PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mielőtt a saját gondolataimat igyekeznék nagyon röviden, de egy rendszerbe foglalni, néhány korábbi felszólaláshoz néhány gondolatot mondjak, mert ez kívülesik azon a gondolatkörön, amit én el szeretnék mondani.
Becker Pál képviselőtársamnak csak annyit szeretnék mondani, hogy én nagyon szeretném, ha 30%-kal növekedtek volna az elmúlt években a magánvállalkozások számai. 30%-kal növekedtek a társaságok számai, amelyeknek 90%-a apróra szétszedett állami vállalkozás.
Más irányban szeretnék Békesi László képviselőtársam gondolataihoz hozzászólni, aki azóta, ha jól tudom, benyújtotta módosító javaslatait. Szeretném elmondani, hogy ezek a módosító javaslatok az én megítélésem szerint egy, szakmailag jó irányú előrelépést jelentenek, benne maradnak abban a mozgástérben, ami lehetővé teszi, hogy a költségvetést idén fogadják el, mégis az output oldala, vagyis a kijövetele valamivel másabb legyen, mint amit a képviselőtársaimmal együtt én is olvastam. Annyit viszont nem tudok szó nélkül hagyni, hogy ezek jelentős részét szívesen láttam volna egy-két évvel ezelőtt is.
A harmadik, és egyben utolsó kiegészítő mondatom következik. Többször előjött képviselőtársaimtól, hogy ez az adórendszer nem találja meg a láthatatlan jövedelmek megfelelő adóztatását, pedig ebben – és azt hiszem, szó szerint idézek – jóval több mint százmilliárd forinttól esik el a társadalom. Nagyon kérem képviselőtársaimat: számoljanak! Számoljanak, mielőtt ilyen meghatározott összegeket hallgatnak meg! Százmilliárd forint azt jelentené, mintha az összes, mintegy 200 ezer egyéni vállalkozó, kisiparos és kiskereskedő fejenként 500 ezer forint adót nem fizetett volna be, azaz egymillió forint jövedelmet titkolt volna el az 50%-os adókulccsal. Én szeretném, ha nekünk ennyi gazdag emberünk lenne – pláne, hogy ha ezt évente teszik meg. De tudják, hogy ebben az átlagszámban benne van az a falusi suszter is, aki 20-30 forintért javítja a cipőket – állítólag akkor ő is egymillió forinttal kerüli ki jövedelemben az adóhatóságot.
Ezek olyan számok, amikkel nagyon sokszor találkozunk a Parlamentben: ezek nem létezők, ezek csak azoknak a céljait szolgálják, akik érdemi változást nem akarnak létrehozni. Ebben a Parlamentben – és az előzőben még többször – elhangzott a kiemelkedő nyugdíjakra hárítása annak, miért nem tudunk évek óta megfelelő nyugdíjreformot végrehajtani. Miközben az előterjesztők mind tudták, hogy ha az ötvenezer forint fölötti nyugdíjakat vonnánk meg, az egy forintot jelentene egy-egy nyugdíjas esetében, ha pedig a 20 ezer forint fölötti nyugdíjakat vonnánk meg, az 3-3,50 forintot jelentene egy-egy nyugdíjas esetében. Én nem tudom, döntsék el, hogy ilyenkor meg kell-e vonni ezeket a nyugdíjakat – de egy biztos: nyugdíjreformot kell kidolgozni, nem pedig ilyen érvekre hivatkozni. Egy biztos: adóreformot kell végrehajtani, megfelelő adózási szabályokat kell hozni, és nem a láthatatlan százmilliárdokról beszélni. Mert például ez a 100 milliárd alig kevesebb, mint az idén bejövő összes személyi jövedelemadó – azt hiszem, 125 milliárdra van becsülve. Azt hiszem, valamennyi képviselőtársam tudja, hogy egy átlag magyar állampolgár ezt 12-13 órás munkájával szerezte meg mint adóalapot. Nem tud, sajnos, még 12-13 órát a fekete gazdaságban is dolgozni, hogy az ottani adójövedelmét eltitkolja. Ebben nincsenek ekkora összegek, nem ez fogja a megoldást adni.
Ezeket fontosnak tartottam, és szeretném, ha más irányban dolgoznánk.
Konkrétan, a saját gondolatköröm, amit mindenképpen el szeretnék mondani, a következő. Az államtitkár asszony úgy kezdte expozéját, hogy egy rendkívüli helyzet rendkívüli költségvetéséről van szó. Engedjék meg, hogy én ezt ne fogadjam el: sem a különlegesen rendkívüli helyzetet, sem azt, hogy ez a helyzet, amiben most vagyunk, annyira determinált, rendkívüli körülményeket meghatározó szituáció, amiből kizárólag ezt és csak ilyen költségvetést lehetett elfogadni.
Képviselőként én nem kívánok új költségvetést készíteni, de szeretném bemutatni képviselőtársaimnak a törvény általános vitájában, azoknak, akik hiszik, és azoknak, akik tudják – azoknak az úgynevezett csodabogaraknak vagy csodaváróknak –, hogy van megoldás mai társadalmi és gazdasági problémáinkra, hogy rendkívül sok tartalék is van ebben a költségvetésben.
Miután nem lehet órákat beszélni, csak néhány dolgot szeretnék kiemelni. A döntés, a véleményalkotás képviselőtársaimé. Egy kérdéssel kezdenék minden pontot – az arra adandó választ fogalmazzák meg Önök.
Szakszerűnek mondható-e ez a költségvetés, amit ilyen pár oldalon, néhány héttel ezelőtt megkaptunk? Szinte minden közgazdász állítja – azt hiszem, ez még a kormányzati körökben is elfogadott vélemény –, hogy nem szerencsés, ha a jövedelem keletkezésének fázisában adóztatunk – akár vállalkozási nyereségadóról, akár SZJA-ról van szó –, mert azt gátolja, hogy megfelelő teljesítményekkel érdekeltek legyenek a jövedelemtermelésben az állampolgárok. Sokkal jobb megoldás – ha már muszáj – a fogyasztási szférában való adóztatás. Szakmailag nyilván egy ilyen irányú elmozdulásra van szükség. Ezzel szemben a költségvetésben a jövedelem adóztatása a személyi jövedelemadóban a mostani 129 milliárdról 178 milliárdra van tervezve – azaz több mint 35%-os növekedést szán ennek a pályának az előterjesztés. Ugyanakkor a fogyasztás szférájában, az általános forgalmi adó esetében a tervezet a mostani 143 milliárdról 158 milliárdra kívánja növelni az elvonást, ami nem egészen 16%-os növekedés. Azt hiszem, a rossz és torz arány ennek következtében csak tovább fog torzulni, méghozzá még sokkal jelentősebb mértékben, mint ahogy az előterjesztésben szerepel, mert – erre később visszatérek – nem akkora adóbevételek vannak, ezek alulbecsült adóalapok.
Lehet-e a beterjesztett költségvetést politikai irányvonalában megkérdőjelezni? Én azt hiszem, itt csak azt kell kiemelnem, hogy a központi költségvetés a mostani 192 milliárdról a tervezetben 282 milliárdra nőtt, ami nem kevesebb, mint nagyságrendileg 50%-os növekedés. Kérem, jelentkezzék az az állampolgár vagy az a gazdálkodó szervezet vagy az a vállalkozás, amely nem cserélne a költségvetéssel: nem elégedne meg azzal, hogy a jövő évben jövedelmei 50%-kal növekednek! (Taps a bal oldalról.) Természetesen nem kizárt – és ezt politikai pártoknak kell megvitatniuk –, hogy a demokrácia esetleg többe kerül, tehát nagyobb, terjedelmesebb intézményrendszert követel meg. Akik ezt állítják, azoknak elmondom nagyon szívesen, hogy azokban az országokban, ahol demokráciát hiszünk – Nyugat-Európában, az északi államokban – arányaiban nagyságrenddel kisebb a mostaninál az államigazgatás apparátusaránya, az államigazgatás jövedelemaránya az össztársadalmi jövedelmeken belül. Én úgy hiszem, hogy ott demokrácia működik, és nem szükséges hozzá ilyen torz arány létrehozása – de ezt nyilván itt kell eldönteni.
Valós-e és igaz-e az a költségvetés, ami képviselőtársaim előtt van – tehát arról döntenek-e, hogy más kell, vagy pedig döntenek valamiről, aminek a tartalma erősen megkérdőjelezhető. Megítélésem szerint legalábbis tízmilliárdokkal nem valós ez a költségvetés. Csak egyetlen elemet emelek ki belőle – azt hiszem, többen már hallották máshol is, én Kopácsy Sándortól hallottam –, miszerint ebben a költségvetésben a mintegy 1300 milliárdos állami adósság 9, azaz kilenc százalékos kamattal van megtéríttetve. Nem tudom, tudják-e képviselőtársaim, de szeretnék hozzá néhány adatot elmondani. Ezzel a követeléssel, amit a költségvetés a jegybank felé támaszt, több, mint a jegybank összes követelésének ötven százaléka jelenik meg. Azaz az összes követelés több mint ötven százaléka van 9%-kal finanszírozva. Ezért kell, kérem, 38-40-42%-os kamattal mind a lakossági, mind a gazdálkodó szférát finanszírozni. Mert ilyen az osztozkodás, a maradék lehetőségben már ekkora kamatokat kell érvényesíteni!
Engem megdöbbentett az államtitkár asszony, amikor azt mondta, hogy az a 9% nem hasraütéssel született, hanem mi egy e körüli kamatozású hitelekkel finanszírozzuk magunkat a külvilágból, a nyugati bankoktól. Itt is azt szeretném javasolni egyrészt, hogy cseréljünk: szeretném, hogy ha a lakossági, illetve a vállalati-vállalkozói szféra, amelyikben a termelés, a jövő hozama van benne, lenne 9%-kal finanszírozva – a költségvetés pedig takarékoskodjon, és önmagát finanszírozza saját magát negyvennel.
Ehhez a 9%-hoz még azt is szívesen hozzáteszem az államtitkár asszonynak: adjon garanciát arra, hogy 1991-ben nem értékelik le a magyar forintot. Mert csak ebben az egy esetben, tehát akkor, ha nincs árfolyamveszteség, igaz még az az állítás is, ami egyébként nem igaz, hogy 9%-os külföldi pénzből tudjuk a magyar kiadásokat finanszírozni.
Új szemléletűnek tekinthető-e ez a költségvetés, tehát legalábbis irányt mutat-e valamilyen gazdasági rendszerváltásra, legalábbis benne van-e a szemléletében az a gondolat, hogy ebből valóban lesz egy vagy két év múlva valamilyen más irányú elmozdulás? Szeretném elmondani, hogy semmiben nem változott – és számomra ez volt a legmegdöbbentőbb. Ezt a költségvetést be lehetett volna augusztusban is terjeszteni, mert ez egy számítógépes programháttérrel készül, ha jók az információim. A Pénzügyminisztériumban azt a software-t csak egy új gazdaságpolitikával kellett volna átírni – itt igények és számok szerepelnek benne. Gondolom, ez két nap alatt elkészíthető lett volna.
Természetesen más lett volna egy olyan szemléletű költségvetés, és abban talán lennének tíz- és százmilliárdos nagyságrendű összegek is, amelyek például nem annyit kívánnak költeni az egészségügyre, az oktatásra vagy még inkább a gazdaság infrastruktúrájára, mint ami ebben a költségvetésben van, hanem – Képviselőtársaim, ne értsenek félre, jól mondom – nagyságrenddel kevesebbet. Tudniillik csak azért kell ezekre a területekre, mind az egészségügyre, mind az oktatásra, mind a gazdaság infrastruktúrájára az államnak ilyen nagyságrendeket költeni, mert nem kívánja megosztani a hatalom központosítását, mert nem kívánja átadni ezeket az állami funkciókat a magángazdaságnak, a magántulajdonú vállalkozásnak. Ne fektessen be ez a Kormány és egyetlen következő Kormány se a gazdaság infrastruktúrájába, ne kérjen világbanki hiteleket telekommunikációra, amikor sorban állnak azok a pályázók, tőkebefektetők, akiknek nem kell kormánygarancia, nem kellenek kormánysegélyek, tízmilliárdos nagyságrenben fektetnek be ide, ha az állam hajlandó lemondani arról, hogy ez az övé, hogy az övé a tulajdoni többlet. Ha nem kísérli meg még a jogszerűen jelentkezőknek is az engedélyeit megvonni akár nemzetközi botránnyal járó jogsértéssel, mint a telekommunikáció területén azt a KÖHÉM tette. Úgy gondolom, hogy erről még a Parlamentet tájékoztatni fogja.
Ugyanez igaz az egészségügyre és az oktatásra is. Azért van gond, hogy csak 20%-kal tudjuk a tanárok és az egészségügyi dolgozók béreit növelni, mert úgy gondolja az állam, hogy mindenkiét neki kell növelni. A jelenlegi kórházak maximum egyharmadának kellene állami kézben maradnia. Ezekre a kórházakra azonnali jelentkezők vannak. Olyan tőkebefektetési szándék van – Nyugatról is és itthonról is, mert ez egy profitot hozó terület – az egyharmadára, ha feleekkora költségvetési pénzben is, de megvolna a lehetőség, hogy magasabb technikai kultúrát vezessenek be az egészségügyben, és hogy az inflációval megegyező béremelésre kerüljön sor. Ugyanez igaz az iskolára, oktatásra. A magánkórházakban, a magániskolákban majd mások emelik föl azt a bért, amit nem az államnak kell felemelnie. Ezek a jövő tartalékai.
Szeretnék egy ajánlatot tenni azoknak, akik ma és most akarnak ezen a költségvetési szerkezeten belül beterjeszteni módosítást, hogy valamely érdekterület ne lehetetlenüljön el. Létezik az eddig előtárt tartalékokon túl 10 milliárdos tartalék, ami azonnal módosítható ebben a költségvetésben. Igen, létezik több is. Kettőt akarok gyorsan kiemelni.
Ebben a költségvetésben a tényleges állami intézmények kiadási nevesítésén túlmenően, amibe nagyon sokan belekötöttek – én most nem teszem –, a költségvetési intézménykörben, minisztériumoknál a tervezetben összesen 27,3 milliárd forint címzetlen tartalék van. Külön tartalék van az ipari tárcánál, külön a belügynél, külön máshol. Ez 27 milliárd decentralizált tartalék, amiből 7 milliárd áll a miniszterelnök úr rendelkezésére.
Javaslom azon képviselőtársaimnak, akik ezzel élni kívánnak, hogy tegyenek módosító javaslatot bátran, mert a decentralizált tartalékrendszer nem jó a társadalom jelenlegi helyzetében. Javaslom a miniszterelnöki tartalékot legalább 15 milliárdra megnövelni, és majd a miniszterelnök úr döntse el, hogy ha valamelyik területen tényleg feszültség van, akkor akár a jelenlegi tartalékot meghaladóan is azon a területen oldja meg a problémát, de ne hozzon olyan helyzetet, hogy mindenki költse el a saját tartalékát, ha kell neki, ha nem. A decentralizált tartalék sokkal többe kerül. Mivel itt kormányzati hivatalokról van szó, bőven elég, ha a tartalék a Kormánynak áll rendelkezésére. Gondolom, 15 milliárd többet fog jelenteni, mint a mai 27 milliárd.
Tízmilliárdok vannak az adóbevételi oldalon is, mert ezekben a bevételekben hosszú évek gyakorlatát változatlanul megtartva a beterjesztő a valós inflációhoz – az általuk becsült 40%-os inflációhoz – képest 15-20, esetenként huszonegynéhány százalékos adóalap-növekedésre számítanak.
Ha csak az adóalapok, a jövedelem és a vállalkozási teljesítmény, főleg az ÁFA adóalapja, valóban csak ilyen kicsit növekedne, akkor nem lenne ekkora az infláció. Az elmúlt évek keményen bebizonyították, hogy ha az infláció 40% volt, akkor sem a gazdaság, sem a társadalom, sem az egyén nem viselte el, hogy ettől 20%-kal elmaradjon, és mind a jövedelmek, mind az adóalapok ehhez jól közelítően, legalábbis a 35%-hoz tendálva növekednek ebben az időszakban. Így volt ez az idén is, az elmúlt évben is, minden alkalommal benne volt a költségvetésben ez a tartalék. Ebből több tízmilliárd forint egészen biztosan prognosztizálható bevételi többlet fog jelentkezni a többi területen.
El kellene mondanom, hogy vállalkozásbarátnak tartom-e ezt a költségvetést. Én csak egy elemet emelek ki. Ez is a rendszerváltás gondolkodásmódja. Maga a költségvetés tartalmazza, hogy hatására 1991-ben a vállalati körben 10-12%-os befektetés-növekedést prognosztizál, míg a magánvállalkozói körben 23%-ot. Ez, 1991. lesz a nagy tulajdoni szerkezetváltás éve. Nagyon jól lehet látni, valóban, szerintem még a 2-3% is valahol hipotézis, valahol csak egy vágyálom.
Az országnak kell költségvetés. Egy módosító javaslaton túlmenően nem akarok benyújtani több módosítást. Az azonban vágyálom, Képviselőtársaim, hogy az 1991. évi költségvetést fogadjuk el, ha elfogadják. Ez 1991. első egynéhány hónapjának lesz a költségvetése, akármilyen címmel történik a szavazás. Ezért csak kérni tudom, hogy január 1-jén kezdődjék meg a munka, hogy ne érjen váratlanul bennünket, ha 3 hónap múlva nem jövedelembevétel-átcsoportosításra kell javaslatot tenni, hanem egy új költségvetést kell valamilyen módon megtárgyalnunk.
Egyetlen módosító javaslat, amit benyújtottam, egy társadalmi krízishelyzetből adódik, aminek én, akarva-akaratlanul is, szereplőjévé váltam. Ebben a költségvetésben jól eldugva, az Érdekegyeztető Tanács fórumait kikerülve, de megtalálható, hogy 1991. január 1-jétől a Kormány fogyasztási adóban az üzemanyagokra mekkora adótömeget kíván elvonni. Ez az összeg 32 forint fölött van. Hogy mekkora ez a szám, azt elég jól jellemzi – még ha untatja is az államtitkár asszonyt -, hogy néhány hónappal ezelőtt, a júliusi áremelést megelőzően, ez az összeg alatt volt az üzemanyagár. Nem az adótartalma, hanem maga az üzemanyag. Körbenéztünk, körbekérdeztük, hogy történik-e az 1991. évben Ausztriában, az NSZK-ban és az összes többi országban a költségvetés javaslata kapcsán adónövekedés az üzemanyagokban. Nem történik. Egyetlenegy olyan pénzügyi kormányzat sem volt Európában, amelyik a jelenlegi körülmények között, amikor önmagában a beszerzés krízishelyzetben van, a beszerzési árak mekkorák legyenek, megengedte volna magának, hogy ő ezen a területen adóbevételi többletet szerezzen 1991-ben. Ez egyébként ellentétes az Érdekegyeztető Tanács véleményével. Miután kikerülte a Kormány, ezért itt kell elmondanom, hogy külön nyilatkozatot adott ki valamennyi munkáltatói szervezet, amelyben kéri, hogy a Parlament ne változtasson az október 28. előtti üzemanyagokban lévő fogyasztási adó mértékén, és ezt ne játssza ki oly módon sem, hogy az adómértéken nem változtat, ellenben forgalmi adót vezet be, mert a dolog egyre megy, teljesen mindegy, hogy milyen adószisztémában történik az elvonás. Ez az, amit módosító javaslatként el akartam és el kellett mondanom.
Zárómondatom az, hogy elég rossz ez a költségvetés ahhoz, hogy aranybánya legyen annak az új gazdaságpolitikusnak majdan, aki ténylegesen váltani akar, aki ténylegesen vissza kívánja szorítani ebben a társadalomban és gazdaságban az állam szerepét, és ehhez egészen más finanszírozást akar. Ha elfogadják, Képviselőtársaim, ezt a költségvetést, akkor ennek az utódnak rendkívül sokat segítenek, mert számára rengeteg tartalék lesz. Köszönöm. (Taps.)
