G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nem ebben az elméleti vitában akarok felszólalni, egészen más kérdésről.
A mai Népszavában megjelent egy hír, amivel kapcsolaban úgy éreztem, hogy itt a plenáris ülésen maximum két percben szólni fogok.
Arról szól ez a hír, hogy 1956 évfordulójának alkalmából mintegy 200 legfelsőbb állami vezetőt két havi fizetésüknek megfelelő jutalomban részesítettek. Nem tudom, igaz-e a hír, a sajtóban olvastam. Elgondolkodtam, először felbosszantott, hiszen a háromnapos események után kicsit másként ítéljük meg mi is a dolgokat. Utána úgy gondoltam, hogy higgadtan tennék egy javaslatot a miniszter urak, államtitkár urak és államtitkár-helyettes urak részére: gondolkodjanak el azon, hogy hányan élnek még az országban olyan elítéltek, akik 1956 után megkapták a halálra ítélésről szóló papírjaikat. És hányan vannak olyan hozzátartozók, akiknek szüleit, gyermekeit végezték ki a terror idején. Talán ezek a hozzátartozók, illetve az elítéltek 1956 évfordulóján megérdemelnék azt, hogy magas jutalomban részesüljenek, először az 1956-os események elismeréseként.
Javaslom, fontolják meg, hogy jutalmukat visszautalva – ennek bruttó összege számításaim szerint is, legszerényebb számításaim szerint is több millió forintot tesz ki –, ha ezt szétosztanák, talán nagyon sok létminimum alatt élő 1956-os kaphatna belőle. (Mozgás.)
Végezetül azt szeretném még tisztelt miniszter uraknak, államtitkár uraknak és államtitkár-helyettes uraknak, hölgyeknek mondani, hogy most megmutathatják (Sinka István szavaival) Hányan leszünk hűek mindig a hideg, halálos ingig, az utolsó reménységig, ha száz évig, százig, végig.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a középen és jobb oldalon.)
