes megemlíteni. E forrás igénybevételével az elmaradott térségek fejlesztésének gyorsítása, beruházások megvalósítása, vállalkozások szaporodása és ezáltal új munkahelyek létesítése érhető el.
A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatását segíti a rehabilitációs alap, amely a gazdálkodó szervezetek hozzájárulásából tevődik össze.
Összegezve tehát az eddigi gondolatokat, nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy hatásos foglalkoztatáspolitika nem képzelhető el olyan általános gazdaságpolitika nélkül, amely a növekedést, ezen belül a foglalkoztatás bővítését célozza.
A foglalkoztatás helyzetének másik lényeges befolyásoló eleme maga az oktatási rendszer. E téren alapvető feladat az iskolarendszerből kikerülők munkanélküliségének elkerülése. Ez a gazdaság szükségleteivel összehangolt szakképzési rendszer kialakítását igényli. És ha alaposan elolvassák a törvényt, akkor konkrét, normatíve meghatározott ez az igény a törvényben.
A szakképzés jelenlegi struktúrája és tartalma, változtatása a kialakuló szociális piacgazdaság követelményeihez igazodó alapvető változtatásra szorul. A szakképzési rendszer megújítása folyamatban van.
Tisztelt Ház! Az utóbbi években kialakult foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer főbb fogyatékosságai – különösen az új követelmények függvényében – az alábbiakban foglalhatók össze:
Először. A foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer a jelenlegi formájában alkalmatlan tömeges munkanélküliség kezelésére. Kizárólag az állami költségvetésből a jövőben valószínűleg lehetetlen megoldani a foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozását.
Másodszor. A munkáltatók és a munkavállalók, valamint érdekképviseleti szerveik a szükségesnél jóval kisebb szerepet kapnak a különböző foglalkoztatáspolitikai döntésekben.
S végül harmadszor. A munkaerőpiaci intézményrendszer meglehetősen fejletlen.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslatban, részben az előbb említett tapasztalatok alapján, megfogalmaztuk egy aktív, többpartneres foglalkoztatáspolitika átfogó jogi kereteit, anyagi és intézményi feltételeit, valamint az eszközrendszer célszerű működtetési mechanizmusát.
A javasolt szabályozás lényeges és új vonásai a következők:
Az állam és a munkaerőpiac közvetlen résztvevői közötti feladatmegosztás újrafogalmazása, illetve újraértelmezése. A törvény rögzíti, hogy az állam nem a teljes foglalkoztatásért, hanem azért vállal felelősséget, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel elősegíti a munkát vállalni kívánók foglalkoztatását.
A szerepek újrafogalmazásának fontos eleme, hogy a törvény előírja az állam, a munkaadók és a munkavállalók együttműködési kötelezettségét. Ez természetesen nem valamiféle adminisztratív kötelezettséget ró a felekre. Mindenekelőtt a piaci szabályok szerinti aktív együttműködésről van szó, amely a munkanélküliség leküzdésére, illetve a foglalkoztatás elősegítésére irányul.
A javasolt szabályozás másik lényeges új elemét a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer működtetésével kapcsolatos szervezeti, intézményi megoldások képezik. Ezek közül a legfontosabb, hogy a kormányzat nem egyedül, hanem a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szervezeteivel, valamint az önkormányzatok képviselőivel közösen kíván dönteni a különböző foglalkoztatáspolitikai eszközök felhasználásáról.
Egy másik, figyelmet érdemlő újdonság a szervezeti és döntési rendszer területi decentralizációja.
Az is újszerű, hogy az eszközök egy része a területileg illetékes munkaügyi központok és a közvetlen munkaerőpiaci szereplők, így munkaadók, munkavállalók közötti szerződéses megállapodások formájában kerül felhasználásra.
A javasolt szabályozás harmadik lényeges eleme a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer megosztott finanszírozása. Eszerint a következő időszakban már nem az állami költségvetés lenne az egyedüli teherviselő. Ehhez kötelező járulékbefizetés formájában csatlakoznának a munkaadók és a munkavállalók is.
Végül, de nem utolsósorban a tervezet széles körben módosítja a foglalkoztatási eszközöket is. Az erről szóló fejezet elsőként említi a képzés támogatását, ezzel is jelezve ezen eszközök kiemelkedő jelentőségét.
Újszerű továbbá a munkaadók és a munkavállalók együttműködését is feltételező megoldás a részmunkaidős foglalkoztatás támogatására.
Végül e körben a munkanélküliek vállalkozóvá válásának támogatásáról szóló rendelkezéseket emelem ki. A szabályozás annak érdekében, hogy a kezdő vállalkozó is érdekelt legyen egy sikeres üzlet beindításában, szándékoltan nem teljes gyámkodást céloz meg, hanem a vállalkozás kezdeti nehézségein kíván segíteni.
A foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer újszerű finanszírozása az állami költségvetést a következő években sem mentesíti a jelentős kiadásoktól. A kötelező járulékfizetés rendszerében várható bevételek, azaz a munkanélküliek szolidaritási alapja túlnyomó hányadát ugyanis a törvény előírásai szerint a passzív foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozására kell fordítani. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozására lényegében az állami költségvetésből származó Foglalkoztatási Alap szolgál.
A várható munkanélküliség nagyvonalú kezeléséhez számításaink szerint összesen 4%-os munkanélküliségi járulék befizetésére lett volna eredeti elképzelésünk szerint szükség. A/a alátöréssel benyújtott kiegészítés e vonatkozásban a 41., 42. szakaszt változtatja akként, hogy ez a százalékos arány összesen 2%. Ennek oka és indoka az, hogy a törvény benyújtását követően december 31-én a költségvetési törvénykor ugye megalkotásra került a Szolidaritási Alap 9 milliárd forinttal, amely önmagában egyfajta lehetőséget nyújt a pénzügyi finanszírozásra, így az előbb említett százalékos hozzájárulás vonatkozásában együttesen a 2% került megállapításra, mégpedig 1,5 és 0,5% arányában.
Az Országgyűlés döntése alapján költségvetési támogatásként a foglalkoztatási eszközök finanszírozását célzó foglalkoztatási alap 12 637 milliárd forinttal, a munkanélküliek ellátására szolgáló munkanélküliek Szolidaritási Alapja pedig – mint már említettem – 9 milliárd forinttal rendelkezik.
Ez azt jelenti, hogy a munkanélkülieket ellátó rendszer működése a törvényben javasolt módon megindítható, továbbá, hogy a munkáltatói és a munkavállalói járulékfizetés mérsékelhető az előbb ugyancsak említett 2%-ra, mégpedig 1991. július 1. napjától kezdődően. A 2% háromnegyed része a munkáltatókra, vagyis 1,5, egynegyed része pedig a személyijövedelemadó-mentesen a munkavállalókra hárulna. Ez a megoldás lehetővé tenné, hogy a munkanélküliek ellátásának korszerű, közvetlenül a munkaerőpiaci szereplők irányítása alatt álló rendszere működésbe lépjen.
A szükséges továbbfejlesztésre, illetve járulékfizetés, vagy az ellátások korrigálására már konkrét működési tapasztalatok ismeretében a munkavállalók és a munkáltatók, továbbá az önkormányzatok véleményének közvetlen megismerésével nyílna lehetőség.
Megítélésünk szerint a demokratikus jogállamiság kiépítéséhez az is hozzátartozik, hogy rendelkezzünk egy korszerű, a társadalmi-gazdasági feltételrendszerrel a változásokhoz igazodó, a foglalkoztatáspolitika tartalmát, kereteit, szervezeti rendjét, finanszírozását, foglalkoztatási érdekegyeztetés fórumait összefoglaló, egységes szemléletű törvénnyel. Erre figyelemmel kérem a tisztelt Ház tagjait, a foglalkoztatás elősegítéséről, a munkanélküliek ellátásáról benyújtott törvénytervezetünket megvitatni, majd ennek eredményeképpen azt elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. (Taps.)
