G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Felszólalásomat az 1402-es számú módosító indítvánnyal kapcsolatosan mondom el.
Sokat hallottunk ma a nyugdíjasok egyre romló életkörülményeiről. A sérelmek és panaszok nagyon jogosak. A segélykiáltásra figyelnünk kell, döntéseinkben szem előtt kell tartanunk helyzetük rendezését.
A magam részéről azonban most a gyermeküket nevelőkről szeretnék szólni, azokról a fiatalokról, középkorúakról és gyermekeikről, akikről egy statisztikai elemzés így szólt:
"Ha a legalsó jövedelmi kategóriába tartozók korösszetételét, illetve az e téren bekövetkező változást vesszük alapul, akkor azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt két évtizedben az alsó decilisben, vagyis az alacsony jövedelmű népességtizedben jelentősen megnövekedett a kétéves és a fiatalabb, sőt a hároméves–hatéves korú gyermekek s természetesen az őket nevelő szülők aránya is.
Ezzel párhuzamosan a nyugdíjas korú népességen belül komoly mértékben csökkent az első decilisbe, csoportba sorolt személyek hányada." A gyermekeket nevelők fogyasztási árindexe gyorsabban nőtt, mint az átlagos lakossági árindex s a nagycsaládosoké még kiemelkedőbben. A gyermeknevelés terhei folyamatosan nőnek, másrészt leépültek a gyermekruhára, a tanszerekre s a gyermekek élelmezésére, például a tejre fordított állami dotáció, s ez termékenként 2-től 400%-os áremelkedésben mutatkozott meg. Ezért a gyermekes családok sokkal jobban érzik az inflációt, mint a gyermektelenek.
A családi pótlék a gyermekek fogyasztásának mintegy egyharmadát fedezi az eltartottak számától függően differenciáltan, s hiába tartott eddig az inflációval lépést a családi pótlék emelése, a másik kétharmad abszolút értékben növekedő kiadásokat takar, s ezekkel a jövedelmek növekedése megközelítően sem tartott lépést, s így egyre többen jutottak közülük a szegények egyre szélesedő táborába.
A családi pótlék mostani emelése nem fogja az infláció mértékét fedezni. Gondoljunk csak bele, hogy korábban minden juttatás reálértékét próbálták megőrizni, szinten tartani, a gyermekek után levonható adóalap azonban maradt ezer forint. Az árszínvonal növekedésével a többgyermekeseknél általánossá válik a létminimum adóztatása.
Magyarországon először tavaly júniusban volt családkongresszus, amelynek védnöksége egyházi és állami vezetőkből állt. A résztvevők kiadott nyilatkozatukban arányos közteherviselést sürgettek, kérték a Kormányt, olyan adó- és szociálpolitikát folytasson, amely minden eltartottat figyelembe vesz. A családokban ugyanis a gyermekek után sokkal több adót fizetnek, mint a gyermekek tanszereire vagy iskolai, óvodai élelmezésére. Egész Európában példátlan a gyermekes családok ilyen mérvű megadóztatása. Ez is hozzátartozik az Európába vezető úthoz, ha azt akarjuk, hogy az elittel együtt az egész nép induljon el az áhított fejlődés vonalán.
Külön kiemelném a négy vagy ennél több gyermeket nevelő családok helyzetét. Az összes családnak ez alig 2-3%-át jelenti, segítésük nem anyagi kérdés, hanem a társadalom szociális érzékenységét tükrözi. A gyermekeknek még egytizede sem él ilyen családokban, de az itt élők 39%-a az átlag alatti jövedelem szintje alatt s több mint a fele, 60%-a a létminimum szintje alatt él. Egyetlen olyan társadalmi réteg sincs, amely ehhez hasonlóan nehéz helyzetben lenne. Lakáskörülményeik mostohák, szűk, komfort nélküli lakásokban él az egyharmaduk, s a rendszerváltás kárvallottai leginkább ezek a nagycsaládosok és általában véve a gyermekes családok lesznek. Fogyasztásuk, létbiztonságuk az elkövetkezőkben veszélyben forog. Ezért örülök annak, hogy két képviselőtársam visszavonta azt az indítványát, amelyben kezdeményezték, hogy négy gyermek fölött ne járjon családi pótlék.
Annál is inkább fontos ez, mert tudnunk kell, hogy az elmúlt négy évtizedben folyamtosan csökkent a gyermekszületések száma hazánkban, egyetlen rövid hároméves időszakot kivéve, s 1981-től már a lakosság száma is fogyóban van, az elmúlt évtizedben közel 350 ezerrel csökkent. Ha ehhez hozzátesszük azt az adatot, hogy a nyugdíjasok száma egy évtized alatt 250 ezerrel nőtt, egyértelművé válik, hogy egyre kevesebb aktív keresőre jut egyre több nyugdíjas.
Jövőnket tekintve tehát előtérbe kell helyezni a családpolitikát. A fent említett adatokat a képviselőtársam, Szeleczky Zoltán által már méltán említett Fekete Gyula bocsátotta rendelkezésemre, így tudtam Önök elé terjeszteni.
A nyugdíjasok érdekeit nem elhanyagolva és támogatva nagyon hangsúlyosan kell figyelmünket a családpolitikára fordítani, de ezt nem segélyekkel és könyöradományokkal kell megoldanunk, ez csak tüneti kezelés lehet, hanem a feltételeket kell megteremtenünk ahhoz, hogy a családok kiemelkedjenek ebből a megalázott, függő helyzetből, mert ha mindig csak segélyeket adunk, a kiemelkedés lehetőségét megvonjuk, akkor úgy tűnhet, mintha ezt a helyzetet tudatosan akarnánk fenntartani.
Egy korábbi beszédemben már említettem, hogy Magyarország is csak akkor lehet szabad, ha nem engedi magát függésben tartani örökös hitelek és hitelezőik által. Ugyanígy, ha a családok függésben vannak, akkor az ország is függésben lesz. Szabad polgárok csak szabad országban és csak szabad családokban nevelkedhetnek fel. Ehhez pedig olyan családpolitika kell, amely esélyegyenlőséget biztosít.
Az elmúlt évtizedekben azonban egyértelműen család- és gyermekellenes politika folyt annak ellenére, hogy a családi pótlék, a gyes és a gyed intézményesült. Ez azonban nem vakíthat el bennünket, mert a családokban második és harmadik műszakot is kell vállalni a szülőknek ahhoz, hogy a gyermeknevelés feltételeit biztosítsák.
A múlt rendszer gyermek- és családellenessége talán onnan eredeztethető, hogy Magyarországon 1956-ban tizenéves gyermekek és diákok is adták életüket a szabadságért, vették ki részüket a diktatúra szétzúzásában, és ezt az a hatalom nem bocsátotta meg nekik. A gyermekáldás azonban szentség és gyönyörűség, nem pedig szégyen, mint ahogy az elmúlt évtizedekben különösen a nagycsaládosok érezték. Az a társadalom, amely a többgyermekes családokat alsóbbrendűnek tekinti, és tűri, hogy tömegesen szegénysorba süllyedjenek, az egészséges társadalom erkölcsi alapját kérdőjelezi meg. "Mert az anyák naponta újra szülnek, derekuk majd leszakad, földre feszülnek, tenyerük csillagos ég, alatta illatozik a kenyér, virágzik almafa, rózsa, kócos gyerekfej. De helyettük kérvényt kell szerkeszteni, írást tenni a hivatalnak, amely leinti, elnapolja a jövőjüket, pedig kisujjukban van az igazság" – ahogy Ratkó József mondta. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
