ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mind a magyar Országgyűlés klasszikus hagyományaiban, mind az európai demokráciák gyakorlatában a költségvetés általános vitája a Kormány politikai megméretése is egyben. A hagyomány elől nem térhetünk ki, még akkor sem, ha csupán igen vázlatosan tudjuk körvonalazni értékelésünket.
A Kormány alig több mint féléves működése során először megteremtette az új jogállamiság alkotmányos előfeltételeit, hogy legalizálja törvények kezdeményezésének és meghozatalának további folyamatát. Egyidejűleg széles körű, intenzív külpolitikai tevékenységével sikeresen ismertette meg a külvilággal az új Magyar Köztársaságot, szerzett elismerést az Európai Közösségbe történő felvételünkkel, barátokat az óceán túlsó partján, egyidejűleg nyugtatván meg szomszédainkat.
Programot dolgozott ki, mely ha vitatható is számos részletében, de legalább vitaalap!
Hozzákezdett a gazdasági átalakítás jogi előkészítéséhez. Rendszerváltást indított el, amelynek békés jellege akkor is érték, ha mélységét és következetességét sokan vitatjuk.
A Kormány mindezt kemény belső ellenzéki jó pozíció és világtörténelmi léptékű, drámai gyorsaságú külpolitikai, külgazdasági változások közepette végezte. Mindez olyan teljesítmény, amely legalábbis a koalíció számára politikai bizalmat biztosít a Kormány költségvetési vitájához. Azonban az eredmények ellenére sem hallgathatjuk el súlyos kritikai észrevételeinket. A Kormány bírálata az ellenzék számára szerep. A Kormány támogatói számára azonban erkölcsi kötelesség, hogy megóvja újabb tévedéstől, segítse a hibák kijavítását. Általános politikai bírálatunkat a benyújtott költségvetési javaslathoz fűzzük, mert ez jól tükrözi azokat a politikai hibákat és erényeket egyaránt, amelyekről hallgatva a Kormányt veszélyeztetnénk.
Az 1991. évi költségvetés törvényjavaslatának előkészítése nehéz feladat elé állította a Kormányt. Mintegy 10-15 további törvényjavaslatot kellett egyidejűleg kidolgoznia ahhoz, hogy viszonylag hézagmentes és konzisztens jogrendszert alkothasson. Ez nem lebecsülendő eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy viszonylag rövid idő állt rendelkezésére, és ez– alatt a pénzügyi jogrendszer egyéb fontos elemeinek kialakításához is hozzá kellett fognia. A költségvetési javaslatnak nagy jelentőségű pozitívuma az, hogy közelít a nyugat-európai demokráciák normáihoz és gyakorlatához. Ez főként abban fejeződik ki, hogy a költségvetés az előző évekhez képest részletesebben, mélyebb bontásban és összetételi megoszlásban veszi számításba az előirányzatokat. Beépíti, s ezzel ellenőrizhetővé teszi az állami pénzalapok korábban költségvetésen kívül kezelt körét. Föltárja az idáig rejtegetett államadósságokat is, és megkísérli vázolni törlesztési, kamatfizetési rendjüket. Negyedszer: igyekszik megoldani a forgóalap-finanszírozás problémáit. E nagyléptékű pozitívumok késztetnek arra, hogy javasoljuk a költségvetési törvény tervezetének megtárgyalását, majd jelentős módosításokat követően várhatóan elfogadását is.
Mindezek elismerése mellett igen komoly kifogások merülnek fel a költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban. Az 1991. évi költségvetés bírálatát mindenekelőtt törvényjavaslata benyújtásának késedelmével kell kezdenünk. A Kormány egyes tagjainak a sajtóban megjelent nyilatkozataiból következtethetünk csak arra, hogy belső kormányviták miatt húzódott november utolsó napjáig a jövő évi költségvetés benyújtása az Országgyűléshez. Ez úgy számítható, hogy másfél, két hónapot vett igénybe. Épp ez az idő az, amire minimálisan szükség lett volna az Országgyűlésnek, hogy valamelyest nyugodtabban megvitathassa a költségvetést. A halogatás következménye az, hogy az idő sürgetésében kénytelen a Parlament megtárgyalni a törvényjavaslatot, figyelemmel az elfogadásához fűződő országos érdekekre. Ez igen szűkre korlátozza az értékelést, a vitát, a jobbító módosítások lehetőségét. Már egyedül ezért a tényért, hogy a törvényhozás hatékonyságát veszélyeztető időszorításba kerül, politikai felelősség terheli a Kormányt, elsősorban a késedelmet okozó tagjait. Örülünk annak, hogy a miniszterelnök úr kabinetjének átalakításával láthatólag levonta a politikai felelősség konzekvenciáit, és reméljük, hogy a Kormány a jövőben nagyobb figyelemmel lesz a törvényhozás követelményeire.
A törvényjavaslat 1990. december 31-ig történő elfogadásához rendkívül fontos országos érdekek fűződnek, elsősorban hitelképességünk fenntartása a nemzetközi pénzügyi szervezeteknél. Az Országgyűlés számára rendelkezésre álló idő rövidsége ugyanakkor lehetetlenné teszi a törvényjavaslat, illetve a költségvetés megnyugtató elemzését, kielégítő megvitatását, a szükséges módosítások gondos kimunkálását.
Az ellentmondás feloldására egyetlen lehetséges megoldásnak az látszik, hogy magába a törvénybe épüljön be annak a biztosítéka, hogy a Kormány viszonylag rövid időn belül törvényjavaslat formájában beterjeszti a szükséges korrekciókat, átcsoportosítások alapján. Pártunk parlamenti frakciója nevében 1116-os szám alatt módosító javaslatot nyújtottunk be, amely erre kötelezi a Kormányt. A törvényjavaslat késedelme ellenére is, hevenyészett jellege miatt aggályosak a törvényjavaslatban nyújtott átcsoportosítási lehetőségek. Módosító javaslatunk éppen arra irányul, hogy ezeknek az átcsoportosítási lehetőségeknek szabjunk gátat, és a jövő év első negyedévének a végéig, legkésőbb május 15-ig olyan javaslatot terjesszen a Kormány az Országgyűlés elé, amelyik az eddig fölismerhetően szükséges átcsoportosításokat új törvényjavaslat formájában terjeszti az Országgyűlés elé.
Alapvető kifogásunk a költségvetési javaslattal szemben az, hogy nem mutatkozik meg benne erőteljes törekvés a jövedelemcentralizáció mérséklésére a kiadások csökkentésének útján.
Mint az előző rendszer ellenzéke, ismételten szót emeltünk a költségvetés túlméretezése, a kiadási terhek mértéke, az állampárti intézményrendszer túlburjánzása, elbürokratizálódása ellen. Most mit látunk? A költségvetés általánosan emeli az államigazgatási és háttérintézmények létszámát és ezzel bérköltségét. Ezt még akkor is megengedhetetlennek kell tekintenünk, ha elismerjük egyes új intézmények szükségességét, némely korábbinál a létszámnövekedés indokoltságát a hatékonyság javítása érdekében. Ugyanakkor többnyire a dologi kiadások csökkentésének igyekezete ismerhető fel. Az utóbbit akár pozitívumként is értékelhetnénk. A két tendencia azonban együtt azt a veszélyt idézi föl, hogy a továbbtenyésző bürokrácia romló anyagi-műszaki ellátottság mellett egyre gyengülő hatásfokkal fog funkcionálni. A költségvetési takarékosság nem jelentkezik meggyőzően a támogatások körének és volumenének szűkítésében sem.
Tiszteletre méltó kivételektől eltekintve úgy tűnik, hogy a tárcák követik a korábbi rendszer hagyományait, és kiharcolták maguknak azokat a támogatási alapokat, amelyek konzerválják hatalmi befolyási pozíciójukat.
Javasoljuk, hogy a sokat hangoztatott rendszerváltásra e téren legalább kísérlet történjék majd a törvényjavaslat módosításai során. Az adók közterhei csak a kiadások radikális csökkentésével mérsékelhetők.
Végül befejezés előtt még egy kérdésről kell szólnom: ez a lakáskölcsönök kamatterheinek a kérdése. A javasolt változatokat a törvényjavaslat azzal indokolja, hogy az OTP rendkívül elavult nyilvántartási rendszere nem teszi lehetővé, hogy a kölcsönökre azok jellemzői – lejárat, felvétel időpontja stb. – alapján eltérő módszerek kerüljenek alkalmazásra. Emiatt 1991. év elején történő bevezetés csak meghatározott összegű törlesztő részlet emelkedése esetén lehetséges.
Véleményünk szerint megengedhetetlen, hogy egy, a lakosság széles rétegét terhelő igazságtalan rendszer kerüljön bevezetésre kizárólag adminisztratív indokokkal. Elképzelhetetlen, hogy egy pénzintézetnek ne legyen az általa nyújtott kölcsönök jellemző adatairól nyilvántartása. Ha ez netán mégis így lenne, akkor ezzel a pénzintézetnek az akkor felelős vezetőivel szemben igenis bűnvádi eljárást kell kezdeményeznie – és a Kormánynak. Elfogadhatatlanok a javasolt változatok amiatt is, hogy az 1500 forint havi törlesztő részlet emelése 14 800 millió forint összegű, az 1991. évi költségvetési megtakarítás érdekében a lakosságot 22 000 millió forinttal, 22 milliárd forinttal terheli.
Az 1500 forint havi többlet-törlesztőrészlet ugyanis az alacsony összegű kölcsönhátralékoknál meghaladja a megemelt kamatfizetési kötelezettséget, és így mintegy 7 milliárd forint kényszertörlesztésként kerül elszámolásra. Ez a 7 milliárd forint elsősorban az alacsony keresetű, illetve nyugdíjas réteget érinti.
Véleményünk szerint az adósok számottevő része 1500 forint havi többletterhet nem fog tudni kifizetni, így vagy a törlesztési hátralékok összege fog jelentősen emelkedni, vagy pedig szociális megfontolás alapján a költségvetésből kell támogatást adni a hátralékok kezelésére.
A Kereszténydemokrata Néppárt a választások során elsősorban az alacsony jövedelmű, a legszegényebb, legelesettebb rétegek védelmét vállalta fel. Nem járulhatunk hozzá olyan megoldáshoz, amely éppen ezeket a rétegeket sérti, ezeknek a rétegeknek az amúgy is nyomorúságos megélhetését teszi teljesen kilátástalanná.
Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési törvényjavaslattal együtt kell döntenünk az Állami Számvevőszéknek a törvényjavaslatról 1010-es szám alatt benyújtott véleményéről.
Javasolom, hogy az Országgyűlés ne fogadja el az Állami Számvevőszék véleményét. Javaslatomat a következőkkel indokolom:
A vélemény több helytálló megállapítást tartalmaz ugyan, ezek egy része orientálja is az Országgyűlést a költségvetési törvényjavaslat értékelésében, azonban sem mélysége, sem terjedelme, sem állásfoglalásainak megalapozása nem elegendő ahhoz, hogy a törvényhozás számára megnyugtató támpontul szolgáljon. Teljesség igénye nélkül az Állami Számvevőszék véleménye néhány legsúlyosabb hiányosságát emelem csak itt ki:
1. A vélemény III. fejezete foglalkozik ugyan a bevételi irányzatok teljesíthetőségével, ezen belül azonban még csak meg sem említi az általános forgalmi adót és a fogyasztási adót, amelyek együttesen az adóbevételek 43,7 százalékát képviselik, továbbá mit sem szól az adóstruktúráról, az adóbevételeken belül az egyes adók részarányának változásáról. Úgy vélem, fölösleges kommentálnom azt a véleményt, amely az adóbevételeknek csak a feléről megfeledkezik.
2. Hiányzik a kiadások szerkezetének elemzése is. Itt nem a fejezetek, tárcák közötti aránystruktúrára gondolok, jóllehet annak vázolásával sem foglalkozik kellő mélységben a vélemény, hanem a közkiadásokon belül fontos lett volna elemezni a központi államigazgatási szervezetek, például a minisztériumok és főhatóságok, valamint az úgynevezett háttér– intézmények költségeinek alakulását. Ez adott volna lehetőséget az állami bürokrácia fejlődésének feltárására.
3. Szembetűnő aránytévesztés az, hogy mindössze 12 sort szentelnek a gazdálkodó szervek támogatásának. 12 sort! E néhány sor teljesen alkalmatlan arra, hogy akárcsak vázlatos képet lehessen alkotni a támogatások gazdasági, illetve iparágak, valamint célok szerinti megoszlásáról, alakulásáról, s ezért a vélemény summás megállapításai semmitmondónak tűnnek.
Végül, s talán ez a legsúlyosabb kifogás, a vélemény ugyan érzékelteti, hogy mennyire korlátozottak voltak az Állami Számvevőszék lehetőségei a költségvetési tervezet előzetes vizsgálatára, nem jelzi azonban, hogy a Számvevőszék mennyire képtelen lesz a költségvetés végrehajtásának folyamatos ellenőrzésére. Felelőtlenség fenntartani azt az illúziót, hogy a Számvevőszék képes lesz-e jóváhagyott költségvetés végrehajtásának ellenőrzésére. Ehhez a számvevőségek felállítására, szervezeti, jogi, működési feltételeinek a megteremtésére lenne szükség. Erre vonatkozólag módosító indítványt nyújtottunk be, amely a költségvetési törvény egyik önálló befejező fejezetét képezné.
Épp a költségvetési törvényjavaslat kiritkája teszi nélkülözhetetlenné, hogy kiépüljön a számvevőszékek rendszere, amire a Számvevőszék, úgy látszik még csak nem is vállalkozik, legalábbis e szerint a nekünk átadott véleménye szerint. Enélkül pedig szinte elképzelhetetlen, miképp tehet eleget alkotmányos kötelezettségének.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának 32/c. § (1) bekezdése értelmében az Állami Számvevőszék az Országgyűlés ellenőrző szerve. Ennek alapján javasoljuk azt, hogy az Országgyűlés kötelezze a Számvevőszéket, hogy 1991. május 31-ig dolgozza ki és terjessze be a számvevőségek szervezetét és működését szabályozó törvényjavaslatát olyképpen, hogy 1991. július elsejétől biztosított legyen az Alkotmány hivatkozott helyén előírt feladatának teljesítése, miszerint "előzetesen felülvizsgálja az állami költségvetés felhasználásának törvényességét".
Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy vélem, hogy ezzel az általunk előterjesztett két alapvető módosítási javaslattal, amelyek közül az egyik arra kötelezi a Kormányt, hogy az első negyedév végén, legkésőbb május 31-éig nyújtson be egy törvényjavaslatot a szükséges átcsoportosításokról, és a másik, hogy teremtődjék meg az Állami Számvevőszékben az előzetes ellenőrzés, ez két olyan fontos biztosíték, amelynek a megvalósulása esetén elfogadható a költségvetés, amely persze számos részletkérdésében további módosításra szorul. Köszönöm a türelmüket.
