BOTOS KATALIN, a Pénzügyminisztérium államtitkára:
BOTOS KATALIN, a Pénzügyminisztérium államtitkára:
BOTOS KATALIN, a Pénzügyminisztérium államtitkára: Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés 1990. május 31-i ülésén elfogadta a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról, illetve kiegészítéséről rendelkező 1990. évi XXXVII. törvényt.
A módosítás az állam tulajdonában lévő ingatlanok tulajdonjogának, kezelői jogának átruházását vagy megterhelését, illetve használati vagy bérleti jogának gazdasági társaságba való bevitelét csak a megyékben, illetve a fővárosban létrehozandó vagyonellenőrző bizottságok engedélye esetén látta biztosítottnak, tehát ehhez kötötte.
Ez a lépés sürgősséggel benyújtott önálló képviselői indítvány tárgyalásának a gyümölcse, eredménye lett, és ily módon a szakértői egyeztetés néhány kérdésre nem tudott kiterjedni, nem volt módjában ezeket a döntésnél figyelembe venni. Ezért szükség van arra, hogy további kiegészítéseket fűzzünk ehhez a törvényhez.
Ilyen szükséges kiegészítés, amely a törvény betűjének és a szellemének az összhangját kívánja reprezentálni, a következő: Az értékesítés céljára épített, építtetett és a vásárolt ingatlanok magánszemélyek részére történő elidegenítése, továbbá a bankhitel fedezetéül szolgáló ingatlanok jelzáloggal történő megterhelésének akadályozása nem állt az előterjesztő szándékában. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a törvény betűje szerint ez így lenne, ezért terjesztjük elő a jelenlegi módosító javaslatunkat.
Tájékoztatásul elmondom Önöknek, hogy a korábban kialakult és szabályozott mechanizmus szerint az Országos Takarékpénztár, továbbá más bankok, állami építőipari vállalatok értékesítés céljára lakásokat építenek vagy építtetnek. Ezek a lakások a felépítést követően állami tulajdonba kerülnek, s az építő, illetve építtető eladja a magánszemélyeknek, elsősorban a tanácsi lakáselosztás keretében kijelölt vevőknek.
A tanácsi ingatlanközvetítő szervek lakásokat, üresen álló családi házakat vásárolnak magánszemélyektől, amelyek így átmenetileg, az újabb értékesítésig állami tulajdonba kerülnek. Évente több mint harmincezer lakás értékesítése történik az említett módon. A forgalmazást tehát az egyedi engedélyezés előírása indokolatlanul megnehezítené.
Gondot jelent továbbá az is – számos ilyen jelzés érkezett –, hogy a jelenleg hatályos földtörvény az állami ingatlanok megterhelését a vagyonellenőrző bizottságok engedélyéhez köti, és ez zavart okoz az állami vállalatok és a mezőgazdasági nagyüzemek pénzintézetekkel fennálló hitelezési kapcsolatában. A hitelszerződések egyik lényeges eleme ugyanis, hogy a pénzintézetek úgy adnak hitelt, ha már a szerződésben kikötik és rögzítik a vállalat vagyonjogának, ingatlanának jelzáloggal való megterhelését.
A hatályos földtörvény egyrészt lehetetleníti a magyar gazdálkodók 60-70 százalékának a rövidlejáratú és valamennyi cég középlejáratú hitelezését, másrészt visszamenőleges hatállyal von el szerződésben rögzített zálogjogokat, és végül általános jelleggel csökkenti a hitelek fedezetéül rendelkezésre álló vállalati vagyonok értékét.
Ez szándékainktól független eredménye volt a törvény módosításának, és ezért indokoltnak tartjuk a hatályos földtörvény módosítását. Ezzel nem gyengül a múltkoriban elfogadott módosítás ellenőrző, visszatartó hatása, elkerülhető a kedvezőtlen mellékhatás – idézőjelben mondom.
Végezetül engedjék meg, hogy a gazdasági, továbbá az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság egyetértésével egyetlen szóval pontosítsam a Minisztertanács által benyújtott törvénymódosító javaslatot oly módon, hogy ne csak az értékesítés céljára építtetett és vásárolt, hanem – mint az indoklás tartalmazza – az értékesítés céljára épített lakások is elidegeníthetők legyenek. (Szórványos taps)
