SZABAD GYÖRGY (MDF)
SZABAD GYÖRGY (MDF)
SZABAD GYÖRGY (MDF) Igen tisztelt Országgyűlés! Gál Zoltán alkalmat adott nekem, hogy két percben némileg meghosszabbítsam azt a vonalat, amelyet meghúzni próbáltam, és hadd folytassam ott, ahol elhagytam.
Már a XIX. században nemcsak birkózott egymással a két tendencia, hanem megkezdődött az elméleti törekvés a két ellentétes álláspont meghaladására. A XIX. század körülményei között, amikor az elméleti vonalak számomra áttekinthetőbbek Tocqueville-től Toulmin Smith-ig nemzetközi vonatkozásban, nálunk Szombathelyi Antaltól Pulszkyn át megint elsősorban Kossuthig, de igény szinten Eötvösnél is tulajdonképpen felmerül a meghaladás szándéka, nem mindig a sikeres meghaladásé. Súlyegyenről beszélnek, azaz egyensúlyról. Egyensúlyozásról az önkormányzati és a centralizációs elemek között. Ha én jól értem a diktatúrák tanulságait elméletileg levonó XX. századi megközelítéseket és azokat a gyakorlati megoldásokat, amelyek a mai Európában és különösen a második világháború után kialakult új rendszerekben megragadhatóak, akkor azt merem mondani, hogy nem jellemző már az önkormányzati túlsúlyra, a centralizációs túlsúlyra való törekvés, hanem ez a XIX. században megsejtett igény, az egyensúlyozás a két rendszer között az igazi megcélzott tendencia. Ha most ezt a mi politikai nyelvünkre lefordítom, akkor úgy látom, hogy azoknak van igazuk, akik a Kormányunk által előterjesztett javaslatot is egy ilyen egyensúlykereső javaslatnak ítélik meg.
Nyilván, akik mellette szólnak – és én is közéjük tartozom –, úgy látják, hogy ennek az egyensúlykeresésnek elég jó az eredménye, de örvendek a tekintetben, hogy az ellenzék módosító javaslatai az egyensúly megtalálásának hatékony változatához segítik az egész vitát és az egész javaslatot. Köszönöm. (Taps.)
