KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Koalíciós kormány vázlatos programját ismertette a kijelölt miniszterelnök. Megtudhattuk, melyek azok az alapelvek, alapvető kérdések, amelyekhez a kormányzat mindenképpen tartani kívánja magát. Hallottuk a kormány hosszú távú működésének az irányelveit, és megismertük a haladéktalanul elvégzendő, konkrét feladatokat; köztük olyanokat, amelyeket a korábbi kormányok nem száz nap alatt, de hosszú évek során sem voltak képesek végrehajtani.
Ez a kormány vállalja, hogy néhány hónap leforgása alatt kialakít egy ütőképes és korszerű közigazgatási, szervezeti és működési rendet, inflációellenes és vállalkozásélénkítő programot indít be, felülvizsgálja a kiemelkedően fontos és sürgős kérdések megvalósítási lehetőségét. Ilyen például a budapest-bécsi világkiállítás, a dunai vízlépcső, a létminimum alatt élő nyugdíjasok helyzete, a környezetvédelem jogi szabályozása, valamint a szovjet csapatok kivonásának optimális lebonyolítása. Eközben hitelesen feltárja az ország valódi helyzetét, és ennek, valamint a gyors program tapasztalatainak a figyelembevételével kidolgozza és nyilvánosságra hozza az ország újjáépítésének részletes hároméves programját.
Nem hiszem, hogy jogos lenne bármely olyan kritika, amely túl kevésnek tartja a konkrét cselekvési programot ahhoz képest, hogy egy most alakuló testületről van szó, amely még nincs is információknak a birtokában. Koalíciós kormány vázlatos programját ismertette a kijelölt miniszterelnök, és én azt hiszem, hogy ezt a programot mindegyik koalíciós partner magáénak érezheti. Ez pedig nagyon fontos körülmény. Úgy gondolom, hogy a koalíció egységének, a kormány sikeres, összehangolt működésének ez az egyik legfőbb biztosítéka. Ráadásul ez az örvendetes eredmény – a földkérdésen kívül – alig igényelt jelentősebb politikai egyeztetést a partnerpártok között. Ennek az oka egyszerű.
Azt gondolom, eszmeileg, politikailag egymással közeli rokonságban álló pártok léptek szövetségre, amelyek erőiket egyesítve vállalják azt a szolgálatot, amelyet történelmünknek a sorsdöntő órájában az ország kormányzása jelent. Az ilyen szoros eszmei közelségben álló pártok koalíciója valóban az erők egyesítését jelenti, a kormányzás irányvonalának a határozottságát nem gyengíti, hanem éppen erősíti, szemben az egymástól távolabb álló pártok kényszerházasságával, ahol az energiák jó részét törvényszerűen a belső egyeztetések emésztik fel, ami ráadásul következetlen döntésekhez vezethet.
Ilyen érdekházasság lett volna a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum között létrejövő esetleges nagykoalíció, amelyről a Magyar Demokrata Fórum elnöke, az azóta kijelölt miniszterelnök következetesen úgy nyilatkozott, hogy az csak szükséghelyzetben elfogadható megoldás. Ilyen szükséghelyzetnek vélték sokan azt a közjogi csapdát, amelyet a kormányzati kérdésekre is kiterjesztett kétharmados szabály jelentett. Ebből a csapdából azonban – mint ismeretes – a legnagyobb ellenzéki párt felelősségteljes közreműködésével sikerült kijutnunk.
Ez a megállapodás alapozta meg egy modern parlamentáris rendszer működésének a feltételeit, de ez teremtett lehetőséget egy ütőképes, erős és egységes koalíciós kormány felállítására is, amely remélhetőleg elég határozott lesz a szükséges és elkerülhetetlen döntések meghozatalához; olyanokéhoz, amelyek képesek a káros folyamatokat megállítani, és az országot elindítani a gazdasági felemelkedés útján. Ezeket a döntéseket a kormány csak akkor képes megtenni, ha élvezi a szabadon választott parlament és a magyar nép bizalmát; akkor, ha ezeknek nemcsak a közvetlen, sokszor kellemetlen hatását érezzük, hanem elhisszük a kormánynak, hogy intézkedései megalapozottak, és belátható időn belül meghozza azokat a pozitív változásokat, amelyeket mindannyian saját életkörülményeinkben érezni fogunk.
Jól tudom, hogy a korábbi kormányok is változást ígértek, és azok, akik bíztak az ígéretekben, mindannyiszor keservesen csalódni voltak kénytelenek. Mi a biztosítéka, hogy nem járunk most is ugyanúgy, mint korábban? Miért más ez a kormány, mint elődei? Úgy gondolom, sok különbséget lehetne felhozni. A legfontosabb azonban az, hogy ez a kormány egy alapvetően más rendszer kormánya. A pártállam kormányát vezérelhette a legjobb szándék, segíthették a legkiválóbb szakemberek, a működésképtelen rendszerben törvényszerűen működésképtelen a kormány is. A demokratikus társadalmi berendezkedés a legfőbb biztosíték arra, hogy ez a kormány képes megvalósítani szándékait, és be fogja váltani ígéreteit. Az a társadalmi rendszer, ahol a hatalom ellenőrizhető, és ha nem jól működik, leváltható, ahol a hatalom forrása és alapja nem az erőszakszervezet, még kevésbé az idegen katonai erő, hanem a szabad választásokon megnyilvánuló közakarat, ahol a rendszeresen ismétlődő szabad választások kényszerítik a kormánypártot vagy pártokat arra, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsák, az ellenzéket pedig arra, hogy éberen figyeljen, és legfőképpen a kormánypártokat és az ellenzéket egyaránt arra, hogy tevékenységüket ne önző pártszempontok, hanem az ország népének az érdekei irányítsák. Ha nem így tesznek, nem lesz esélyük a soron következő választásokon.
És most engedtessék meg nekem némi elfogultság. A kormányprogram hitelességét számomra legfőképpen emberközpontúsága jelenti, és ebben a Magyar Demokrata Fórum által képviselt eszmeiséget érzem meghatározónak. Ennek alátámasztására idézek a Magyar Demokrata Fórum programjából egy mondatot: "Az MDF az embert mint individuumot és erkölcsi személyiséget szólítja meg, azt akarja elérni, hogy megalázott emberségünkből és sértett magyarságunkból emelkedjünk olyan polgári helyzetbe, amelyben nemzetiség, származás, vallás, világnézet vagy pártállás nem érdem, sem nem vétek, hanem a személyiség természetes állapota."
És végezetül egy szubjektív reflexió! Figyelemmel hallgattam a legnagyobb ellenzéki párt képviselőjének hozzászólását, és én éreztem ebből a hozzászólásból – bár lehet, hogy Tölgyessy Péter tiltakozni fog – az őszinte bizalom hangját. (Derültség és taps.) A bizalomét, amelyre most nemcsak a kormánynak, hanem – azt hiszem – mindannyiunknak a legnagyobb szüksége van, hiszen országunkat abból az állapotából, amelybe a bukott rendszer taszította, csak az egész nemzet összefogásával tudjuk kimozdítani. Igazi nemzeti összefogás csak úgy valósulhat meg, ha a társadalmunkat mélyen átható gyanakvás légkörét felváltja az egészséges bizalom. Bizalom egymás iránt, és bizalom és hit önmagunkban!
A helyzet súlyos, a feladat nehéz, de ezúttal nincs számottevő erő sem az országon belül, sem azon kívül, amely gátolná céljaink megvalósítását. Történelmünkben ritka, talán egyedüli alkalom: most minden rajtunk múlik, ha képesek vagyunk bízni egymásban és hinni önmagunkban! Köszönöm szépen. (Nagy taps.)
