ZSEBŐK LAJOS (MDF)
ZSEBŐK LAJOS (MDF)
ZSEBŐK LAJOS (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Lehet, hogy nem szerencsés, hogy a Demokrata Fórum frakciójának részéről elsőként szólok hozzá, de saját véleményemet szeretném csupán elmondani.
Ez a törvényjavaslat – nekem ez a véleményem –, szép kerek egész, a piacgazdaságról szól, még helyesebben egy működő piacgazdaság piaci magatartását kívánja szabályozni. Én azonban két lényeges dologról szeretnék beszélni, amit e törvény nem tartalmaz. Persze lehet, nem is kellene, hogy benne legyen, amennyiben elfogadom, hogy ez a törvény a tisztességes piaci magatartás megtartásának csupán egyik eszköze.
Az egyik ilyen dolog, amiről beszélni szeretnék, a jelenlegi piaci helyzet – szereplőivel és megnyilvánulásaival, az épülőfélben lévő piacgazdaság – szereplőivel és megnyilvánulásaival. A mostani piac szereplői – tetszik, nem tetszik –, döntő mértékben az állami tulajdonú vállalatok, akikre mint eladókra, szállítókra érvényes lesz a törvény, és valószínűleg érvényesülni is tud a törvény hatása. A probléma számomra ott kezdődik, amikor az állami tulajdonú vállalat vevőként jelenik meg a beszállítókkal, a szolgáltatást nyújtókkal, az alvállalkozókkal szemben. Jelenleg nagyon sok ilyen magánvállalkozó és gazdasági társaság van, aki olyan méretű vállalkozásra képes, ami az állami vállalatot megrendelőnek tekinti. Mondhatjuk, hogy semmi gond, hiszen ez egy piaci helyzet, amire vonatkozik a törvény. Igen, majdnem az, azzal a különbséggel, hogy a törvény a vevőnél is a tulajdonosi érdekeltséggel számol, de egy állami vállalatnál ez – sokszor elhangzott –, nem lelhető fel.
Nem biztos, hogy a megrendelést mindig a legkedvezőbb ajánlatot tevő, a legjobban teljesítő magánvállalkozó kapja meg. Gondolhatunk azokra az esetekre is, amikor állami vállalati vagy akár költségvetési pénzekből komoly beruházások valósulnak meg. Tudom, létezik a versenytárgyalásról szóló törvény, és sok esetben kötelező, de én nem ezekről az esetekről beszélek, hanem a többiről, amikor vállalkozók, nem mindig teljesítőképességük és áraik miatt kerülnek hátrányba, míg mások ugyancsak nem emiatt kerülnek előnybe. Mivel ez a jelenség ma létező probléma, ha nem is e törvény keretében, de orvoslásra kell találni.
A második problémát számomra az épülő piac új, kedvezményezett szereplői okozzák. Ezeket az új, talán külföldi vállalkozókat külön ösztönözni szükséges annak érdekében, hogy piacra lépjenek, élénkítsék a piacot, esetleg maradjanak meg a piacon. Ez egy roppant fontos dolog, sőt egyik kulcskérdése jelenlegi gazdasági politikánknak. Az ösztönzés, mondjuk adókedvezményben, esetleg adómentességben nyilvánulhat meg, mely előre egy adott időszakra ígértetik meg, ami helyes, mert valamilyen előny, és erre a garanciát látnia kell a mondjuk külföldi vállalkozónak. Amikor azonban a hazai versenytársak is piacra akarnak lépni, hátrányban találják magukat, ugyanis az adókedvezményből fakadóan a kedvezményezett vállalkozó kedvezőbb gazdálkodási helyzetben és jóval alacsonyabb árat, mondjuk dömpingárat tud alkalmazni, ami a versenytársak piaci helyzetét hátrányosan befolyásolja, és pontosan az eredeti szándékkal ellentétben piacromboló hatású.
Nem az adókedvezmény ellen szólok, hanem azt javaslom, hogy a gazdasági erőfölény fogalomkörébe esetlegesen tartozzon bele az adókedvezmény, az adómentesség és más állami költségvetési támogatás is. Ha az ebből származó gazdasági erőfölény létrejön, és a vállalkozó ezzel visszaél, vonatkozzon rá a törvény tiltó hatálya. Ilyen értelmű módosító javaslatomat írásban is megtettem. Köszönöm figyelmüket. (Taps jobbról.)
