KÓSA LAJOS (FIDESZ)
KÓSA LAJOS (FIDESZ)
KÓSA LAJOS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény jelentőségéről már nagyon sokan szóltak előttem, nem szeretnék erről részletesebben beszélni. Arról is szóltak, hogy nem hagyományok nélküli ez a törvény Magyarországon, volt már ilyen törvény, igaz, hogy az elmúlt negyven évben ilyen nem működött, és hogy nagyon sok nemzetközi tapasztalat áll rendelkezésre a versenytörvény és a trösztellenes törvénykezés tekintetében. Ezeknek a nemzetközi tapasztalatoknak van egy nagyon fontos eleme, amiről itt még nem volt szó. Az pedig az, hogy a versenytörvény és a versenyszabályozás, illetve a trösztellenes törvénykezés szerte a világon egy olyan törvénykezési műfaj, amely szükségszerűen folyamatosan változik azért, mert a verseny megóvása érdekében a piac által mindig újra feltett kérdésekre mindig új és új, az alkalomhoz illő válaszokat kell adni. És ha a versenytörvényben nem tükröződik ez a folyamatos fejlődés, akkor bizony nem tudja ellátni azt az alapvető feladatát, ami a piac védelme és a verseny védelme kell, hogy legyen. Ezért én úgy tekintem ennek a fényében ezt a törvényt, hogy ez egy kiinduló törvény, egyáltalán nem egy végleges törvény. A versenytörvényt nem lehet az örökkévalóságnak készíteni, ráadásul Magyarországon a versenytörvény alkalmazására nincs kellő tapasztalat, ezért a későbbi tapasztalatok alkalmazási gyakorlata fényében valószínűnek tartom, hogy nagyon sok módosítás kell, hogy történjen ezen a törvényen.
Egyébként a versenytörvény és a versenytörvénykezés szerte a világon olyan alapvető nehézségekkel küszködik, ami a versenytörvény kettős feladatából következik. Egyik feladata az, hogy minden versenytörvénykezés a piac szereplőinek a védelmét szolgálja. A másik pedig az, hogy ugyanakkor, és ez talán – ha lehet ilyet mondani –, egy fontosabb elem: a versenytörvénykezés magát a versenynek a védelmét szolgálja. Ez egy olyan közérdek, amit mindenképpen a piaci verseny megőrzése és a gazdaság hatékonyságának a megtartása mellett biztosítani kell. Ebből a kettősségből fakad a versenytörvénykezés azon nehézsége, hogy a piaci szereplők védelme egy olyan törvénykezést igényelne, amelyben nagyon fontos megfogalmazások, mindenkire egyformán kiterjedő szabályozások, normatív törvények vonatkoznak, hogy ezzel a szubjektivitásnak az elemét minél szűkebb körben lehessen szabályozni a versenytörvény alkalmazása tekintetében.
A verseny védelme pontosan azt kívánja meg, hogy a versenytörvény széles körben tartalmazzon olyan mérlegelési elemeket, amelyek biztosíthatják azt a feladatot, hogy a verseny védelmét védeni hivatott hivatal eljárhasson olyan szempontok szerint is, amit megfogalmazni nagyon nehéz lehet. A magyar gazdasági helyzet ezt a kettős feladatot még bonyolultabbá teszi. Először is Magyarországon nincs piacgazdaság, ezért piaci normákhoz igazodó versenytörvényt értelemszerűen nagyon nehezen lehetne készíteni, illetve ha készítenénk, akkor ez adott esetben azzal járna, hogy szinte percek alatt meg lehetne bénítani a gazdaság működését, ha konzekvensen, következetesen érvényesítjük ezt a törvényt.
A másik az, hogy ugyanakkor Magyarországon átmeneti gazdasági helyzet van, ami azzal jár, hogy olyan törvényt kell készíteni, ami pont ezt az átmenetet kezeli, és úgy kezeli a gazdaságban meglévő gazdasági erőfölényt, a gazdaságban meglévő monopóliumokat, hogy ezáltal elő is segíti a piaci viszonyoknak a kibontakozását.
Gondoljunk arra, hogy az plusz nehézséget jelent, hogy ez a versenytörvény ugyanúgy vonatkozik a Magyarországon tevékenykedő külföldi gazdálkodókra, akik egy korszerű versenyszabályozáshoz szoktak hozzá, mint a magyar állami vállalatokra, amelyektől pedig teljesen idegen ez a szabályozás. Ezt a kettősséget nagyon nehéz kezelni.
Még egy harmadik szempontot mondok, amit érdemes figyelembe venni: a magyar gazdaság méretéből adódóan egy olyan vállalat, amely Magyarországon gazdasági erőfölénnyel rendelkező vállalat és monopolisztikus helyzetben van a magyar piacon, egy ilyen vállalat a külpiacon éppen hogy szóba jöhető versenypartner, hiszen a nemzetközi piacon a magyar vállalatoknál, a magyar nagyvállalatoknál is jóval nagyobb méretű vállalatok versenyeznek egymással, ezért azt a szempontot figyelembe kell venni, hogy a magyar gazdaság versenytörvénykezésekor a magyar vállalatok exportlehetőségeit ne gyengítsük azzal, hogy olyan követelményeket támasztunk velük szemben, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy kilépjenek a nemzetközi piacra.
A törvényben ezek a problémák, amelyeket felvázoltam nagyon jól nyomon követhetők, ennek ellenére én úgy gondolom, hogy a törvény nagyon jó vitaalap, és bár számos pontjához módosító indítványt szándékozunk mi is benyújtani, a Fiatal Demokraták Szövetsége, de alapvetően jó törvénynek tartjuk ezt a versenytörvényt.
Azt is el tudjuk fogadni, hogy a jelenlegi magyarországi gazdasági helyzetben egy olyan versenytörvényre van szükség, amelyben szükségszerűen sokkal több az ilyen mérlegelő elem, mint a pontos, precíz megfogalmazások, mint a normatív szabályozás, azért, mert az átmeneti időszak logikája követeli ezt meg. Úgy érzem azonban, hogy egy nagyon fontos elem ebben a törvényben ezt a logikát egy kicsit felborítja. Ez a következő: azt gondolom, ha megengedjük és elfogadjuk azt a koncepciót, hogy ebben a helyzetben olyan törvényt kell készíteni, amelyik a versenyt felügyelő szerv számára széles körű mérlegelési lehetőségeket biztosít, akkor mindenképpen biztosítani kell a törvényben egyúttal azt is, hogy ez a szerv, amely a versenyt felügyeli, független legyen, de legalábbis önállóan és csak a verseny érdekeinek alárendelve tudjon mérlegelni és döntéseket hozni. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy a Versenyhivatal közjogi státusza és az a mód, ahogy a törvény ezt szabályozza, nem teszi lehetővé ezt a függetlenséget.
Nem szeretnék abba a vitába belemenni, amit Eörsi Mátyás vetett fel, hogy vajon az Árhivatal alkalmas lehet-e egy későbbi versenyhivatal szerepére vagy sem. Értelemszerűen az Árhivatal mint árhivatal nem alkalmas erre, de az Árhivatal az egyetlen olyan hivatal ma Magyarországon, amely valaha is a működése kapcsán foglalkozott a versenyszabályozással, az ő munkájukat tükrözi ez a törvény is, és talán van lehetőség arra, hogy ők Versenyhivatallá, modern értelemben vett versenyhivatallá nőhetik ki magukat. De ezen túlmenően nagyon fontos ennek a hivatalnak a közjogi státusa. A törvény erről úgy rendelkezik, hogy "a hivatal vezetőjét a miniszterelnök nevezi ki", meghatározatlan időre, és tulajdonképpen a törvény szövegéből az is következik, hogy a megbízást a miniszterelnök vonja vissza. Ez pedig azzal a veszéllyel járhat, hogy ez a nagyon széles mérlegelési jogkörrel rendelkező hivatal nem lesz mentes a gazdaságpolitika napi érdekeitől, hiszen a közjogi státusa nem alkalmas arra, hogy ezt a függetlenséget a döntéseinél figyelembe tudja venni. Ez nagyon komoly veszély, ezért a Fiatal Demokraták Szövetsége azzal a kitétellel tudja elfogadni ezt a versenytörvényt és ezt a koncepciót, hogy széles körű mérlegelési jogokat biztosítsunk a Hivatalnak, bár ha ez – úgymond – egy liberális szemlélettel ellentétes, azzal a kitétellel tudjuk ezt elfogadni, ha a Hivatal függetlensége és a döntéshozatalának módja olyan, hogy döntéseikor csak a verseny követelményeinek megfelelő szempontokat veszi figyelembe.
Ezért nem tudjuk elfogadni azt a pontot, amit az előbb vázoltam. Úgy gondoljuk, jobban megfelel a törvény egész koncepciójának a törvény eredeti megfogalmazása, amiben is a hivatalt a Parlamentnek rendelik alá.
A Fiatal Demokraták Szövetsége módosító indítványaiban ilyen értelmű koncepciót fog a Parlament elé terjeszteni. Köszönöm. (Taps.)
