ZACSEK GYULA, DR. (MDF)
ZACSEK GYULA, DR. (MDF)
ZACSEK GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A különböző adónemek közül a személyi jövedelemadó az, amely a legérzékenyebben érinti a társadalom minden egyes tagját, legalábbis a személyi jövedelemadóval kapcsolatos lakossági vélemények, reagálások, azok hőfoka, indulattartalma mind erre enged következtetni. Ez a tendencia a bérbruttósítás óta a növekvő infláció miatt csak erősödhet. Ennek, az egyén számára mindenképpen kezelendő tendenciának a kiegyenlítésére az egyénnek három eszköze van. Az egyik az, hogy továbbképzi, átképzi magát, és ezáltal munkaképességének értékét növeli, amit a munkaerőpiac elismer, egyszóval képzettebb lévén magasabb bért tud elérni. Ehhez hosszabb időre van viszont szüksége.
A másik eszköz az, hogy olyan munkalehetőség után néz, ahol magasabb bért, jövedelmet biztosítanak a számára. Ez az elkövetkezendő esztendőben egyre inkább beszűkülő lehetőség lesz mindannyiunk számára.
A harmadik eszköz: a béralku – a különböző érdekképviseleti szervekkel a háttérben. Itt a legnagyobb veszély az, hogy rendezetlenek még a korrekt, minden egészséges társadalom és gazdaság számára szükséges érdekképviseleti formák. Sok esetben legitimitási gondokkal küzdenek, sőt néha még az ellenforradalmi demagógiától sem mentesek. De az általam kiemelt három eszköz csak azoknak adott, akik dolgoznak, vagyis a munkavállalóknak, a nyugdíjasoknak ezek az eszközök nem mindig állnak a rendelkezésükre, ily módon az infláció által dúlt élettengeren döntő hányaduk kiszolgáltatottan hányódik, sodródik, mint az árbocát vesztett vitorla. Nem véletlenül mondtam, hogy döntő hányaduk, mert van néhány kiemelt nyugdíjas ma Magyarországon, akit a viharnak még a szele sem érint meg. Ők az elmúlt évtizedekben olyan tartalékokat halmoztak fel – maguknak elsősorban – privilegizált helyzetükből adódóan, amit az átlagnyugdíj háromszorosát, ötszörösét, tízszeresét kitevő nyugdíjuk csupán csak színez.
Módosító indítványaim a nyugdíjasok e két csoportját érintik. Az első kör, amire kitérek: a magas, a társadalom által nem tolerált nyugdíj. A társadalom igazságérzetét bántja évek óta ez a kérdés.
Nincs olyan lakossági fórum, nincs olyan nyugdíjas-összejövetel, ahol ez ne lenne a fontosabb témák között. A Parlamentben is már téma volt a július 3-i ülésnapon. Néhány gondolatot szó szerint idézek a jegyzőkönyvből – ezt Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár mondta: "25 000 forint havi nyugdíjat kap összesen 323 személy az 1990. május 25-i adat szerint. (Közbeszólás: El kell venni.) Havi 7000 forintnál kisebb összegű nyugdíjban részesül az állománynak 84,66%-a." Újabb idézet: "Minisztériumunkban úgy tartjuk, hogy már a 20 000 forintos havi nyugdíjak is kiugrónak tekinthetők." És egy utolsó idézet: "A 20 ezer feletti nyugdíjban részesülők száma 1795 fő." Röviden és tömören ezek voltak azok a motívumok és tények, amelyek módosító indítványom mögött meghúzódnak, és az a több mint 2 millió nyugdíjas, akiket az indítványom érint.
Javaslatom lényege az, hogy havi 15 000 forint felett minden nyugdíj adóköteles oly módon, hogy a havi 20 000 forint feletti nyugdíj esetében nem ad módot a 20 000 forintnál magasabb nyugdíj-kifizetésre az indítvány. Mindemellett indítványom a törvény 38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott 108 000 forintos határt 156 000 forintra kívánja emelni. Ez a második kör, akikről szólni kívánok.
Ennek tartalmáról és lényegéről néhány gondolatot el kell még mondanom. Itt arról van szó, hogy a havi 13 000 forintos jövedelem, ami állhat nyugdíjból és az adott évben szerzett egyéb jövedelem egy hónapra eső részének összegéből, adókedvezményben részesül, nevezetesen nem kell utána adót fizetni. Ezzel a módosítással – és remélem, hogy ezt a Parlament el fogja fogadni – a következő tartalmú és szándékú döntést hozza meg:
1. Elismeri a nyugdíjasok által életük folyamán felhalmozott értékteremtő potenciált és azt, hogy erre még szükség van.
2. Lehetőséget nyújt azoknak, akik még dolgozni tudnak, hogy segíthessenek magukon, és ne legyenek teljesen kiszolgáltatottak annak az átalakulási folyamatnak, amire a nemzetnek szüksége van.
3. Sok esetben mentőövet dob azon családoknak, ahol a kenyérkereső önhibáján kívül átmenetileg munkaképtelenné válik, de ezt a jövedelemkiesést a nyugdíjas családtag pótolni tudja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy nemcsak a nyugdíjasok életfeltételei romlanak ma. Tudom, hogy más társadalmi rétegek is megsínylik az átalakulás nehéz éveit. Tudom, hogy ez mindanynyiunkat érint, de a nyugdíjasok és azon belül is a kisnyugdíjasok rétege az, akik – mint azt bevezető gondolatomban már jeleztem – a legkiszolgáltatottabban kellene, hogy átéljék az elkövetkezendő időszakot, ha az általam beterjesztett módosító indítványt nem fogadják el.
Már hallom azokat az érveket, amelyek módosító indítványom ellen főként az ellenzék soraiból megfogalmazódtak a bizottsági munka során. Hallom az első érvet, hogy ez politikai kérdés. Én azt mondom, hogy az is, mint minden döntés, ami itt e Házban terítékre kerül. Aki csak ezt hozza fel ellenérvként, az egyszerűen nem tudja, hogy hol ül. Itt politikai tartalom nélkül nincs és nem is volt egyetlen döntés sem. Gondoljunk csak bele az átalakulási folyamatba egy kicsit részletesebben, mélyebben.
Teljes gazdasági struktúraátalakításra törekszünk, ami állami támogatás megvonásával, munkahelyek megszűnésével, önhibájukon kívül munkanélkülivé válók 10 és 100 ezreinek megjelenésével, az elszegényedés átmeneti felerősödésével járhat – többek között.
Elavult és hiányos a szakmai felkészültség, a tudás sok esetben. Színvonalának emelése korosztályi és egyéb okokból sokszor problémás, esetenként megoldhatatlan lesz. Ezeknek a gondoknak elébe kell menni. Ezért állítom, hogy ez nemcsak politikai, de gazdasági és társadalmi kérdés is. Elmondom a következő felvetést, hogy a nyugdíjat nem lehet megadóztatni. Szeretném hangsúlyozni az ekként érvelőknek, hogy ez a Ház, ahol most dolgozunk, a törvényhozás háza. Itt készülnek a törvények, a legfőbb törvény, az Alkotmány szellemében. A törvények akkor jók és elfogadhatók, ha a társadalom döntő hányada a törvény szellemének megfelelően gondolkodik és cselekszik. Jelen esetben ez nem is lehet kérdés.
A társadalom igazságérzetét fejezi ki és elégíti ki javaslatom. De nem részletezem tovább a várható ellenvéleményeket. Csupán egy dolgot szeretnék végszóként hangsúlyozni: jogi akadálya indítványom elfogadásának nincs, és nem is lehet. Ez szándék és akarat kérdése csupán. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
