DARVAS IVÁN (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Leszögezni kívánom elöljáróban, hogy sem egy párt nevében, sem akár egy parlamenti frakció nevében kértem szót; egyes-egyedül a magam nevében óhajtok hozzászólni ehhez a törvényjavaslathoz.
Kedves Hölgyeim és Uraim!
Volt nekem egy nagyon kitűnő színész kollégám, Maklári Zoltán, akit még a pangás évtizedeiben felszólítottak arra, hogy vállaljon országgyűlési képviselőjelöltséget. Ő hosszú ideig ódzkodott, majd végül mégiscsak kötélnek állt. És akkor a színházban megkérdezte tőle egy kollégája, hogy "Zoli bácsi, pont te? Országgyűlési képviselő? Hát mit fogsz te most csinálni?" Mire azt mondta: "Mit fogok csinálni? Fölállok, elmondom a szűzbeszédemet és azután leülöm!" (Derültség.)
Maklári Zoli bácsival ellentétben én, őszintén bevallom, nem számolok ilyen lehtőséggel. (Derültség.) Egyrészt azért, mert gondolom, ma már mégiscsak más a helyzet, másrészt meg abból indulok ki, hogy én a magamét úgy-ahogy annak idején már leültem. (Derültség, nagy taps.) Ilyen értelemben, ha nagyon szerény módon, de mégis valamelyest egyfajta szakértelmet vindikálok magamnak ezen a területen. (Derültség.)
A bevezetőben azt mondtam, hogy csak a magam nevében óhajtok szólni; ezt módosítom, mert ha végignézek itt, ezeken a hölgyeken és urakon, akikkel itt együtt képviseljük a magyar népet, mégiscsak azt látom, hogy mind a hat párt képviselői között vannak olyanok, akik már bizony ültek börtönben. Még a FIDESZ pártjának képviselői között is, jóllehet az ember azt tételezné föl, hogy egész egyszerűen, gyermeteg koruknál fogva nem állt még módjukban (derültség) , ennek ellenére közszeretetnek örvendő képviselőtársunk, Király Béla, aki ugyebár tiszteletbeli FIDESZ-tag, cáfolja ezt a feltételezést! (Közbekiáltások: Deutsch Tamás!) Deutsch Tamás, hát persze; pláne még külföldön.! (Derültség.)
Még a Magyar Szocialista Párt soraiban is ismerünk ilyen egyéneket, holott némi rosszindulattal azt tételezhetné föl az ember, hogy éppenséggel ők, akik egy régebbi állampárt utódai valamilyen formában, esetleg a másik oldalon álltak. Élénken céfolja ezt a feltételezést az a tény, hogy őnáluk is képviselve vannak a "rovott múltúak", pláne egy színész kollégám személyében! (Derültség.)
Hát az SZDSZ-ről már jobb nem is beszélni; ott már majdnem a fele valamilyen formában "flekkes", rovott múltú; de végül is ugyanez vonatkozik a kormányzó három pártra is.
Kérem szépen! Ilyen értelemben azt merném mondani, hogy a hat pártfrakción keresztül-kasul húzódik egy hetedik frakció is: ez a rovott múltúak frakciója. Ilyen értelemben ezeknek a nevében, gondolom, joggal állíthatom, hogy ez az előttünk nyugvó törvényjavaslat bátortalan; ez a törvényjavaslat szűkkeblű; ez a törvényjavaslat szívtelen! Nem óhajtom véka alá rejteni, hogy én – jóllehet Baka András képviselő úr némileg pejoratíve említette, hogy Kőszeg Ferenc képviselőtársunk érzelmi húrokat pengetett; én a magam részéről nem óhajtom véka alá rejteni, én máshoz nem is értek – csakugyan tudatosan érzelmi húrokat óhajtok pengetni.
Talán nem egészen idetartozó, de mégis hadd jegyezzem meg, hogy a mi egész büntetés-végrehajtási rendszerünk mértéktelenül elavult, múlt századbeli – hogy ne használjak még erősebb kifejezést –, és a deklaráció ellenére, hogy ez a nevelést szolgálja, érzésem szerint egyes-egyedül a társadalom bosszúját testesíti meg! Egy egész elhibázott szemléletmódot kellene megváltoztatnunk ahhoz, hogy ezen az állapoton változtassunk. Ebben a formájában tehát nem tartom elfogadhatónak ezt a törvényjavaslatot, és azt javasolnám, hogy utaljuk vissza az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottsághoz, hogy dolgozzák át liberálisabb szellemben, modernebb szellemben, európaibb szellemben!
Mi sokat beszélünk itt, ebben a grémiumban az újrakezdésről; sokat beszélünk rendszerváltozásról, és sokat beszélünk arról, hogy módot kellene nyújtanunk például a Kormánynak arra, hogy összeszedje erejét és hogy kivezesse az országot ebből a csődből, amelybe az elmúlt évtizedek folytán jutottunk. Mi, az ellenzék jogosultnak érezzük a kormánynak azt a kérését, hogy türelemmel várja ki, amíg a Kormány hathatós intézkedéseket talál a csőd megszüntetésére. Ugyanezt a türelmet, ugyanezt a hitet az ember megváltoztathatóságában kérem én most Önöktől, mélyen tisztelt képviselőtársaim, amikor ennek a törvényjavaslatnak a sorsáról döntenek. Adjuk meg a sanszot a mi társadalmunk peremén élőknek is arra, hogy visszakerüljenek a társadalomba! Igaz, kétségtelen, nem óhajtom tagadni, a társadalomnak joga van a védekezésre. De akkor is, elsősorban azt tartsuk szem előtt, hogy a társadalom pereme ugyanúgy a társadalomhoz tartozik, mint a társadalomnak a központja! Ők is ugyanúgy a mi társadalmunk terméke!
Én legalábbis annak idején, amikor jól megérdemelt börtönbüntetésemet töltöttem, azt vettem észre, hogy az úgynevezett csövesek – tehát a közbűntényesek – egyfajta lenézéssel néztek ránk, politikaiakra. Valószínűleg indokolt lenézéssel; ők mint profik, professzionalisták úgy érezték, hogy mi rontjuk az ő esélyeiket, mi, dilettánsok, akik nem tettük fel erre egész életünket (derültség) , hanem csak alkalmilag kerültünk ebbe a helyzetbe.
Én meg, bevallom, úgy néztem rájuk, hogy soha nem tudtam megszabadulni a rossz lekiismerettől. Mert nekem mindvégig az volt a benyomásom, valamelyest mi vagyunk felelősek azért, hogy ők ilyen sorsra jutottak.
Ezt a rossz lekiismeretet felébreszteni akarván Önökben, mélyen tisztelt képviselőtársaim, kérem Önöket, hogy ilyen értelemben döntsenek ennek a törvényjavaslatnak a sorsa felől!
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
