PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP)
PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP)
PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A személyi jövedelemadóval kapcsolatos, eddig lezajlott vita, illetve azok a módosító javaslatok, amelyek itt már az elmúlt időszakban kiosztásra kerültek, számomra nagyon egyértelműen azt a képet vetítik előre, hogy a kormányzat a vita lezárása következtében a személyi jövedelemadó adótáblájára vonatkozó javaslatát meg fogja változtatni, illetve átdolgozott javaslatot fog a Parlament elé szavazásra benyújtani.
Úgy hiszem, hogy ez mindenféleképpen szükséges és elkerülhetetlen, ha figyelembe vesszük azt, hogy az adótábla, a gyermeknevelési költségek terheit nem tolerálja, nem veszi figyelembe, illetve azokat a tényezőket sem veszi figyelembe, amelyeket már több képviselőtársam, így akár Békesi, Fekete vagy Kuncze képviselőtársaim hozzászólásukban elmondtak, ezért az idővel gazdálkodás szempontjából nem kívánom ezt részletezni.
Azt is szeretném tisztelt Képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy az Érdekegyeztető Tanács a személyi jövedelemadóra vonatkozóan bizonyos állásfoglalásokat fogadott el, ugyanakkor másik összefüggésben nem tudott megegyezésre jutni a kormányzattal, a teendőket, illetve az elfogadandó változtatásokat illetően.
Úgy hiszem, hogy amíg ezt nem ismerjük meg, illetve amíg az Érdekegyeztető Tanács által tett javaslatokat, erre az adótáblára, illetve az adó valiorizációjára vonatkozó javaslatokat nem veszi figyelembe a módosításnál, addig a képviselőtársaimmal együtt ezt a változatot nem szavazhatjuk meg, nem fogadhatjuk el.
A másik megjegyzés, amit tenni szeretnék, az érdekképviseleti szervezetek tagdíjának adómentességére vonatkozik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy mérlegeljék a következőket, mielőtt meghozzák a döntésüket. Szeretnék javaslatot tenni, hogy miért ne hozzunk döntést egy bizonyos pontig ebben a kérdésben. Nem tudom elképzelni és elfogadni sem, hogy az az érdekképviseletek számára 150 forintos meghatározás, ami az előterjesztésben szerepel, vajon milyen elgondolások alapján 150 forint, miért nem 80, és miért nem 220, és nem tudom elképzelni azt sem, hogy valaki meg tudja magyarázni a számomra, hogy egyáltalán miért tesz kivételt egyik érdekképviselet rovására, a másik javára, és azt sem tudom elfogadni, hogy amikor a kormányzat azt a kifogást hozza föl, hogy azért húzza meg a fölső határt, mert ezzel magasabb határ esetén visszaélhetnek az érdekvédelmi szervezetek, akkor nem tudom, hogy miért pont a 150 forint esetében élnek vissza, vagy ott nem élnek már vissza, és azt sem tudom megérteni, hogy ez miért csak a munkavállalói érdekképviseletek esetében igaz, és miért nem igaz más esetben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy a különböző bizottságokban ez a kérdés vitatott volt, és elutasításra kerültek azok a módosító javaslatok, amelyek be lettek nyújtva. Nem tudom elfogadni, hogy ugyanakkor döntést hozzunk ebben a kérdésben anélkül, hogy a legilletékesebbekkel ne kerüljön végső egyeztetésre, megállapodásra. Ez pedig az Érdekegyeztető Tanácsban résztvevőket jelenti.
Miért vállalja föl a Parlament a döntés konzekvenciáit, ha a kormányzat, illetve az előterjesztő a leginkább érintett körrel ebben a kérdésben nem tud megállapodni? Ezért azt javaslom – ha úgy tetszik, akkor ez ügyrendi javaslat is lehet – a tisztelt Parlamentnek és képviselőtársamnak, hogy kötelezzük a kormányzatot arra, hogy a kérdésben állapodjon meg az érdekképviseleti szervezetekkel, s ezt követően tegyenek javaslatot a Parlamentnek a döntés meghozatalára. Erre abban az összefüggésben is nagy szükség lenne, hogy ha a Parlament ezen keresztül is kinyilatkoztatná és érzékeltetné a komolyságát az érdekegyeztetés fontosságát illetően, illetve az érdekegyeztetésben résztvevő szervezetek további működésének feltételrendszerét illetően. Ha ezt nem tesszük meg, úgy hiszem, hibát követünk el, és olyan helyzetet teremtünk, amelyik az érdekképviseletekkel való jövőbeli együttműködésünket nem javíthatja, nem ronthatja. Köszönöm a figyelmüket.
