BAKA ANDRÁS, DR. (MDF)
BAKA ANDRÁS, DR. (MDF)
BAKA ANDRÁS, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szabad György hozzászólása arról győzött meg, hogy nem indokolatlan az a feltételezésem, miszerint az önkormányzati törvény általános vitája és a sajtóban megjelent nézetek azt sugallják, mintha a jelen törvény kapcsán a múlt századi municipalisták és centralisták vitája éledt volna újjá. A kiegyezés után is folytatódó akkori vita – mint Szabad György is elmondotta – a körül a kérdés körül folyt, hogy Magyarországon önkormányzati jellegű közigazgatás maradjon, vagy pedig ez a történeti alapon fejlődött közigazgatás jelentősen megváltozzék, centralizálódjon vagy egyenesen centralista irányt vegyen.
Úgy tűnik, ebben az új szereposztásban a kormánykoalíció pártjai a centralisták, a – kicsit erősebben fogalmazok – diktatórikus álláspont képviselői, míg mások, az ellenzék pártjai, a tiszta demokráciát, az önkormányzatot képviselik. Azt hiszem, ez hamis illúzió. Ezeket a félreértéseket, illúziókat el is szeretném oszlatni.
Ma Magyarországon ugyanis bármennyire lehet párhuzamokat vonni a dualizmus időszaka és a mai rendszerváltás között, nem ez a helyzet. Akkor, a történetileg kifejlődött, a korszerűtlen feudális önkormányzati közigazgatást kellett a polgári korszak igényeihez igazítani, és bizonyos, szükségszerű centralizációt végigvinni rajta. Ez az átalakulás – mint Szabad György is utalt rá – ellentmondásos volt. Ma a korábbi proletárdiktatúra ideológiai alapján felépült tanácsrendszert, egy erősen központosított tanácsrendszert kell lebontani, helyébe állítva a települési önkormányzatokat.
Decentralizálni kell tehát, nemcsak azért, mert történelmi hagyományaink, egész múltunk ezt a decentralizációt igényli, hanem azért is, mert a magyar társadalom további fejlődése elképzelhetetlen szabad, demokratikus önkormányzatok nélkül. Elképzelhetetlen, mert gazdát, igazi gazdát kell adni végre a településeknek, és elképzelhetetlen azért, mert a centralizáció által az autonóm gondolkodásról, vállalkozásról, társadalmi öntevékenységről leszoktatott magyar társadalom csak a sokféle típusú önkormányzati típusú önkormányzati kezdeményezésben és tevékenységben találhatja meg ismét az elvesztett kezdeményezőképességét.
Engedjék meg, hogy az Országyűlésre utalva, Eötvös Józsefet idézzem, még egy további érvet mondjak az önkormányzat mellett, az önkormányzati és egyesületi élet mellett. Ő azt mondta: "Ha az egyes emberek közügyekbeni részvételét csak az állam ügyeire akarjuk szorítani – mint minden központosított államban van –, előre késznek kell rá lennünk, hogy olyan emberek által látjuk gyakoroltatni a jogot, kik arra nem képesek." Azt hiszem, ez a jövő az országgyűlési tevékenység javítása érdekében is alapvető.
Az önkormányzat ily módon egyet jelent nemcsak az érdekeltek demokratikus és autonóm intézkedésével ügyeikben, hanem az egészséges társadalomhoz tartozó társadalmi tevékenységek kialakulásával és fejlődésével is. Ezért vagyunk amellett – és a beterjesztett törvényjavaslat ennek kifejeződése –, hogy Magyarországon egészséges települési önkormányzati rendszer alakuljon ki. Ezért nem lehet arról még vitatkozni sem, hogy e törvényjavaslat alapján ez a kormányzat centralizációt kíván-e.
Arról azonban már lehet és kell is vitatkozni, milyen mértékű legyen az önkormányzat. A történelmi párhuzamok meghúzása itt is bizonyos tanulságokkal jár. Ahogy Eötvös József is küzdött az 52 királyságot jelentő feudális megye ellen, ugyanígy mi is elfogadhatatlannak tartjuk a több ezer, szélsőségesen autonóm önkormányzati egység létrehozását. Ez az állam szétzilálása, a kormányzati tevékenység lehetetlenné tétele, megbénítása – ezt el kell kerülni. Olyan helyzetet, olyan egyensúlyi állapotot kell kialakítani, amely egyrészt a legmesszebbmenőkig biztosítja a demokratikus önkormányzást, és a másik oldalról megőrzi az ország működőképességét, az ország egységét és kormányozhatóságát.
Ilyen önkormányzati rendszert kívánok én, és csak ilyet tudok elfogadni.
Ismételten rá kell mutatni arra, hogy a beterjesztett törvénnyel egyértelműen a decentralizáción, az önkormányzati rendszer kiépítésén van a hangsúly.
Az általános megjegyzések után a vitában különös hangsúly helyeződött a főispán intézményére. Utalt rá Juhász Pál, Ábrahám Tibor és mások. A beterjesztett módosítások nagy száma is mutatja, hogy ehhez az intézményhez különleges érdek vagy vélt érdek fűződik. Ami a kérdés formai oldalát illeti, azzal nem kívánok foglalkozni. Alispán, főispán vagy – a korábbi tervezetek szerint – kormánymegbízott elnevezésén vitatkozhatunk ugyan, a lényeg azonban nem ez. A lényeg a tartalom. Az a tartalom, az a szerepkör és azok a jogosítványok, amelyeket ez a főispán visel.
Ami a szerepkörét illeti, a javaslat lényegében öt nagy feladatkört javasol a főispánnak. Ezek közül senki sem vitatta a főispánnak jogszabályban megállapított ügyekben elsőfokú hatósági jogkör-gyakorlási jogát, és azt, hogy elbírálja a polgármester elsőfokon, hatósági ügyekben beterjesztett jogorvoslatait.
Nem vitatták azt sem, hogy a főispán elláthasson a jogszabály által hatáskörébe utalt egyéb államigazgatási feladatokat, illetőleg hogy bizonyos öszszehangoló tevékenységet folytasson.
Ugyanakkor az észrevételek aggodalommal említették a főispánnak azt a feladatát, hogy a települési önkormányzat kérésére szakmai-módszertani tájékoztatást adjon, segítséget nyújtson.
Ezekkel az aggályokkal én nem értek egyet. Nem értek egyet azért, mert az önkormányzati törvény nyomán alapvetően megváltozik a rendszer. Az önkormányzati választásokat követően létrejövő több ezer önkormányzat egy centralizált közigazgatás után nehezen boldogul majd szervezetének kiépítésével, nehezen igazodik el az önkormányzatokra vonatkozó több ezer jogszabályban. Nagy feladatot jelent az önkormányzatok költségvetésének összeállítása és más, egyéb kérdések is. Itt az önkormányzatok kérésére – hangsúlyozom: kérésére – lehetővé kell tenni, hogy szakmailag felkészült személyhez vagy hivatalhoz – főispánhoz vagy tetszőleges nevű ispánhoz vagy annak hivatalához fordulhasson. Ez a tény, hogy ilyen szakmai tanácsadásra, kifejezett felkérésre van lehetőség, kizárja az indokolatlan beavatkozást az önkormányzatok belső ügyeibe.
A másik kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére irányul – Ábrahám Tibor képviselőtársam is említette ezt a problémát. Azt hiszem, reális, hogy ne vitassuk; őrködni kell azon, hogy az önálló, jogaik gyakorlásában, tevékenységük ellátásában önálló önkormányzatok a Magyar Köztársaság Alkotmányának és törvényeinek értelmében járjanak el. A törvénysértés esetére azonban intézményes garanciákat szeretnénk. Felmerült az a lehetőség, hogy az állampolgárok maguk jelezzék a törvénysértést, és ilyen esetben bírósághoz forduljanak. Ezt nem tartom jó megoldásnak, mert nem intézményes megoldás. Nem kizárt, hogy az állampolgár jelez törvénysértést – bizonyos, hogy a jövőben többet és még többet fog jelezni –, ugyanakkor nem biztos, hogy jelez. Nem biztos, hogy rendszeresen, intézményesen, folyamatosan értesül azokról a törvénysértésekről, amelyek itt felmerülhetnek. Nem biztos, hogy megfelelő információja van. Az állampolgár észlelési tevékenysége szükséges, de nem elégséges.
A törvényjavaslat a főispán jogkörébe utal bizonyos ellenőrzési jogosítványokat – törvényességi ellenőrzésről beszél. Ezeket az ellenőrzési jogosítványokat én nem értékelném annyira túl, mint bírálatot gyakorló kollégáim teszik. Az ellenőrzési jogosítványok között ugyanis ilyenek szerepelnek: felhívás a képviselőtestület részére a törvénysértés megszüntetésére, a felhívás eredménytelensége esetén bírósági eljárás kezdeményezése. Tehát nem a főispán dönt, csak felhív, kezdeményezi a független pártatlan bíróságoknál, hogy eljárjanak. Ami nem azt jelenti tehát, hogy a főispán bármilyen formában felülbírálhatná az önkormányzat döntését vagy indokolatlan befolyást gyakorolhasson a tevékenységére.
Végső soron tehát – és azt hiszem, ez jogelv – független bírói szervek döntenek az önkormányzatok cselekvésének alkotmányossága és törvényessége kérdésében.
A Szabad Demokraták Szövetségének 209-es számmal beterjesztett csomagjában a 25-ös számú módosító indítvány kapcsolódik ide.
Bizonyos fokig megdöbbenéssel olvastam ezt a javaslatot. A 25-ös számú módosító indítvány azt mondja, hogy "az önkormányzatok törvényességi felügyeletét garanciális okokból célszerűbb a Kormánytól független ügyészi szervezetre bízni".
Az ügyészség tudomásom szerint – nem vagyok büntetőjogász – mindenütt a világon a büntetőeljárásban az államot, a vádat képviseli és kivételes viszonyok között – és ilyen kivételes viszonynak tekintem az elmúlt 40 évet, amikor az ügyészség ezen túlmenő tevékenységet is gyakorolt – általános törvényességi felügyeletet és ehhez hasonlót. Ezektől a tevékenységfajtáktól tudomásom szerint mindannyian, az egész társadalom meg akar szabadulni. Az ügyészséget arra a körre szeretnénk szorítani, hogy a büntetőeljárásban a vádat, az államot képviselje – ez a normális funkciója. Nem hiszem, hogy az ügyészség jogkörébe kellene utalni az önkormányzatok törvényességi felügyeletét, hiszen ezáltal megszüntetjük a tanácsrendszert, vagy ha úgy tetszik: a sztálinista tanácsrendszert, megerősítjük, vagy ha úgy tetszik tovább hagyjuk élni a sztálinista jogkörű ügyészségeket, azt hiszem, hogy ez nem kívánatos.
Mondanivalóm végére értem, egyetlen megjegyzést engedjenek még meg: Maczó Ágnes képviselőtársunk figyelmét bizonyára elkerülte, hogy a törvényjavaslat miniszteri expozéjában az előterjesztő szövegezési hibára utalva említette, hogy a 200 fő lélekszám alatti településeken is lehet önkormányzatokat létrehozni. Ez, azt hiszem, megoldja azokat a problémákat vagy azoknak egy részét, amelyet ő említett. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
