KATONA TAMÁS:
KATONA TAMÁS:
KATONA TAMÁS: Tisztelt Országgyűlés!
Én is azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni, amivel tanult barátom, Ráday Mihály, a műemlékvédelem és az építésügy kérdésével.
Tegnap délelőtt részt vettem a nemzeti örökség bizottságának az ülésén, és már ott módom volt megnyugtatni az Országos Műemléki Felügyelőség vezetőit, hogy szó sincs ennek a kitűnő intézménynek a megszüntetéséről. Ellenkezőleg. Nyilvánvaló az, hogy ha egy olyan párt, mint a Magyar Demokrata Fórum, amelyik az értékek megőrzését rendkívül fontosnak tartja, hangsúlyozottan nagy szerepet szán az Országos Műemléki Felügyelőségnek. Tehát nemcsak hogy érintetlenül meg óhajtja tartani, hanem azt szeremé, ha a jövőben talán még nagyobb hatáskörrel dolgozhatna. Pusztán arról van szó, hogy melyik minisztérium felügyelete alá tartozzék ez az intézmény.
Maguk a műemlékvédők sem voltak boldogok, és általában az egész magyar építésügy, hogy egy olyan vegyes minisztérium fennhatósága alá kerültek, mint a közlekedés, hírközlés és építésügyi tárca, úgy érezték, akár joggal akár jog nélkül, hogy ez bizonyos mértékig degradálja őket, az ő helyzetüket. Itt elképzelhető, hogy az épített környezet és a természeti környezet egy tárcában való összefoglalása ez talán jobb lesz. Mi azonban mindenképp az Országos Műemléki Felügyelőség érintetlen meghagyását javasoljuk.
Legyen szabad itt még valamit mondanom. Nem a műemlékkérdés az egyetlen, nagyon sok olyan terület van ebben az országban, amelyik csak akkor marad működőképes, hogyha a hálózati elvet fenntartjuk. Tehát azt szeretnénk, ha továbbra is a Műemléki Felügyelőségnek kiépített hálózata lenne, mert csak így fogja tudni ellátni a maga feladatát. A hálózati elv megszüntetése például a magyar közművelődési könyvtárügy látványos összeomlásával járna. De ugyanígy a múzeumoknál is rendkívüli pusztítást végeznénk el, ha kényelmesen azt mondanánk, hogy az önkormányzat mindent megold, tehát ezt odaadjuk az önkormányzatoknak. Nem, nekünk ezeken a területeken a hálózati elvet feltétlenül, éppen a hatékonyság érdekében, éppen az érdembeni munka érdekében, fönn kell tartanunk.
Való igaz, hogy a minisztériumok elnevezését felsoroló törvény nem rendelkezik bizonyos területeknek a hovatartozásáról, azért, mert nem vagyunk tisztában az előbb elmondottak alapján, hogy hol is találná meg legjobban a helyét például az a fontos dolog, amit úgy hívunk, hogy építésügy, és ez nem építészetet jelent, hanem egy csomó hatósági funkciót. Ezek egy része kerülhet az önkormányzatokhoz, de rengeteg részének meg kell maradnia valamilyen központi hatóságnál, valamilyen minisztériumnál. Nem is óhajtjuk feltétlenül mi eldönteni ezt a dolgot, a 120 nap arra is alkalmas lesz, hogy konzultáljunk ezeknek a fontos szakterületeknek a legjobb képviselőivel, legyen ez akár építésügy, akár vízügy, hogy ők milyen felállítást, milyen besorolást tartanának magukra nézve a legjobbnak.
Legyen szabad még egy dologhoz megjegyzést fűznöm. Ahhoz a félelemhez, hogy a Pénzügyminisztérium túlzottan fiskális szemlélete, túlzottan földhözragadt szemléletet jelent, hogy az ipar- és a kereskedelemügyi tárca, nagyon sajnálom, hogy ez a régi magyar kifejezés, hogy ipar- és kereskedelemügy megszűnt, és most csak ipari miniszterről, mint valami ipari termékről beszélünk. Kérem, a minisztériumnak nem az a dolga, hogy végezze az ipart vagy a kereskedelmet, a minisztériumnak az lenne a dolga, hogy az iparüggyel, a kereskedelemüggyel foglalkozzék és hagyja az ipart és a kereskedelmet természetesen a gazdálkodó egységekre, a vállalatokra és vállalkozókra.
No de a régi Pénzügyminisztérium, és hadd utaljak vissza Wekerle Sándor idejére, éppenséggel az ország akkori gazdasági stratégiájának a minisztériuma volt, és egyáltalán nem jellemezte valamilyen földhözragadt fiskális szemlélet, bár Wekerle Sándor volt az a pénzügyminiszterünk, aki zseniálisan egy év alatt - mert a múlt században még voltak csodák - helyre tudta állítani egy súlyosan deficites ország költségvetési egyensúlyát.
Ne higgyünk ezeknek a régi beidegződéselmek, és ne az elmúlt néhány évtized miniszteriális szokásai alapján ítéljünk meg most létrehozandó minisztériumokat: Másféle, hatékonyabb manageri típusú minisztériumokat szeretnénk, amelyek minél kevésbé ártják bele magukat a szűkebb értelemben vett gazdálkodásba. (Taps.)
