DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elfogadott napirend szerint jelenleg a Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitáját folytatja a tisztelt Ház.
Felszólalásom elején ismét hangsúlyozom abbéli véleményünket, hogy a törvényjavaslat késedelmes beterjesztése miatt a komoly és megalapozott parlamenti vita ellehetetlenítésével az Antall-kormány gyakorlatilag megfosztotta az Országgyűlést attól, hogy költségvetési jogát gyakorolhassa.
A napirenden levő törvényjavaslatot ezért a beterjesztés módja, valamint annak tartalma miatt a FIDESZ parlamenti frakciója valójában egy átmeneti finanszírozást biztosító jogszabály tervezetének tekinti.
Így túl azon, hogy benyújtott módosító indítványainkkal korrigálni szeretnénk az előterjesztés hibáit, reméljük, hogy az új pénzügyi kormányzat észrevételeinket és javaslatainkat a mostani helyzetben elkerülhetetlenné vált folyamatos költségvetési tervezés során figyelembe fogja venni. Ebből a szempontból is biztató előjelnek s üdvözlendő ténynek tekintjük az új pénzügyminiszter megjelenését a Kormányban.
A beterjesztett költségvetési törvényjavaslat, mint az oly jól ismert állatorvosi ló, magán viseli a Kormány szinte valamennyi hibáját, hisz eleve lehetetlen vállalkozás úgy költségvetést készíteni, ha a Kormánynak, működése hét hónapja után sincs komolyan vehető, átgondolt gazdasági programja. Innen nézve szinte törvényszerű, hogy a tervezet képtelen kezelni azokat az összetett, az ágazati lehatárolásnak fittyet hányó problémákat, amelyek közül az egyik legsúlyosabb a gyermekek és az ifjúság helyzete. Sem az ún. kormányprogramban, sem a költségvetési törvény tervezetében nem lehet koncepciót találni, amely remélni engedné, hogy a kormányzatnak van elképzelése e réteget sújtó problémák megoldására.
A válságban levő oktatási rendszer átalakítása, az ifjúsági munkanélküliség kezelése, a fiatalok lakáshoz jutási esélyének növelése csak néhány azokból a gondokból, amelyeket napestig lehetne sorolni, s amelyek ma együtt jelentik a gyermek- és ifjúsági réteg problémáit.
Itt fontos megjegyezni, hogy Rózsa Edit képviselőtársammal még májusban nyújtottunk be önálló képviselői indítványt egy parlamenti gyermek- és ifjúsági bizottság felállítására, s amely indítványunkat, bár az Országgyűlés már kétszer napirendjére tűzte, sem a bizottságok, sem a plenáris ülés nem tárgyalta.
Mielőtt a törvénytervezet idevágó koncepcionális hibáival röviden foglalkoznék, jelzem, hogy Ungár Klára képviselőtársam a költségvetési törvény VI. részéhez, a lakáscélú hitelek kamataira vonatkozó módosító indítványában olyan ifjúságbarát, a réteg korábbi hátrányos pénzügyi megkülönböztetését megszüntető javaslatot tesz, amely hosszabb távú hatásai következtében alkalmas lehet az ifjúsági lakásprobléma enyhítésére. Azáltal, hogy a törvényjavaslat a különböző önkormányzati funkciók normatív támogatását általában intézményi ellátottakra, nem pedig megfelelő életkorú lakosságra vonatkozóan adja meg, éppen a leghátrányosabb helyzetűek, a minden intézményen kívül rekedtek problémáinak enyhítésére nem ad módot.
Különös élességgel jelentkezik ez a probléma az általános iskolából kimaradók, a lemorzsolódók, illetve a közéfokú oktatásban már részt sem vevők esetében. Hasonló szemlélet érezhető abból is, hogy a törvénytervezet az ifjúság társadalmi beilleszkedési zavarait is normatív módon, csak a már explicitté vált esetekben képes kezelni a gyermek- és ifjúságvédelem egy ellátottjára adott 210 ezer forintos normatíván keresztül.
Ám mi történik azokkal, akikről egyelőre még csak tudni lehet, hogy nagy valószínűséggel belőlük lesznek a jövendő ifjúságvédelmi ellátottak. Hol marad a megelőzés, a prevenció? Nem kellene ezt is – akár más normatívák csökkentése árán is – támogatni?
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mind a tavaszi választási kampány, mind az őszi helyhatósági választási kampány során a különböző pártok tucatnyi választási gyűlésen szebbnél szebb jelszavakat, ígéreteket hangoztattak az ifjúság, a jövő generáció fontosságáról, az őket sújtó problémák megoldásáról. Sajnálattal kell azonban tapasztalnunk, hogy mint oly sok kijelentés, ezek az ígéretek is egyelőre teljesítetlenek maradtak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
