BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!
Egy picikét szokatlan módon ott kezdeném, ami Pap András képviselőtársam hozzászólásának végén hangzott el, és tulajdonképpen illeszkedne inkább az általános vitához, de a kérdés súlyára és jelentőségére tekintettel szeretnék ezzel kezdeni, mert a hozzászólást követő tapsból, ha nem is a hozzászólás támogatását, de valamilyen ténynek a félreértését hallottam ki.
Szeretném Pap András képviselőt – aki egyébként tanár – megnyugtatni, hogy itt nem bérrendezésről van szó! Szeretném világosan leszögezni, hogy a Kormány és – az itteni hozzászólások és módosítások alapján azt mondhatom, hogy – a Parlament túlnyomó többsége nem a bíráknak és az ügyészeknek és a mindkét igazságügyi ágazatban dolgozó tisztviselőknek a bérét kívánja emelni, mert ez nem is a kormány kompetenciája. Hanem arról van szó, hogy egy hosszabb, eléggé elhúzódó folyamat kapcsán, amely a jogállam megteremtésének nélkülözhetetlen része, utoljára, hogy úgy mondjam, a 24. óra 59. percében – már mondtam ezt máshol – végre pontot kíván tenni a jelenlegi lehetőségekhez képest ennek a kínzóan már igazán aktuális kérdésnek a végére.
Szeretném emlékeztetni a képviselő urat arra, hogy még az elmúlt Parlament nagyvonalúan elintézte az Alkotmánybíróság, a Számvevőszék, még korábban a miniszteri fizetéseket. Ehhez a miniszteri fizetéshez van, nem teljesen szerencsés módon kötve az önök fizetése, ehhez van az egész közigazgatás most már a közszolgálati törvényjavaslat alapján kötve, tehát ez a kérdés is rendezve van. Rendezve van a köztársasági elnök úr javadalmazása; rendezve van rengeteg alkotmányos vagy alkotmányos típusú szerv jogállásához kötődően a javadalmazás kérdése – csak éppen 40 év óta elmaradt az ügyészek és a bírák normális, egymáshoz viszonyított és egyébként is szükséges javadalmazásának a kielégítő rendezése. Tehát nem tanárok kontra bírák, nem tanárok kontra jogászok, nem a társadalom különböző, súlyos helyzetben lévő, teljesen indokoltan itt felszínre kerülő bérproblémáinak egy szeletének létszámuknál és egyéb okoknál fogva könnyen rendezhető kérdéséről van szó, hanem igenis alkotmányos kérdésről!
Szeretném ezt a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani, majd mikor szavazni fognak. De azt hiszem, ez talán fölösleges is, mégis szeretném itt a nyilvánosság előtt elmondani, hogy nem erről van szó, és a kormány nem erre gondolt.
Viszonylag nagyszámú módosítás érkezett a törvényjavaslathoz. Ezek közül csak azokat szeretném kiemelni, amelyek egyrészt itt a részletes vitában is szóba kerültek, illetőleg amelyeket a Kormány fontosnak tart, egyébként csak a szavazásnál jelezném a Kormány álláspontját. Mindjárt hozzáteszem, hogy a Kormány valamennyi esetben a bizottság véleményével ért egyet.
Egyet azonban szeretnék itt mindjárt tisztázni. Jelen van Torgyán képviselő úr, aki akkor a bizottság alelnökeként vezette a bizottsági vitát, és itt van Szigethy képviselő úr, aki tulajdonképpen egy bizonyos, itt a 3-as pontban összefoglalt módosító javaslat kapcsán vonta vissza egy másik módosító indítványát. Én megkérdezném, hogy jól olvasom-e, én úgy látom, hogy szövegpontosítást igényel a 3-as pontban javasolt bizottsági indíttatású módosítás, amely szerint – most csak a számomra fontos szövegrészt olvasom – ". más j o g i munkaterületen dolgozó esetében.", a j o g i képesítéshez kötött munkakörről van szó.
Ha én jól emlékszem, az első "jogi" szó elhagyásában maradtunk. Egyrészt fölösleges ismétlések elkerülése végett, másrészt az volt Szigethy István visszavonásának indoka, hogy ha ez elmarad – amit mi is tudtunk támogatni, hiszen a képesítésben úgyis jogi munkakörről van szó, és közösen fogalmaztuk ezt a szövegrészt –, akkor ez fölösleges, és mivel ily módon kikerül, ezért tehát azt javasolnám, hogy a tisztelt Parlament a bizottsági összefoglaló jelentést a 3. pontjának 2. sorában írt "jogi" szó nélkül értelmezze, mert így szólt a módosító javaslat, és így szeretném akkor ezt itt ismertetni.
A dr. Fekete Gyula és – őt támogatva tulajdonképpen más oldalról, és más indokok alapján – Eörsi Mátyás képviselő úr által elmondottakkal tartalmilag teljesen egyetértek, mégis azt mondanám, hogy ne támogassa a tisztelt Parlament a módosító indítványt, mert hiszen a Fekete Gyula által elmondott indokok szerinti, de mégis ettől eltérő javaslat elfogadása esetén azt a helyzetet konzerválnánk, amelynek a megszüntetésére törekszünk, és amelyben egyetértek Eörsi Mátyással. Hiszen ha a minisztériumba beosztott bírákra nem terjed ki a vonatkozó törvény, akkor természetesen a minisztériumba beosztott bírák olybá tűnnek mindenki számára, mint akik valóban bírói tevékenységet végeznek, és ezért a törvény hatálya alatt levő személyekként a bérük és az előmenetelük biztosítandó. Nem erről van szó.
Hadd mondjam meg ezzel kapcsolatban, hogy a háború előtt és jelenleg is Ausztriában teljesen magától értetődő szokás, hogy az igazságügyi minisztériumba beosztott bírák végzik a törvény-előkészítést, de hát az egy más rendszer.
A magam részéről egyetértek azzal, hogy a minisztériumban bíróként, bírói címmel rendelkező személy bírói munkát nyilván nem végez és nem is végezhet, tehát én nem látok semmiféle alkotmányos, hogy úgy mondjam, csapdát: ugyanolyan a helyzetük, mintha valaki nyugdíjas bíró lenne, és dolgozna kodifikációs tevékenységként, köztisztviselőként a minisztériumban. A beosztásuk nem bírói tevékenység. Ettől teljesen függetlenül természetesen arra törekszem – és remélem, hogy a hamarosan Önök elé kerülő törvényjavaslat is tartalmazni fogja –, hogy a minisztérium minisztériumi munkaszervezetében természetesen bírói beosztású személy munkaviszonyban nem állhat. Az egy másik kérdés, hogy egy adott törvény-előkészítéssel kapcsolatban egy tapasztalt bíró minisztériumban is kifejtheti azt a tevékenységét, amely adott esetben nem bírói tevékenység. Ezért nem kell megfosztani a bírói címétől, vagy lemondatni és újra kineveztetni, hanem ez egy olyan terület lesz, amelyet átmenetileg – mondjuk – jogszabály-előkészítőként, nem bíróként és nem bírói tevékenységet ellátva fog végezni.
Tehát még egyszer mondom: Fekete Gyula módosító javaslatának elfogadása esetén a szándékaink ellenében döntene a tisztelt Parlament, mert kiterjesztené, helyesebben hatályában tartaná a minisztériumban most bírói címmel rendelkező, de valójában tényleges bírói munkát nem végző tisztviselők körére is a törvényt. Ezt nyilván nem akarják, és ahogy hallottam Fekete Gyula szóbeli indoklását, ő sem akarja. Akkor ez az indok arra, hogy a tisztelt Parlament ne így szavazzon. (Mozgás.)
A Katona Kálmán képviselő úr által a 2-es pontban feltüntetett módosító indítványt a Kormány nem tudja támogatni. A módosító indítvány arra vonatkozik – szövegszerűen csak arra tudtunk következtetni, a jelen nem lévő képviselő úr nem tudott szóbeli indokot kifejteni távolléte miatt –, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnökét és elnökhelyetteseit megyei bíróként kezelje a törvényjavaslat. Ez így nyilvánvalóan nem támogatható, hiszen a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnöke és elnökhelyettese több a jelenlegi besorolás szerint is, mint egy megyei bíró. Ugyanakkor a törvénymódosítás alapján, a benyújtott módosítás alapján nem volt meg a lehetőség, hogy a bíróság elnökét és elnökhelyettesét megyei bírósági elnöki és elnökhelyettesi pozícióba helyezzük. Ezt meg tudtuk volna fontolni, de nem így szólt a javaslat. Ezért vetette el a bizottság is, és a Kormány sem támogatja. Arra pedig természetesen nem is mertünk gondolni, hogy a képviselő úr azt a módosítást kívánta volna előterjeszteni, hogy valamennyi pesti központi kerületi bírósági bíró – és eredetileg még budai központi kerületi bírósági bíróra is értette, azt hiszem –; hogy mindegyik megyei bírói címet és előmeneteli pozíciót és bérezést kapjon. Gondolom, hogy ez sem támogatható.
A 3. pontban, tehát az előbbi kiegészítéssel közösen megfogalmazott, a bizottság előterjesztésében interpretált módosító javaslat arra vonatkozik, hogy tulajdonképpen – és itt válaszolnék az ezzel kapcsolatban ettől eltérő módosító javaslatok elutasításának indoklására is – természetes dolog, hogy a jogi képesítéshez kötött munkakörben eltöltött időt bírói vagy ügyészi, akár kinevezést megelőző vizsgálat, akár pályázati rendszerben történő elbírálás alkalmával egészben vagy részben figyelembe lehessen venni.
Utalok arra, amit Kutrucz Katalin itt kifejtett, és azt meg is ismételve: természetesen nem támogatható az, hogy ez egy automatikus kötelezettség legyen minden esetben, hiszen nem arról van szó – mint ahogy azt itt Vastagh Pál képviselő úr indokolta –, hogy egy hivatáson belül nem lehet különbséget tenni. Ez igaz, de itt nem egy hivatásról van szó, hanem egyfajta, azonos képesítéshez, de teljesen más hivatási ágakhoz kötött munkaterületről. Hogy egy példát mondjak: nem vagyok benne biztos, hogy egy jogi oktatói munkakörben, mondjuk római jogot oktató, jogászi végzettségű egyetemi oktató teljes római jogi stúdiumait és ezzel kapcsolatos tudományos tevékenységét egy büntetőbírói pályázat esetén figyelembe lehet venni. Nem akarok az előző példákhoz, tehát a gyakorlati pályák egymás közötti átjárhatóságához visszanyúlni, hiszen erre hivatkoztak a módosító indítvány támogatói, de vannak más esetek is, ebből is látni lehet. Tehát a jogi végzettség és egy jogi képesítéshez kötött munkakör nem biztos, hogy teljes mértékben figyelembe vehető. Az is biztos azonban, hogy nem lehet kizárni, és nem lehet megkötni a pályázatot vagy a kinevezést előkészítő személynek a belátását, hogy azt részben vagy egészben kötelezően vegye figyelembe.
Tehát a 4. pontban és a későbbiek során is visszaköszönő módosító indítvány – ami erre vonatkozik, hogy igenis kötelezően és teljes mértékben legyen ez figyelembe veendő – nem támogatható.
Világosi Gábor képviselő úr három pontban összefoglalt és fenntartott módosító indítványával kapcsolatban: az egyikkel nem kell foglalkozni, az egyiket a Kormány is, a bizottság is támogatja, tehát azt, amelyik arra vonatkozik, hogy a törvény 8. § (1) bekezdésével kapcsolatos előmeneteli korlát ne álljon fenn; majd ha odaérek, kitérek rá. Ellenben ami a másik két fenntartott, mások által is részben ehhez kapcsolódóan megindokolt módosítását illeti – elsősorban azt, hogy a törvény rendelkezzen az ő megfogalmazásaként évente megállapításra kerülő díjtételekben tükröződő, fizetési fokozatok szempontjából felbontott összegekről –: nem tudjuk támogatni. Itt elhangzott az az indok is, amelyet elsősorban a Kormány is figyelembe vett: nem lehet jelenleg – és ez a válasz Palotás képviselő úrnak erre vonatkozó fejtegetésére is –, nem lehet jelenleg, az ő szavaikkal élve, rossz szájíz nélkül elfogadni egy olyan javaslatot, amely kizárólag az egyik szférában, mégpedig egy igen szűk kört érintő szférában egy olyan intézményt valósít meg és tesz intézményesen, hogy úgy mondjam, törvényessé, amely nem vonatkozik százezrekre, akik a költségvetésből élnek: így például a már említett pedagógusokra, így például Önökre, így például az Alkotmánybíróság tagjaira, így a köztársasági elnökre, miniszterekre, államtitkárokra, jegyzőkre, polgármesterekre, és hadd ne soroljam – ezt nem lehet, a Kormány ezt nem teheti meg. Hogy azonban a probléma kezelést igényel, ezzel mi is tisztában vagyunk. Olyan kezelést igényel, amilyet mi javasolunk: amikor a költségvetési törvénnyel majd mindig találkozik a Parlament az annak megfelelő időpontban, mondjuk decemberben, akkor majd ki fog térni – lesz, ahol százalékosan, és lesz, ahol forintra lebontva ki fog térni, ha a törvény így szabályozza, akkor forintra lebontva ki fog térni a karbantartásra. Jelenleg nem lehet mást megvalósítani.
Az ügyészi és a bírói pótlék differenciálására vonatkozó törvényjavaslat sem dogmatikailag, sem jogtörténetileg, sem gyakorlatilag, sem a társadalmi megítélést illetően nem alapos. Szeretném felhívni a tisztelt képviselő urak figyelmét, akik itt különböző okokra, különböző rossznak – és ebben egyetértek velük –, rossznak minősített, politikai típusú, közjogilag lecsapódó okokra hivatkoztak az ügyészi munkának, hogy úgy mondjam, jelenlegi felülértékelésére, hogy a háború előtt, amikor ez fel sem merült, teljesen azonos volt a bírói és az ügyészi fizetés. Holott az ügyészség akkor teljes mértékben az Igazságügyi Minisztérium szervezetébe tagozódott. Tehát akkor felejtsük el – úgy gondolom – ezeket az indokokat, amelyek a sztálini stb. indoklással földúsított ügyészi túlbecsüléshez vezettek. És most a javaslattevők szerint itt az ideje, hogy ezt a különbséget valahol, ha egy csekély mértékben is, de diszkriminatív módon – mert ez az, ennek az a neve, hogy diszkrimináció; ha kicsi is, de diszkrimináció –, 10 százalékban érzékeltessük. Semmilyen indoka nincsen, dogmatikailag semmi, és elfelejtik a javaslattevők, hogy az ügyészi munkában – hogy úgy mondjam – csak a jéghegy csúcsa az, amit a bírósági tárgyalókban végeznek. Itt egészen másfajta területeken kifejtett, nem kevésbé fontos, nem kevésbé alkotmányos és nehéz munkáról van szó: gondoljanak a nyomozási hatáskörökből az ügyészekre háruló feladatokra és így tovább, de mondhatnék más dolgokat is az általános felügyeletből.
Jelenleg az a szabályozási rendszer van, amely az ügyészek munkáját semmivel sem teszi kevesebbé, semmivel sem teszi kevésbé fontossá, mint a bírákét. Egyszerűen nincsen indoka ennek a különbségtételnek, és ezzel kapcsolatban minden ellenkező javaslat elutasítását kérem a tisztelt Országgyűléstől.
A Kormány által támogatott egyik javaslat az, mely a sorrendben a 6-os számú, és amely visszautal a Világosi Gábor által fenntartott, szintén a 8. § (1) bekezdésével kapcsolatos módosító indítványra, amely tehát megszünteti azt az eredetileg javasolt állapotot, hogy a helyi bíróságon, mindvégig a helyi bíróságon életpályáját eltöltő karrier során a helyi bíró átléphesse ugyan a következő fizetési osztályt, tehát a megyei bíróságra fenntartott II. fizetési osztályt, de ennek csak egy meghatározott fokozatáig, vagyis a 3. fokozatig juthasson előre. Mi is egyetértünk azzal a módosító indítvánnyal, amely nem tesz korlátot ily módon a megyei bíróságokra irányadó, megyei bírákra irányadó fizetési osztály bármelyik fokozatára vonatkozóan a helyi bíró tekintetében. Tehát egy szabályos életút esetén a helyi bíróságon életpályáját eltöltő bíró akár a teljes skálát a II. fizetési osztályban is kimerítheti, tehát a nyugdíjkorhatárt és az ezzel kapcsolatos gyakorlatot figyelembe véve erre reális esély is van, hiszen fiatalabb korban kezdik el a bírói pályát a helyi bíróságokon, mint ahogy fordított esetben, tehát a megyei bíróság és a Legfelsőbb Bíróság vonatkozásában. Ezzel tehát egyetértünk.
Egyetértünk Palotás úr indítványának arra vonatkozó részével, amely a 7. pont alatt került összefoglalásra, hogy tudniillik ne legyen számszerűleg korlátozva, limitálva azon soron kívüli előléptetésben részesíthető bírák, ügyészek száma, akik kiváló munkavégzés vagy tudományos fokozat megszerzése miatt erre az – egyébként kötelező – várakozási időt megelőzően jogosultak. Ezt nyilván nem lehet számok közé szorítani, korlátozni. Remélem, minél több ilyen bíró és ügyész kolléga lesz, akik a 10 százalékot évente meg fogják haladni. Jelenleg még nem ez a tapasztalat.
A 8-as számú módosító indítvány – amely Katona Kálmán és Vastagh Pál képviselő közös tartalmú módosítására vonatkozóan tulajdonképpen ellentétes a 7-es számú módosító indítvánnyal és a korábbi módosító indítványokkal kapcsolatos válassszal – nem fogadható el, annál is inkább, mert ebben tulajdonképpen kevesebb van, mint amit most Palotás János módosító indítványával kapcsolatban elfogadásra javasoltunk. Itt ugyanis nem szerepel a 10 százalékos limitnek az eltörlése.
A közjegyzőkkel kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni, annál is inkább, mert ez a bizottsági vitában is, és – bár nem voltam jelen, de gondolom – az általános vitában is elhangzott. És azóta történt közjegyzői körökben egy olyan jelentős esemény, ahol Szigethy István képviselő úr nem lehetett jelen, de vannak itt a Parlamentnek olyan tagjai, akik jelen voltak, úgy is mint házigazdák.
Azt szeretném világosan a tisztelt Parlament tudomására hozni, hogy a közjegyzőket illetően az Igazságügyi Minisztériumban kidolgozott, és csak az Önök túlterhelt törvénykezési helyzete miatt idén be nem terjeszthető törvénytervezet alapján 1991. július hónaptól, tehát 1991. második félévétől teljes mértékben privatizálni – hogy ezt a szót használjam – kíván a Kormány. Az erre vonatkozó törvénytervezetet – gondolom – fél éven belül meg lehet tárgyalni, bár 165 szakaszból áll, de remélem, ez is egy olyan szakmai jogszabály, amely rendkívül nagy időt nem fog igénybe venni a tisztelt Ház munkájából. Ezért, továbbá arra is figyelemmel, hogy a törvényjavaslat nemcsak a közjegyzőkről nem szól, hanem hirtelen fölírtam magamnak, hogy még kikről nem szól, nem szól a szakértőkről, nem szól a párttagokról, nem szól a végrehajtókról, nem szól az Igazságügyi Minisztériumról (ezek mind jogászok, és költségvetésből élnek) nem szól az egyéb hivatalokban és igazságügyi szervezetekben dolgozó elég nagy létszámú foglalkozási csoportokról, nem szól a közjegyzőkről, nemcsak az előbbi gyakorlati okból, hanem azért sem, mert egyszerűen azok a garanciális szempontok, amelyek a bírói munkával kapcsolatban önálló hatalmi ággá emelik ezt a kérdést, és ezzel összefüggésben mellőzhetetlenné teszik az azonos kezelését az ügyészekével; ezek az indokok nem állanak fönn a közjegyzői szervezetet illetően. Ez a világos válasz, hogy miért nem szól a közjegyzőkről: mert a bírák és ügyészek bére is emelkedik, ennek ügyeit szerettük volna szabályozni, figyelemmel arra, hogy várhatóan a közjegyzők kiválása a szervezetből teljesen szükségtelenné és fiktívvé tesz egy szabályozást, hiszen néhány hónapra egy hosszú időre szánt törvény mégsem vehet föl olyan rendelkezéseket, amelyek mire hatályba lépnek és mire valójában működni kezdenek a bérezéssel kapcsolatban, a közjegyzők el is köszönnek az igazságügy állami szervezetétől.
A korábbiakban már válaszoltam, hogy miért nem támogatjuk, és mások is megindokolták, hogy miért nem támogatható az a javaslat, amelyet szintén Szigethy István és mások is támogattak, hogy az ügyészek és a bírák pótléka egymástól eltérő legyen. Ezzel tehát nem kívánok foglalkozni.
Világosi Gábor képviselő úrnak viszont a pótlékok differenciálására vonatkozó indítványa szintén nem támogatható, ezt a bizottság sem támogatja és a Kormány sem. Világosi képviselő úr ugyanis úgy gondolja, hogy a bírák és ügyészek attól függően, milyen fontos helyen dolgoznak – tehát hogy helyi bíróságnál, illetőleg helyi ügyészségnél, megyei bíróságnál vagy megyei ügyészségnél, főügyészségnél, illetőleg a Legfelsőbb Bíróságnál vagy a Legfőbb Ügyészségnél –; ettől függően különböző nagyságrendű, de egyre emelkedő pótlékot kapjanak azért, mert bírák vagy ügyészek. Hát nem erről van szó, tisztelt Parlament. A bérskálában mutatkozik meg, hogy valaki melyik szinten dolgozik. Azt hiszem, meglehetősen differenciáltan kimutatható, hogy a legfelsőbb bírósági bíró miért kap két és félszer akkora fizetést, mint a helyi bíró, de azért kap bírói pótlékot, mert bírói tevékenységet lát el, ítélkezik. Az ügyész azért kap ügyészi pótlékot, mert ügyészi tevékenységet lát el, ügyészként dolgozik. Mindegy, hogy melyik szinten, ez a tevékenység a pótlék alapja, és az ezzel nem foglalkozó ügyész – ha az Országos Kriminalisztikai Intézetben van – és az ezzel nem foglalkozó bíró – ha majd a bírói hivatalban fog dolgozni, és az önkormányzat által felügyelt bírói ügyeket fogja intézni –, nos az nem fog ilyen pótlékot kapni. De minden ítélkező és ügyészi tevékenységet ellátó ügyész fog pótlékot, mégpedig egyforma pótlékot kapni. Ez az oka annak, hogy nem differenciálunk és nem is differenciálhatunk pótlékot illetően.
Azt hiszem, szót ejtettem már arról, de azért ezt megint ki kell emelni, hogy miért nem támogatható a Palotás János, valamint Szájer József és mások által is indokoltnak látszott azon intézkedés, amely ennek a törvényjavaslatnak a gyakorlati életbeléptetését, tehát a javadalmazással kapcsolatos teljes körű életbeléptetését 1991. – szerinte – február 28-áig, mások szerint még korábban kell hogy kövesse. Nagyon egyszerű oka van, hogy ez miért nem támogatható: azért nem, mert a költségvetésnek nincs rá fedezete. Hogy megmondjam, mennyi pénzről van szó – de ezt Önök néhány nap múlva úgyis tapasztalni fogják –: a bírákra vetítve a többlet 1,1 milliárd forint, az ügyészekre vetítve 500 vagy 600 millió forint. Mindösszességében jóval több, mint másfél milliárd forint, amit így, a három ütemmel történő bevezetéssel a Kormány a költségvetés helyzetének és pozíciójának ismeretében vállalni tud.
Amit Palotás képviselő úr javasolt, és amit Szájer képviselő úr támogat, az több, mint 600 millió többletet jelentene – csak azt nem mondták meg, hogy honnan vegyük el. Kitől vegyük el ezt a 600 millió forintot? Nem találtunk olyan foglalkozási réteget, tisztelt Parlament, és nem is akartunk olyat találni. A Kormány ennél tovább nem mehetett, mint ennek a három ütemben történő bevezetése amit jelent. Mondom még egyszer: ez is másfél milliárd forintot jelent. Erre van most lehetőség, másra nincsen.
Ha Önök majd úgy látják a költségvetésitörvény-javaslat tárgyalásánál, hogy mégis megtalálható 600 millió forint ennek a február 28-án vagy még korábban történő bevezetéséhez, én biztos nem fogok ellene szavazni. Akkor majd meg kell mondani ott, hogy kitől vegyük el a pénzt. Ez tehát pillanatnyilag nem időszerű – erre tudunk javaslatot tenni.
Az érdekeltek döntő többsége egyébként, tisztelt Parlament, nagyon meg van ezzel a megoldással elégedve, és attól eltekintve, hogy egy rendkívül csekély – nem akarom azt a szót használni, hogy minoritás – kör azt szeretné, ha januárban vagy februárban az egész bevezetésre kerülne, ez a valamennyi bírói érdekképviseleti szervet is magában foglaló, az összes bíróval és érintett ügyésszel egyeztetett álláspontként, a lehetőségek figyelembevételével került ide beterjesztésre. Ennél többet pillanatnyilag a Kormány nem tud vállalni, és azt javaslom, hogy Önök se hozzanak ilyen helyzetbe – nem a Kormányt – más foglalkozási ágakat, mert ennek az a következménye.
A 13. pontban az alkotmányügyi bizottság által javasolt módosítást, amely valószínűleg egy tévedés következtében az ügyészséggel kapcsolatos vezetőhelyettesi pozícióknak – a bíróságokkal kapcsolaban egyébként elrendelt, csak az ügyészeknél nem szereplő – felsorolását tartalmazza, támogatja a Kormány is. Ezt egy szövegpontosításnak tekinti.
Semmiképpen sem tekinthetjük azonban támogatandónak a Fekete Gyula képviselő úr és Vastagh Pál képviselő úr által is tulajdonképpen azonos tartalommal előterjesztett módosító indítványt – bár Fekete Gyula módosító indítványa nem pont erre vonatkozik. Eszerint az első besorolásnál, amikor a bírói és ügyészi állásokban most, majd a törvény hatályba lépését követően már ott dolgozó bírákat és ügyészeket az arra illetékes szakmai vezető – aki egyébként legitim – be fogja sorolni, és ennek során eggyel magasabb vagy eggyel alacsonyabb fizetési fokozatba sorolhatja úgy, hogy az alapbére nem csökkenhet. Hogy ez a lehetőség ne illesse meg a jelenlegi bírói és ügyészi kar szempontjából a szakmai vezetőt az első besorolásnál, én úgy gondolom – különösen, ha a munkavégzés színvonala vagy egyéb méltányolható körülmények indokolják –, nagyon megkötné e törvény alkalmazójának a kezét. Semmiképpen sem támogatjuk azt az automatikus és kötelező első besorolási rendszert, amely nem tud disztingválni munkavégzés és munkavégzés, méltányolható és kevésbé méltányolható körülmények között. A továbbiakban automatikussá válik, de az első besorolás kihúzná a talajt a törvényjavaslat egyik lényeges eleme alól, hogyha kötelező, automatikus és mechanikus megoldást igényelne. Ezért semmiképpen nem támogatjuk ezt az indítványt.
Végezetül a közjegyzőkkel kapcsolatos többi módosító indítvány természetesen nem támogatandó, amely átvezetné az egész törvény vonatkozó összes rendelkezésén a közjegyzői elnevezést is. Ellenben támogatja a Kormány az alkotmányügyi bizottságban megfogalmazott és Horváth József, valamint Hack Péter képviselők közösen előterjesztett azon indítványát, amely a II. fizetési osztályban – tehát a megyei bírósági, illeve megyei főügyészségi szinten – egy további, 7. fizetési fokozat beiktatásával lehetővé teszi azt, hogy az utolsó fizetési fokozatot elérő bíró, illetve ügyész fizetését illetően ne legyen megkülönböztetés az I. fizetési osztályba – tehát a Legfelsőbb Bíróságon, illetve a Legfőbb Ügyészségen dolgozó –, 1. fokozatba besorolt bíró, illetve ügyész között. Ezt azért is támogatja a Kormány, mert összhangban állónak látja azzal a második módosítással, amely a helyi bíró számára korlátlanul lehetővé teszi, hogy a III. fizetési osztályba besorolva a II. fizetési osztály teljes egészét kimeríthesse. A megyei bíró és a legfelsőbb bírósági bíró, illetőleg ügyész vonatkozásában ez csak részlegesen valósul meg, gyakorlatilag nagy jelentősége nincs, hiszen már említettem más helyen, hogy a megyei bírósági bíró, illetve a megyei főügyészségi ügyész életkoránál fogva nyilván nem olyan fiatal személy, hogy az I. fizetési osztály további fokozatait egyáltalán elérhetné a nyugdíjas kor elérését megelőzően.
Mindazokkal a módosításokkal, amelyek a törvényjavaslatnak a miniszteri fizetések százalékában történő meghatározását indokolják – tehát Remport Katalin, Palotás képviselő úr, Katona Kálmán képviselő úr erre irányuló indítványával –, nem értünk egyet, mint ahogyan a bizottság előtt is kifejtettük, és mint ahogyan a bizottság sem értett egyet vele. Már említettem: rendkívüli mértékben összekeveredne az önálló hatalmi ágként megfogalmazott és az egész törvényjavaslaton alapként végighúzódó gondolat az államigazgatási ágazat egyik beosztásához fűződő javadalmazási formával. Sajnálatos, hogy más szempontból ezek más jogszabályokban így kerültek meghatározásra. Ne folytassuk ezt a hibasorozatot, úgyhogy az erre vonatkozó minden módosítás ellen foglalnánk állást. Úgy gondolom, ezek azok a módosítások, amelyek részben a támogatást, részben a Kormány negatív álláspontját indokolták és ennek kifejtését is.
E törvényjavaslattal kapcsolaban is szeretném a tisztelt Országgyűlésnek, a bizottságnak, a bizottsági tagoknak megköszönni a soron kívüli megtárgyalásra vonatkozó intenzív munkáját, támogatását az érdekeltek nevében. Úgy gondolom, tényleg az utolsó pillanatban kerül ez az ügy rendezésre és az érdekeltek megnyugtatására. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
Határozathozatal
