KÁTAY ZOLTÁN, DR. (MDF)
KÁTAY ZOLTÁN, DR. (MDF)
KÁTAY ZOLTÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Túl vagyunk egy újabb parádriposzton, ami itt a kormánypárt és az ellenzék között lezajlott. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadójaként egy ellenzéki képviselő, Frajna Imre képviselőtárs gondolatsorát tolmácsolandó, azt bizottsági módosító indítvánnyá emelendő hiszek abban, hogy az általam elmondottak nem többpárti vitát, hanem többpárti egyetértést fognak szülni.
A képviselőtársak a tegnapi napon megkapták a bizottságnak az 1149-es számú összegző jelentését. Úgy látszik, a Ház adminisztratív személyzete is rájött ennek nagy jelentőségére, hiszen ma délelőtt ez újra kiosztásra került, így most joggal kérhetem Önöket, hogy a későbbiek érdekében, ha módjuk van – ismételten mondom – az 1149-es indítványt elővenni szíveskedjenek.
A szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság ugyanis megvizsgálta mind a Kormány, mind a módosítást benyújtó képviselőknek az ismert adótörvény 37. szakaszához képest történő változását, illetve a Kormány esetében annak meghagyási szándékát, és úgy találta, hogy mind annak a táblának a meghagyása a bérkiáramlásra tekintettel, mind pedig a módosító indítványok, azok számtalan, önmagában jó elemükkel együtt egy tekintetben közösek, nevezetesen, hogy az adóterhelés változása vonatkozásában a legszegényebb rétegekre és a középrétegekre kívánják a legnagyobb súlyt fektetni.
A bizottság szociális, családvédelmi és egészségügyi, ezért a költségvetési és a mikro-, illetőleg makrogazdasági szempontokat egyaránt figyelembe kívánta venni, ezért a történet úgy hozta, hogy december 13-án, Luca napján egy, három pontból álló komplex és együtt kezelendő javaslatot dolgozott ki, melyet ezúttal általam ajánl a tisztelt Kormány és a képviselőtársak figyelmébe.
Engedjék meg, hogy röviden elmondjam, miből áll ez a három pont. Aztán indokolnám, hiszen itt elég sok újszerű elem van ebben.
Az első része, hogy a jövedelemadó-táblát hét sávból állónak képzeljük el. Az általam hivatkozott mellékletet, illetőleg előterjesztést még más bizottságok nem tárgyalták meg, 7. oldalán nézhetik meg Önök. A másik, hogy megszüntetjük a nullakulcsot, és bevezetjük a legkisebb adósávban a 10%-os mértéket 90 000 forintig.
Behozzuk a hetedik adósávban 800 000 forint fölött a 60%-os adómértéket. Ezek ellentételezésére egyfelől meg szeretnénk szüntetni a jelenlegi alkalmazotti kedvezmény formáját, ami ugye, azt jelenti, hogy most az adóalapból vonható le 1000 forint, míg valamennyi alkalmazottnál az adóból szeretnénk leírni 600 forintot. Továbbá: a jelenleg a gyermekek után járó 1000 forintos kedvezmény struktúrájának változatlanul hagyása mellett kiterjeszteni szeretnénk a hatéves kor alatti gyermekekre is, függetlenül a gyermekek korától, e kedvezmény körét… (A gyermekek számától – segít itt közben Kis Gyula, a bizottság elnöke.)
És most térnék arra, amiért kértem, hogy ha módjukban van, akkor vegyék elő a szociális bizottság ezen jelentését. Hiszen ebben a Házban itt már hevedertől, MDF-piactól, választási levéltől, adventi koszorútól sok minden fölmutatásra került, mi most csak egy egyszerű grafikont szeretnénk fömutatni Önöknek, és ez ott van Önök előtt, amely grafikonból leolvasható a Kormány javaslatához viszonyítottan a '90-es és a '91-es adó mértéke az ott jelzett, vastag, illetőleg merőleges vonalakkal jelzett vonallal, és ami a lényeges, egy vékonyra tervezett – amennyire ezt számítógépnek sikerült vékonyan meghúznia –, egy harmadik vonallal, ami az adóterhelés változását jelzi.
Ha Önök megnézik ezt a táblázatot, például kiemelve egyes pontjait, akkor ez azt bizonyítja, hogy a jövő évben az eredeti előterjesztés elfogadása a 60 000 és 100 000 forintos jövedelmek esetén jelent kiemelkedő viszonyított adóterhelést, amíg félmillió fölött ez az adóterhelés rohamosan csökken.
Ehelyett az az adótábla, amit Frajna képviselőtárs kidolgozott, és amit bizottsági indítványként, összekapcsolva valamennyi bizottsági indítvánnyal, mi be kívánunk terjeszteni, illetve beterjesztettünk Önöknek, egy olyan hiperbolát ad, amely biztosítja a megfelelő leterhelést, biztosítja azt, hogy az adófizető állampolgárok 64%-ánál az adóterhek növekménye csupán 1%-os legyen.
Én azt hiszem, hogy figyelembe véve mind a költségvetési bevételeket, amire majd még ki szeretnénk térni, mind pedig a szociálpolitikai szempontokat, ezt kell minekünk most szem előtt tartani, különösen akkor, hogy ha figyelembe vesszük azt, és rávetítik Önök gondolatban erre a táblára, hogy az adófizetők 76%-a várhatóan a jövő évben is a 260000 forintos adósávokon belül maradna.
Természetesen mi is fölkészültünk arra, hogy elméleti, gyakorlati ellenérveket kapunk elképzelésünkkel szemben.
Az egyik ugye a sávok számának az emelése, holott ismert az az elképzelés, hogy a sávokat inkább csökkentsük.
Megítélésünk az, hogy differenciált politikát, adópolitikát ebben az esetben mi most csupán az adósávok növekedésével tudunk elérni. Azzal mi tökéletesen egyetértünk, hogy abban az esetben, ha majd nem a személyi jövedelemadó lesz a költségvetési bevételek ilyen meghatározó mértékű hozadéka, akkor kisebb és kevesebb adósávokkal is megoldható ez a kérdés. Ez azonban jelenleg bizottságunk megítélése alapján nem jó.
A nullakulcs megszüntetése a szakemberek által köztudott, azonban talán még képviselőtársaim mindegyike sem adójogi szakértő – miként én sem vagyok az –, de annyit valamennyien megtanultunk, hogy a nullasáv szemben az első hiedelemmel nem a legszegényebbeknek kedvez, hanem igenis a magasabb jövedelműeknek.
Ha én ehhez hozzáteszem, illetve bizottságunk hozzáteszi azt a kérdést, mi azzal, hogy a 600 forintos adóalapcsökkentést az adóból kívánjuk leírni, ezzel azt érjük el, hogy 72 ezer forintra emeljük fel az alkalmazottaknál a nullasávot a mostani 55-ről. A fennmaradó részben 90 ezerig 15%-ról 10-re csökkentjük. Ennyit tehát a nullakulcs megszüntetéséről a további intézkedések együttes hatásával értelmezve.
Úgy érezzük, hogy a legmagasabb kulcs indoklása – nézek hátra, de nem látom Palotás képviselőtársamat – vállalkozásbarát, tudniillik ennek gazdasági élénkítő hatása is lehet. Amikor egyébként a törvénytervezetben benne van a 30, illetőleg 50% befektetésre fordított összeg elszámolásának lehetősége, amikor a 800 ezer forint egy olyan felső réteget – kb. 50 ezer emberről van szó ebben az országban – érintő tétel, akkor véleményünk szerint a társadalom elvárhatja, hogy a 800 ezer forint feletti jövedelem már alapvetően ne fogyasztásban jelentkezzék, hanem működőtőke-befektetésben, és abban az esetben már – nagy örömmel látom Botos államtitkár asszony bólogatását – a mi elképzelésünk ilyen értelemben megvalósul.
Megvalósul az antiinflációs hatás is, ugyanis a befektetésre fordított pénzeszközök nagy része kikerül a közvetlen piacról, így keresetleszűkítést jelent, amely köztudomásúan antiinflációs hatású. Vállalkozásbarát, mert az így becsült mintegy 5-10 milliárd forint egy pótlólagos tőkebevonást teremthet, amely valóban vállalkozásfejlesztő hatású.
Röviden még a kompenzációs javaslatokról szeretnék szólni. Az előbb említett és már részletesen vázolt 600 forint alkalmazotti kedvezmény nullakulcs megszüntetésének ellentételezése – úgy gondoljuk – várhatóan ily módon némileg többet is kompenzál – alapvetően értelemszerűen az alkalmazotti kategóriáról van szó –, mint a bérkiáramlásból származó jövedelem.
Ami a jelenlegi szabályozásnak a 6 évnél fiatalabb gyermekekre történő kiterjesztését illeti, itt bizottságunk egy kompromisszumot kötött. Mi mint szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság szívünk szerint támogattuk volna Fekete Gyula képviselőtársunk 1019-es sorszám alatt jelzett elképzelését, csak szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy az további 5 milliárdot jelent a magyar költségvetésnek, s mivel ezt mi nem találtuk még meg, ezért higgyünk abban, hogy az az elképzelés, egy esetleges változatlan adófilozófia mellett a jövő, ez az elképzelés azonban a jelen.
Mi indokolja tudniillik éppen hatéves korban meghúzni ezt. Véleményünk szerint az, hogy itt a szülők általában fiatalabbak, akiknek értelemszerűen a jövedelmük is alacsonyabb. Általában az egyik szülő gyeden, illetőleg gyesen van, továbbá s nem utolsósorban a gyermek betegsége miatt általában ez a kör az, ahol jövedelemkiesés van a családnál.
Végezetül – miután ez egy hárompólusú csomagterv – természetesen ennek költségvetési kihatásait is kellett vizsgálnunk. Elhangzottak itt már számok, a ma Török képviselőtárs által javasolt elképzelés 8,6 milliárdot vonna el a költségvetéstől, Békesi képviselőtárs 28,6 milliárdot. Varga képviselőtárs 11,8 milliárdot, Balogh Gábor képviselőtárs 13,7 milliárdot. Ha ez a három együttes javaslat valósulna meg, s feltételezzük azt, hogy a beterjesztett anyaggal szemben a jövedelemkiáramlás nem 23, hanem 25%-os lesz, akkor ez a variáció bizonyos értelemben számszakilag a legolcsóbb, összesen 6,6 milliárd, és hiszünk abban, hogy ennek az előteremtése azért megoldható, mert ebben az esetben mi mind a szociális szempontokat, mind a gazdasági szempontokat, mind a költségvetési szempontokat figyelembe tudtuk venni abban az ismeretben, hogy a Kormány nem ragaszkodik feltétlenül az elmúlt évben már volt, illetve ebben az évben meglévő adótáblának – ez a helyes kifejezés – jövő évre történő átviteléhez.
Mindezek alapján tisztelt Képviselőtársaim, én arra kérem tisztelettel az e kérdéskört még nem tárgyaló bizottságokat, szenteljenek figyelmet arra, a bizottsági jelentés második pontja felhívja a figyelmet, hogy a bizottsági jelentés 2., 15., 18. és 24. pontja, tehát ez a négy kérdés szervesen összefügg.
Kérem a Kormány jelenlévő képviselőjét, hogy a Kormány a bizottságunkat a későbbiek során igenjével támogassa, és kérem képviselőtársaimat, hogy ebben a kérdésben, amelyben bizottságunkban mind a függetlenek, mind pártállástól függetlenül valamennyi képviselő megállapodott, a Parlamentben ez ügyben a négy kérdésben szavazzunk együtt négy igennel.
