LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A törvény rendkívül fontos, alapvető. A világ efelé halad. A közelmúlt napokban külföldi befektetőkkel tárgyaltam, és ha nem is az első, de nagyon hamar feltett kérdésük volt, hogy van-e Magyarországon korszerű versenytörvény. Persze, nem biztos, hogy ezt pozitíve, lehet, hogy negatíve kérdezték, mindenesetre érdeklődtek, hogy van-e.
Én ki merném mondani, hogy ez a törvény, illetve általában ezek a törvények a piacgazdaság morális infrastruktúráját képezik, annyira lényegesek, hogy ezek nélkül megmozdulni sem lehet. Ezzel kapcsolatban, hogy Magyarországon aktuális vagy nem, hadd idézzem Vörös Imre professzornak, a téma nagy szakértőjének egy mondatát: "A magyar piac kartelljogi paradicsom, ahol egyelőre, a törvényes tilalmak ellenére a gyakorlatban következmények nélkül lehet versenyt korlátozni, és a gazdasági erőfölénnyel visszaélni."
A törvényjavaslattal kapcsolatban több észrevétel hangzott el. Én öt észrevételt szeretnék ezzel kapcsolatban tenni, röviden, mert itt-ott némi átfedés van az előttem szólókkal.
Az első a fogyasztók megtévesztésének a tilalma, amit a második fejezet tartalmaz. Úgy érzem, hogy ez a fejezet nem idevaló. Megítélésem szerint ugyanis alapvető különbség van a fogyasztói érdekeknek a verseny tilalmával való védelme – ami ennek a tárgya, és nagyon jól van megfogalmazva a törvénytervezetben –, és a fogyasztók direkt, kereskedelmi érdekképviselete, a forgalomba hozatal feltételei, kvázi a KERMI-nek a feladatai – ma ebben a formában fogalmazódik vagy fogalmazódott meg –, között. Ez egy másik típusú érdekvédelem. Megítélésem szerint nem a törvénybe tartozik. Körülbelül húsz versenytörvényt átnézve az elmúlt héten, egyetlenegyben sem találtam meg ezt a fejezetet. Van olyan, például a francia versenytörvény, ahol egy kiegészítő törvény külön ezzel foglalkozik, de maga a törvény, tudomásom szerint, sehol nem tartalmazza. Úgy érzem, kicsit félrevezető is, ha ez ilyen formában benne van.
Második megjegyzésem a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés kérdésére vonatkozik. Ezeknek a nemzetközi versenytörvényeknek, hogy úgy mondjam, ez a kulcskérdése, tehát a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés kérdése. Úgy érzem azonban – többen utaltak már rá, módosító javaslat is van –, nem az öt százalékkal van a gondom, hanem általában a piaci részesedés mértékével való egyetlen mérés. Ez az egyetlen mérce mindenképpen félrevezető.
Engedjék meg, hogy csak egy alfejezetet felolvassak a Harward Business Low-nak egy fejezetéből. A forgalomba hozatal feltételeivel kapcsolatban azt mondja, hogy az erőfölénynek kizárólag piaci részesedéssel való mérése félrevezető, vigyázzunk, mert ez a mérték becsap bennünket.
Én úgy látom, hogy ez általában egy problémát jelent, és úgy érzem, hogy vagy több együttes mérce alapján kell mérni – mint például a piaci igény kérdése, az ellátás elaszticitásának mérése, amit több helyen tartalmaznak a törvények –, vagy ki kell egészíteni ezt ezekkel, vagy pedig ahogy az egyik javaslat tartalmazza, ezt a mércét el kell hagyni a törvényből.
Következő megjegyzésem a szankciók kérdése. Utal a törvényjavaslat többször is a szankciók szükségességére, annak bizonyos részleteire is, azonban számomra úgy tűnik, hogy évtizedeken keresztül csak áttételesen szankcionáltunk, nem volt meg a közvetlen felelősség. Ez a törvény is túlzottan szolídan, túlzottan áttételesen ítéli meg ezeket a helytelen cselekedeteket, mindenekelőtt az erőfölénnyel való visszaélést, amelyet pedig a külföldi törvények egyértelműen, világosan és konkrét számokkal meghatározva is tartalmaznak. Tudom, hogy ez nem egy könnyű, de csak egyet: a belga versenytörvény harmadik fejezete rögtön úgy kezdődik, aki az erőfölénnyel való visszaélést megvalósítja, az nyolc hónaptól egy évig terjedő börtönbüntetéssel, vagy 10 ezertől 1 millióig terjedő belga frankkal büntetendő.
Szinte valamennyi versenytörvény egész pontosan körülhatárolja. Én úgy gondolom, nem kellene ettől félni, hogy mi is a saját versenytörvényünkben világosan és határozottan fogalmazzuk meg, személyre szólóan, amint az szükséges – nyilván az illető szervezet vezetőjéről van szó, illetve a felelősről ebben az esetben.
A következő megjegyzésem a piaci magatartást szabályozó törvénynek azzal a részével foglalkozik, amelyik magára a szervezetre utal. Ez egy piaci magatartást szabályozó törvény, amelynek csak áttételesen van köze – megítélésem szerint – a versenyt irányító, ellenőrző szervezethez. Megfontolandónak tartom, hogy esetleg ezzel a törvény ne közvetlenül, ne ilyen részletességgel vagy egyáltalában ne foglalkozzon. Ezt egy alacsonyabb szintű jogszabálynak kellene rendeznie. A magatartás és a magatartást ellenőrző szervezet nem feltétlenül egyszintű, azonos szintű jogszabályban szabályozandó.
Végül egy megjegyzést szeretnék tenni az importliberalizációval összefüggésben. Ennek a törvénynek igazán akkor van jelentősége és akkor van hatálya, akkor értelmes a bevezetése, akkor használható, ha teljesen liberalizált az import, ha az importverseny lehetősége megvan. Mire ez a törvény megszületik és bevezetődik, remélhetőleg az importliberalizáció is lényegesen előrehalad Magyarországon. Sajnos, addig ennek a törvénynek igazán nincs vagy legalábbis csak mérsékelt hatása lehet.
Köszönöm szépen. (Taps.)
