JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy magam is mint az önkormányzati bizottság tagjaként reflektáljak az elhangzott észrevételekre, és védelmembe vegyem a bizottság által a már említettekkel kiegészített törvényjavaslatot.
Miért van szükség erre a törvényjavaslatra? Miért kell meghosszabbítani a tanácsok, a volt állampárti szervek és azok kisebb testületeinek – elsősorban a végrehajtó bizottságoknak – a hatáskörét és működését? Tudjuk, hogy jövő hónap nyolcadikán az ő határidejük lejár; mindannyian készültek és készülnek – erről tudomásunk van – a feladatok átadására. Tulajdonképpen azt kell mondanunk, hogy már most sem sok kedvvel végzik a tevékenységüket, és nem sok kedvvel fogják azt folytatni sem.
Az is nyilvánvaló, hogy a jelenleg hatályos jogi szabályozás, tehát a még hatályban lévő, a pártállam viszonyait tükröző tanácstörvény, illetve az 1983-ban megalkotott választójogi törvény alapján ezeket a választásokat kiírni, lebonyolítani és ilyen szellemű testületeket létrehozni nem lehet. Miután az új szabályozás még csak koncepciók és tervezetek formájában létezik, a parlamenti képviselők túlnyomó többségéhez és a bizottság tagjaihoz sem jutott el, ezért nem engedhető meg a határidő meghosszabbítása nélkül, június 8-ától számított 90 napon belüli időtartam az új választások lebonyolítására. Ezért kellett a mandátumot meghosszabbítani, hogy az Országgyűlés kapjon időt az új törvények megalkotására.
Miért szükséges ezt az időpontot egy naptári naphoz, egy határnaphoz kötni? Miért nem fogadható el az, hogy egy bizonytalan időre, az új törvények hatályba lépésének időpontjára vagy az újonnan megválasztott testületek alakuló ülésének időpontjáig toljuk ki a jelenleg még működő testületek mandátumát. Ezek a kérdések fölvetődtek a bizottsági ülésen is, és alapos vita után vetettük el. A többségi álláspont végül is a határnapot támogatja.
Alapvetően azért van erre szükség, mert egy választást akkor kell kiírni, ha a működő testület mandátuma lejár. Ha még működik egy testület, ha még van mandátuma, akkor alapvetően okot kell keresni arra, hogy kiírhassuk a választásokat – erre önmagában egy törvény hatályba lépése nem elegendő. Éppen ezért én úgy gondolom, szükséges, hogy naptári naphoz – egy elfogadható, kalkulálható, a Parlament számára is alkalmas időponthoz –, nevezetesen szeptember 23-hoz kössük a mandátumok lejártát. Ezáltal tulajdonképpen megnyílik a lehetőség a köztársaság ideiglenes elnöke előtt, hogy már erre a napra, illetve a szeptember 23-ától számított kilencven nap bármelyikére kitűzheti az önkormányzati, helyhatósági választást. Annyi a fenntartás pusztán, hogy a választás lebonyolításához a politikai pártoknak, illetve az állami szervezeteknek biztosítani kell a kampány- és felkészülési időt.
Ezek után Szájer József képviselőtársunk módosító indítványához szólnék néhány szót. Az indítványt az önkormányzati bizottság természetesen megtárgyalta, és – mint kollegám elmondta – elvetette. Kövér László talán megbocsátja nekem, ha nem a bizottság előadójaként, de a bizottság tagjaként reflektálok a Szájer-féle módosító javaslatra.
Ez a javaslat a következőt tartalmazza: a jelenlegi tanácsok az új önkormányzati testületek alakuló üléséig tovább működnének. Ez nem ugyanaz, mint amit ebből Nagy Attila képviselőtársunk kihallott. A mandátum Szájer József indítványa szerint is lejárna szeptember 23-án, de a tanácsok lehetőséget kapnának arra, hogy tovább működve, a saját szervezetük működéséhez és elsősorban a törvényesség biztosításához szükséges intézkedéseket megtegyék. A jelenleg hatályos tanácstörvény – több képviselőtársam által hivatkozott paragrafusában – a végrehajtó bizottságokat feljogosítja erre, és éppen ebben a törvényjavaslatban a végrehajtó bizottságok üléseit teljes nyilvánosság, illetve a politikai pártok intézményesen biztosított részvétele mellett alapos társadalmi kontrollnak vetnénk alá.
A legalapvetőbb kifogásom Szájer képviselőtársunk módosító indítványával kapcsolatban, hogy ezek a tanácsok nagy létszámú, laikus testületek, amelyeket nagyon nehéz összeverbuválni, összehívni, nagyon nehéz a működésüket biztosítani – szemben a létszámukban sokkal kisebb, sokkal rugalmasabb, a törvények értelmében lényegesen szélesebb végrehajtási hatáskörökkel rendelkező és immár társadalmi nyilvánosság és kontroll mellett működő bizottságokkal.
A magam részéről szükségtelennek tartom az ilyen típusú módosítást. Azt a nyilvánosságot, ami a végrehajtó bizottságokkal kapcsolatosan eleddig nem élt, és ami miatt a közvélemény okkal-joggal bizalmatlanságot táplált ezek iránt a testületek iránt, megteremtettük.
Mik azok a garanciák? Több képviselőtársam beszélt arról, hogy sok probléma van a garanciák hiányával. Melyek azok a garanciák, amelyek a törvényes működése feltételeit biztosítják, amelyek megakadályozhatják a vagyonátmentéseket, az önkormányzatok majdani vagyonának a lehetséges eltékozlását. Azt hiszem, a legfontosabb, amiről nagyon sokan szóltunk már, a nyilvánosság, a politikai pártok intézményes részvétele a végrehajtó bizottsági üléseken. Ez a legfontosabb garancia.
Szóba kell hoznom a következő törvényjavaslatot, ami a földtörvény módosítására vonatkozna, és amely az állami tulajdonok elidegenítését állami kontroll alá helyezné. Magyarán: megakadályozná, hogy a még működő tanácsok, illetőleg ezek testületei az állami tulajdont, annak kezelői jogát átruházhassák vagy megterhelhessék. Azt hiszem, hogy ezek mellett a garanciák mellett a bizottság által előterjesztett törvényjavaslat erre a nagyon rövid, reményeink szerint két-három hónapos átmeneti időre minden kívánalomnak meg fog felelni, és eredményesen fogja szolgálni a hatékony törvényalkotó munkát.
Köszönöm szépen. (Taps a jobboldalon.)
