PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Módom van arra, hogy rendkívül röviden szóljak hozzá, hiszen az elhangzott hozzászólások zömével egyetértek és megismételni ezeket nem kívánom. Mindössze arról a dilemmáról szeretnék beszélni, amelyet mi is átéltünk akkor, amikor válaszolni kellett arra a kérdésre, hogy ebben a formában és most aktuálisnak érezzük-e ezt a törvényjavaslatot vagy jobban félünk az inflatorikus hatásoktól, mint a piac építő hatásaitól.
Arra jutottunk, hogy támogatjuk a törvényjavaslatot, alapjaiban elfogadjuk az itt lefektetett koncepciót, bár dilemmáink nem bizonyultak egészen megalapozatlanoknak.
A törvényjavaslat első mondata azzal kezdődik, hogy az árak meghatározásának legfontosabb szabályozója a piac és a gazdasági verseny. Valamennyien tudjuk, átérezzük – és a hozzászólások is utalnak rá, de Rabár miniszter úr bevezetőjében is utalt rá –, hogy vannak korlátai ma még a magyarországi piacnak és a magyarországi gazdasági versenynek.
Ezek a korlátok sajnos árnövelő tényezőként jelentkezhetnek az elkövetkező időszakban az árak ilyen mértékű felszabadítása esetén. Ennek ellenére úgy látjuk, hogy egynéhány ponton a törvénytervezet meghatározza a Kormány azon beavatkozási lehetőségeit, amelyekkel élni kell akkor, ha az infláció felszabadulásának a veszélye növekszik. Ilyenre felhatalmazza a Kormányt a 3. §, felhatalmazza valahol a 19., bár vitatott paragrafus, érdemes lenne megnézni, hogy ezeket hogyan hozhatnánk jobban összhangba, hogy a Kormány ne élhessen vissza az adott felhatalmazásokkal.
Kerestük a kapaszkodókat a törvény kapcsán a gazdaságpolitikai általános elgondolásokban, ezek mennyire támasztják azt alá, hogy itt a közeljövőben már a piac feltételeivel sokkal jobban számolhatunk. Osztjuk a Tardos Márton gondolataiban elhangzott szempontokat, hogy van bizonytalanság, hiszen maga a Kormány sem tudja egészen pontosan, hogy mivel is számolhat az elkövetkező években. Nem szeretnék részleteket idézni a nemzeti megújhodás programjából, annak gazdasági programjából, csak egy elemét emelném ki, s nem azért, hogy bosszantsak bárkit, csakhogy jellemezzem a helyzet teljességét.
Azt írja a rövidebb anyag, hogy "A központi elhatározásból eredő áremelkedések körét szűkíteni kívánjuk". Ezzel egyetértünk. "Kormányzati intézkedés keretében szükséges továbbra is megoldani az energiahordozó- és üzemárak, a tej, a vasúti és vízgazdálkodási díjak emelését." Ez egy hónappal ezelőtt került az asztalunkra, s azóta az élet elvitte az eseményeket. A Kormány ugyan aláhúzta, hogy január 1-jétől maga meg kívánta lépni már az energiahordozók tekintetében az árak felszabadítását. Ebből úgy tűnik, hogy nem rég még nem volt biztos benne. A dilemma itt is tükröződik, átéljük, átérezzük és készek vagyunk, mint ahogy Békesi úr is elmondta, együttműködni abban, hogy ezek a dilemmák közös konszenzussal kerüljenek megoldásra.
Még két kérdésre szeretnék kitérni. A gazdasági erőfölénnyel járó visszaélés lehetőségét, illetve ennek kizárását az anyag megfelelő módon kezelni kívánja. Szerepel azonban egynéhány olyan fogalom ma már közéletünkben, törvénytervezeteinkben, amely a gyakorlatban rendkívül nehéz problémák elé fogja állítani azt a hivatalt, amelyiknek az érintett piacokat specifikálnia kell, s a gazdasági erőfölény tényét specifikálnia kell, hiszen egy érintett piac a faluban maga a falu, s itt gazdasági erőfölénybe kerülhet az egyetlen hentes. Gondolom, ilyen problémákkal szembekerülve, a versenykérdésekkel foglalkozó hivatal nagyon meg kell hogy fontolja, a hentes áremelési törekvéseit napirendre fogja-e tűzni, s vizsgálni fogja-e. Önmegtartóztatásra is szükség lesz, de élni is kell ezzel a joggal – mint mondottuk – abban az esetben, ha fennáll a veszélye az árak elszabadulásának.
Még talán egy kérdést, amit szintén megfontolásra ajánlunk még a további gondolkodás során, ez a külföldi érdekeltségű magyarországi vállalatoknak a helyzete, bejelentési kötelezettsége vagy esetleg – ahogy a 19. § írja – a Kormány által elrendelt árintézkedések kérdése. Én azt hiszem, hogy komoly gonddal fogunk szembekerülni akkor, ha egy külföldi érdekeltségű magyarországi vállalat számára a Kormány elő kíván írni bármiféle szabályozást. Ennek a feloldási módjára még pillanatnyilag nem rendelkezünk javaslattal, a problémára szeretném felhívni a figyelmet.
Alapvetően egyetértünk azzal, hogy ez a törvény megszülessen; jelentősen fog hozzájárulni a magyarországi piac kiépüléséhez, de a tyúk–tojás-probléma előttünk van, előbb piac, utána törvény vagy előbb törvény, azután piac. Mi azt hisszük, az helyes megoldás, hogy ez a lépés megtörténik, ha a hatálybalépés időpontját mozgatni lehetne, akkor megfontolandó, hogy esetleg egy kicsit később szülessen meg, ezt akkor látjuk igazán, amikor a többi kapcsolódó törvényt is elfogadta az Országgyűlés. (Taps a Szocialista Párt részéről.)