ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügy-minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügy-minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügy-minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban: nagyon sajnálom, hogy – igazán rajtam kívül álló okból – nem tudtam örömet szerezni a tisztelt Háznak azzal, hogy a bizottsági tárgyalást igénylő módosító javaslatokra tekintettel nem kértem a törvényjavaslatnak a mai ülésnapon történő tárgyalását, dehát az általános vitát elrendelte az elnök úr.
Elöljáróban még annyit, hogy a kurucos töltésű nemzeti tulajdonságaink között egyre előkelőbb helyet foglal el a mindenkori Kormány szidalmazása, és ennek a vitának egyik örömteli pillanata volt, hogy az ellenzéki részről először bátornak nevezték a Kormányt. Még akkor is, ha ezt a bátor jelzőt csupán a törvényjavaslat előterjesztésében megnyilvánuló merészségre korlátozták. (Derültség.)
Tisztelt Országgyűlés! A Kormány csupán az illetékes bizottságoknak az állásfoglalása után kívánja kialakítani nyilvánvalóan a végleges álláspontját, viszont általánosságban már most nyilatkozni kényszerülök néhány, itt elhangzott felszólalásról. Ha még vissza tetszenek rá emlékezni, a kormányprogram elég tisztes többséget kapott és a programban a rövidtávú, sürgős intézkedést igénylő jogalkotási feladatok is szerepeltek, és ezek között szerepelt a nemzetbiztonsági törvény előkészítése is, tehát a Kormány igenis kötelezettséget vállalt arra, hogy a nemzetbiztonsági törvényt előkészíti és a tisztelt Ház elé beterjeszti. Azt is észlelni tetszenek, hogy a rendkívüli ülésszaknak a tárgyalási programja már mennyire túlzsúfolt, tehát már be sem férne a nemzetbiztonsági törvénynek a tárgyalása erre az ülésszakra. Tehát a szeptemberben kezdődő ülésszakon a nemzetbiztonsági törvény előterjesztésre kerül, és nagyon örülök annak, hogy ellenzéki oldalról már elhangzott, hogy konstruktív javaslatokkal minél tökéletesebbé igyekeznek tenni majd a törvényt. Ez a konstruktív ellenzéktől joggal el is várható.
Most az aggályok feloszlatása céljából engedjék meg, hogy pontosítsam a 126-os szám alatt előterjesztett törvényjavaslatot. Tehát ennek a pontos szövege az idézőjelbe tett 5. ponttól: "A 4. §-ban meghatározott feladatokat a honvédelmi miniszter és a kijelölt tárca nélküli miniszter felügyelete alatt álló nemzetbiztonsági szolgálatok végzik."
Tehát a pontosítás érdekében megjelölöm, vagy elmondom újból a szöveget. Tehát: "A 4. §-ban meghatározott feladatokat a honvédelmi miniszter és a kijelölt tárca nélküli miniszter felügyelete alatt álló nemzetbiztonsági szolgálatok végzik." Azért mondtam, meggyőződésem szerint ezzel az aggályokat eloszlattam, mert a félelem – úgy látszik – inkább a Belügyminisztérium felügyelete alá tartozó titkosszolgálatok ellenőrzését illette, így viszont a módosított javaslatnak megfelelően a polgári nemzetbiztonsági titkosszolgálatok irányítását a feladatra kijelölt külön kormánytag látná el, aki nem a belügyminiszter, illetőleg a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok felügyeletéről a honvédelmi miniszter gondoskodna.
Tehát a felügyelet ilyen módon történő, két miniszter közötti megosztása lehetőséget teremt arra, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok feletti felügyeleti jog ne koncentrálódjon egy kézbe.
A törvényjavaslatnak az indoklását már időkímélés céljából nem kívánom újból felsorolni; azokat változatlanul fenntartja a Kormány, hogy mi indokolja, hogy miniszterelnöki hatáskörből így most már kettős felügyelet alá kerüljön a nemzetbiztonságnak a felügyelet – de már többször hivatkozás történt itt az európai gyakorlatra.
A mi tudomásunk szerint az évszázados, polgári demokoratikus hagyományokkal rendelkező országokban az a konstrukció érvényesül, hogy a Kormány tagjai felügyelik a nemzetbiztonsági titkosszolgálatok tevékenységét. Kétségtelenül két ellentétes példa van rá: Törökország és Görögország, ahol a titkosszolgálat valóban közvetlenül miniszterelnöki irányítás alatt áll, viszont mi már tudjuk, hogy mindkét országban egy katonai diktatúra volt korábban, és nyilvánvalóan a szabályozás azért került ilyen módon megvalósításra, mert fontos, garanciális követelményként vezették be ezt a megoldást. (Taps.)
Nálunk azonban – ha meg tetszenek engedni – az év elején kirobbant lehallgatási botrány miatt kellett ugyancsak garanciális okokból a miniszterelnök közvetlen felügyelete alá helyezni az akkor a Belügyminisztériumból leválasztott egységekből megalakított szervezetet, azonban időközben ez az ország választott egy, a társadalom többségének bizalmát bíró parlamentet, amely megválasztotta a hivatalban lévő legitim Kormányt. Hát ilyen helyzetben mi indokolná annak a megkívánását, hogy a katonai diktatúrák után kormányralépő rendszereknek a titkosszolgálati felügyeletét valósítsuk meg?
Összefoglalva tehát, tisztelt Országgyűlés, miután az általános vita lezárásra került, én kérem, hogy az Országgyűlés az indítványnak megfelelően a benyújtott törvényjavaslat elfogadásával azt bocsássa részletes vitára. (Taps.)
