HOPPA JÓZSEF, DR. (MDF)
HOPPA JÓZSEF, DR. (MDF)
HOPPA JÓZSEF, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lehet, hogy hozzászólásom egy interpelláció műfaját jobban kimerítené, mégis több ok miatt inkább most vállalkozom felszólalásra.
Magáról a törvényjavaslatról csupán néhány szót szeretnék mondani. Az általános vita során inkább megragadom az alkalmat, hogy olyan témát érintsek, amely szorosan összefügg a munkanélküliek ellátásával és a foglalkoztatás elősegítésével; jobban mondva a foglalkoztatást hátráltató tényezőkről beszélnék egy város problémáinak a bemutatásával. Azt szeretném érzékeltetni, hogy sem ez a törvény, sem a Szolidaritási Alap nem elegendő ahhoz, hogy bizonyos bajokat orvosoljunk.
Először a törvényjavaslatról. Elsősorban azoknak a véleménye alapján, akik eddig is munkaerőközvetítéssel és munkanélküliek ellátásával foglalkoztak.
A tervezet hatályon kívül helyezi a munkaerő közvetítéséről, elhelyezéséről és toborzásáról szóló jogszabályt. Ez a jogszabály biztosította eddig, hogy a munkáltatók munkaerő igényüket a közvetítő szerveknek bejelentették. Ha ez megszűnik, a munkát keresőket hogyan tudják irányítani munkahelyekre? Szintén ez a jogszabály írta elő, hogy a vállalatok létszámleépítésüket kötelesek voltak bejelenteni. Remélem, hogy ezt a feladatot a Munkaügyi Tanács maradéktalanul meg tudja oldani. A magam részéről mindenféleképpen a 22. § A-változatát tudom támogatni. Hiszen a B-változat azt írja elő, hogy a munkaadónak nincs tájékoztatási kötelezettsége.
A másik kérdés az, amit felvetettek, hogy a korengedményes nyugdíjazásnál miért nem marad meg a vállalatoknak az a lehetőségük, hogy saját hatáskörben alkalmazhassák a korengedményes nyugdíjazást. Annak ellenére, hogy a törvénytervezet a foglalkoztatás elősegítését és a munkanélküliek ellátását hivatott tartalmazni, azt lehet mondani, hogy inkább a munkáltató oldaláról közelít a kérdésekhez. Ezek olyan felvetések, amelyekre gondolom, a vita végén még választ fogunk kapni.
A munkanélküliek vállalkozóvá válásáról szóló rész veti fel a legtöbb gyakorlati problémát. Éppen ezért ezen a ponton szeretnék rátérni arra a témára, amely egy kicsit elkanyarodik a törvényjavaslattól, de a tárgyalt törvénytervezethez szorosan kapcsolódik.
Olyan problémákról szeretnék szólni, amelyeket az adott törvénytervezet keretei között orvosolni nem lehet, de megoldást találni kell, hogy a törvény elérhesse célját. Továbbá rávilágít arra, hogy a törvénytervezet elfogadása mellett más intézkedések is szükségesek.
Egy város konkrét gondjait szeretném a plénum elé tárni. Komló, az első szocialista város nehézségein keresztül úgy érzem, más hasonló típusú város gondjai is érzékelhetők lesznek. Az úgynevezett szocialista városoknak nagyon sok közös vonásuk van, így a megoldandó feladatok sem egy városra korlátozódnak.
A valóságtól elrugaszkodott célok megvalósítása érdekében születtek ezek a városok. A túlzott iparosítás haszonélvezői voltak az elmúlt évtizedekben, most pedig annak a politikának az áldozatai. A monumentális célok megvalósításához szükséges munkaerőre toborzással tettek szert. Igen komoly kedvezményekkel csábították a munkaerőt.
Komlón még 1988-ban is toboroztak embereket a bányához, pedig tudták, hogy a liász-programnak nincs jövője. A nagy lehetőségekkel kecsegtető program eredményeként egy egész városrész született. A munkát vállaló bányászok szociálpolitikai kedvezményeket, OTP-hiteleket, munkáltatói kölcsönöket és vissza nem térítendő juttatásokat kaptak. A biztos jövő hitében fogyasztási kölcsönökkel is terhelték jövedelmüket.
A szénbányászat szerkezetátalakítási koncepciója azzal számol, hogy a feketeszén termelésének a mennyiségét 50%-kal csökkenteni kell. Ez komoly munkaerőfelesleget eredményez. 1991-ben az óvatos becslések alapján is több mint 1000 munkanélküli lesz a városban. Mivel két-három vállalat kivételével minden más üzem a bányához kapcsolódik, a munkanélküliek nem tudnak elhelyezkedni. Nem baj – gondolhatnánk, majd olyan helyre költöznek, ahol találnak munkát. Hát – tisztelt hölgyeim és uraim – nem költöznek. Az OTP ugyanis nem veszi vissza a lakásokat, mert ezután már nem tudná eladni őket. Kedvezményes lakáscélú támogatást ugyanis már nem adhat rá, a 106/1988-as rendelet nem teszi lehetővé. Megszületett a modern röghözkötés intézménye. Munkahelyének megszűnése után is kénytelen megtartani a lakását a dolgozó, fizetve az utóbbi időben 1500 forinttal megemelkedett, eredetileg is magas törlesztéseket. És mindezt munkanélküli segélyből?
Az egyéni gondok mellett nagyon komoly, az egész várost is érintő problémák jelentkezhetnek. Ez akkor következhet be, ha a bánya termelésének drasztikus csökkentése elkerülhetetlen. A pakliban sajnos ez is benne van.
A bányánál dolgozó komlóiak 244 millió 156 ezer forint személyi jövedelemadót fizetnek. Így a város 122 milliótól esne el, nem beszélve arról, hogy a bánya hiányában a többi vállalat léte is kérdéses. Ilyen nagyarányú bevételkiesés működésképtelenné tenné a várost. Ha ez párosul a lakók helyhezkötöttségével, a következmény beláthatatlan.
Fel lehetne tenni a kérdést, hogy mi a megoldás. Először is nem követelni, de javasolni mindenféleképpen tudom, hogy a minisztériumok szintjén foglalkozni kell az úgynevezett szocialista városok problémáival és kidolgozni a városok átalakításának hosszú távú programját. A három érdekelt minisztérium – ipari, pénzügyi és munkaügyi – létrehozhatna egy munkacsoportot az ilyen települések gondjainak a megoldására.
Nem tudom, hogy e feladat megoldására alkalmas-e a törvénytervezetben szereplő munkaerőpiaci bizottság. Önkormányzati szinten pedig egyértelműen kezelhetetlen ez a probléma.
A másik megoldási javaslat: a 106/1988-as rendelet módosításával lehetővé tenni, hogy az OTP speciális esetekre biztosíthassa a kedvezményes lakáscélú támogatásokat másodszori eladásnál is. Nem tudom, hogy ez az út járható-e olyankor, amikor a falvakban üresen álló lakások eladására is megszüntették a kedvezményeket.
A röghözkötés fenntartása legalább ezer fővel dolgozó üzem rövid időn belüli létrehozását tenné szükségessé városunkban. Egy ilyen lehetőséget boldogan fogadnánk. Bár illúzióim nincsenek, mert nagyon sok város támaszthat ilyen igényeket.
És végül még egy javaslat. Tudomásom szerint az Ipari Minisztérium és a Mecseki Szénbányák vezetősége is az 1984-es angol javaslatot tekinti kiinduló pontnak, amelynek alapján a szerkezetátalakítási koncepció megszületett. Ennek ellenére vannak a bányánál olyan szakemberek, akik látnak más lehetőséget is, mint a koncepcióban felvázolt modell. Talán érdemes lenne az ő véleményüket is meghallgatni az illetékes minisztériumokban, mielőtt a bánya sorsáról a végső szót kimondják.
A munkanélküliség kezelésének egyik elég jól kifizetődő módja az is lehet, hogy a megmenthető munkahelyeket valóban megmentjük. Nem az agyontámogatást, hanem a legnagyobb mértékű racionalizálást kell szem előtt tartani. Az öbölháború idején pedig az ember hajlik arra, hogy a szénnel kapcsolatban elvonatkoztasson a tisztán gazdaságossági szempontoktól.
Elnézést kérek, hogy a végére egy kicsit elkalandoztam az eredeti törvénytervezettől, de úgy gondolom, hogy legalább a hasonló gondokkal küzdő városokban megbocsátják ezt nekem. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
