BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztában vagyok azzal, hogy a miénknél sokkal gazdagabb, kiegyensúlyozott viszonyokkal rendelkező országok némelyikében sem oldották meg tökéletesen a munkanélküliek ellátásának a kérdését. Így aztán nekünk, a mi helyzetünkben, tökéletességre törekednünk képtelenség – de minél jobb törvényt alkotni kötelesség.
Megmondom őszintén, nagyon örülnék annak, ha a miniszter úr expozéjában elhangzott megfogalmazás – miszerint a törvény célja a maradéktalan gondoskodás – valamilyen formában megvalósulhatna. Én a törvényjavaslat hiányosságai közül kettővel szeretnék foglalkozni: nevezetesen a munkanélküli segély folyósításának időtartamával, valamint a pályakezdők körének meghatározásával.
Megvallom őszintén, nekem a törvényjavaslat által sugallt szemlélettel van a legnagyobb bajom. Ez a szemlélet azt sejteti, hogy a segély összegének mértékével, a folyósítás időtartamának korlátozásával próbáljuk meg arra szorítani az érintetteket: ne folyamodjanak a törvény által kínált megoldáshoz, mert az tulajdonképpen nem is megoldás. Úgy gondolom, ez a szemlélet nagyon veszélyes. Szerintem tisztességes mértékű és időtartamú segélyt kell folyósítani, de csak azok számára, akik a nagyon kemény feltételrendszer működtetése mellett is képtelenek, saját hibájukon kívül, bármiféle munkához jutni. Ebbe a kemény feltételrendszerbe az is beletartozhat, hogy a törvény szigorával lépjünk föl a helyzet vámszedői – a feketén olcsó munkaerőt foglalkoztatókkal – szemben. Ezt annál is fontosabbnak tartanám, mert a törvényjavaslat legális, méltányos megoldást kínál a munkáltatónak a munkanélküli meghatározott foglalkoztatása esetére.
Ezért hallottam örömmel Markó István és Gali Ákos javaslatát – illetve olvastam –, amely tulajdonképpen a külföldiek foglalkoztatására vonatkozik. Én azt hiszem, és a módosító javaslat módosításaként valószínűleg be kívánom adni, hogy ezt teljes körűen ki kellene terjeszteni. Meggyőződésem, hogy ha tiszta, ám markánsan körülhatárolt viszonyokat teremtünk, akkor a segély folyósításának időtartama lényegesen meghosszabbítható. Ez a megoldás nem a munkakerülők, hanem a teljesen kiszolgáltatottak védelmét szolgálná – mindannyiunk megelégedésére.
Végezetül a pályakezdő munkanélküliek köréről néhány gondolatot szeretnék Önökkel megosztani. Előrebocsátom, hogy a kérdést háromgyermekes apaként, a fiatalokkal több mint tíz éve foglalkozóként, valamint olyan emberként közelítem meg, aki soha nem felejti, hogy volt általános iskolás csibész és pályakezdő fiatal.
Örülök annak, hogy a törvényjavaslat a pályakezdőket is bevonja az érintettek körébe, bár vallom: annál nagyobb bűnt nem tudok elképzelni, ha egy pályakezdő életét munkanélküliséggel indítjuk. Mint tudjuk azonban, a helyzet ezt is magával hozta, így aztán – ha jól értelmezem a törvény szövegét – a közép- és felsőfokú végzettségűek tekintetében gondoskodni kívánunk a szakmunkásképzőt, középiskolát, egyetemet és főiskolát végzett, elhelyezkedni képtelen fiatalokról. Van azonban egy réteg, melynek létszáma nem elhanyagolható, de róluk vagy szándékosan, vagy véletlenül elfelejtkeztek a törvény-előkészítők. Azokról a nyolcadik osztályt végzett gyerekekről van szó, akik továbbtanulni nem tudnak. A tankötelezettség tizenhat év, így tehát az általános iskola elvégzését követő két évig a szociálpolitika csatornáin keresztül kell róluk gondoskodni. A tizenhatodik év betöltését követően azonban patthelyzet alakul ki.
Éppen ezért, módosító javaslatom kísérletet tesz a pályakezdők körébe bevonni ezeket a fiatalokat. Itt is azt mondom: legyenek szigorúak a feltételek. Bármilyen munka elfogadására kötelezzük őket, de aki ezek után is képtelen elhelyezkedni, kaphasson segélyt. Megvallom őszintén, ennek a gondolatnak a figyelembevételével örültem Frajna Imre felszólalásának, aki hasonlóképpen közelítette meg, és a kiosztott módosító indítványok között Hága Antónia módosító javaslatának.
Tisztelt Ház! Kérem Önöket, gondolkodjanak el az általam elmondottakról! Ha mi nem fogunk valamilyen módon ezekről a fiatalokról gondoskodni, akkor vázolom Önök előtt jövőjüket: Irány az utca – irány a bűnözés! És akkor két év múlva ez a Parlament azon fog tanakodni, milyen törvényt fog hozni a 2-300 %-kal megnövekedett ifjúsági bűnözés visszaszorítása érdekében. Azt hiszem, a baj megelőzése olcsóbb, mint annak orvoslása.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Gyér taps.)
