KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF)
KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF)
KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár a válaszadás előtt kérhettem volna szünetet; nem kértem, ismerve a tisztelt Ház szünetekre vonatkozó gyakorlatát. Szeretném, ha ma még valamiféle érdemi munkát is tudnánk végezni. Ez az egyik megjegyzésem.
A másik az, hogy lehet, hogy a ma elhangzott vitához képest kicsit meglepő dolgokat fogok mondani, ugyanis nem fogok semmiféle politikai vitákba, deklarációkba, mások sértegetésébe belebonyolódni, hanem csak és kizárólag a dolgunkról (nagy taps) , az Alkotmány módosításáról szeretnék beszélni.
Elhangzott, ugye, itt ma jónéhány politikai deklaráció arról, hogy döntsön a nép. És talán furcsa volt, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselői ebbe nem igazán szóltak bele. Azért nem szóltak bele, mert az a véleményük, hogy döntsön a nép, de ezt nem bizonyítgatni kell szavakkal (mozgás és zaj - az elnök csenget.) , hanem ennek érdekében valamit csinálni kellene.
És mi alapvetően itt ezt úgy tudjuk elérni, hogy ha a munkánkat végezzük, ez pedig bizonyos, az ország érdekében fontos, sürgős döntéseknek a meghozatala.
A törvényjavaslathoz, az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslathoz számos módosító indítvány érkezett. Ez várható volt az elején is. E javaslatokat az alkotmányügyi bizottság megvizsgálta, és egy részét e javaslatoknak elfogadta, más részét maga az alkotmányügyi bizottság módosította, és megint más részüket elvetette. A törvényjavaslat előterjesztői az alkotmányügyi bizottság véleményével az esetek többségében egyetértenek, azt elfogadják, és csak és kizárólag azon technikai szempont miau nem vonjuk vissza az eltérő javaslatokat, mert nagyon nehéz lenne szavazni. Tehát csak és kizárólag technikai szempontok indokolják azt, hogy az alkotmányügyi bizottság javaslatunktól eltérő állásfoglalásait elfogadjuk, de nem vonjuk vissza az eltérő javaslatokat.
Ez igaz, ez az egyetértés, az alkotmányügyi bizottság véleményének a nagy részére; ahol nem igaz, azt szeretném mondani. Tehát elfogadjuk a jelentésben szereplő alkotmányügyi bizottság véleményét - ez a 123-as számon lett közzé téve -, ahol nem fogadjuk el az alkotmányügyi bizottság véleményét, azt szeretném most mondani.
A jelentés 29. pontja szerint az alkotmányügyi bizottság támogatja dr. Daróczy Zoltán képviselőtársunk 89-es szám alatt benyújtott módosító javaslatának azt a részét - nem az egészet, azt a részét -, amelyben a jelenlegi helyzethez képest a köztársasági elnök nem megbízza és felmenti az egyetemek rektorait, hanem csak megerősíti tisztségükben. A mi javaslatunk erre a részére az Alkotmánynak nem terjedt egyébként ki. Tehát ez egy, a mi javaslatunk által érintett körön kívüli esetben kívánná módosítani az Alkotmányt.
Ezzel az indítvánnyal és az alkotmányügyi bizottság véleményével nem értünk egyet - ennek az oka borzasztóan egyszerű. Ahhoz, hogy ezt el tudjuk fogadni - és elméletben el tudjuk fogadni - módosítani kellene az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény különböző szakaszait, ha jól emlékszem, talán a 125. és 127. szakaszokat. Mi igyekeztünk az alkotmánymódosítás körét a lehető legszűkebben megvonni, olyan esetekre megpróbáltunk nem kiterjeszkedni, ahol más törvényeket is érinteni kellene, és nagyon elágazódhatna a vita. Csak megjegyzem, így is az a vád ért bennünket, hogy túl sok helyen akarjuk módosítani az Alkotmányt.
Daróczi képviselőtársunk nem tett javaslatot az oktatási törvény módosítására. Ilyen javaslatot nem terjesztett elő az alkotmányügyi bizottság sem. Tekintettel arra, hogy rendkívüli ülésszak van, nem is igazán várható, hogy az elkövetkező néhány hónapon belül az oktatási törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat beérkezik. Így aztán a módosító javaslat elfogadása esetén az a képtelen helyzet állna elő, hogy az elkövetkezendő hónapokban egyetlen egyetem élére sem lehetne új rektort állítani. Nem hiszem, hogy a javaslat előterjesztőjének ez volt a szándéka - inkább az lehetséges, hogy elfelejtette megnézni hozzá az oktatási törvényt, ami pedig elvárható lett volna, ha nem egy egész Alkotmányt, hanem egyetlen szabályt akar valaki módosítani.
A lényeg, hogy ez nem történt meg. Ezért és csak ezért kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a módosító javaslatot ne fogadjuk el, ne tegyük lehetetlenné a rektorcserét az egyetemek élén.
Az alkotmányügyi bizottság - ez a jelentés 51. pontjában olvasható - nem támogatja Zétényi Zsolt és Szabó János képviselőtársunk állami zászlóra vonatkozó javaslatát. Ennek a módosító javaslatnak a kérdésében való döntés - úgy gondoljuk - mindenkinek az egyéni lelkiismeretére tartozik, tehát mi ezért nem csatlakozunk az alkotmányügyi bizottság döntéséhez.
Ugyanez a helyzet Török Ferenc képviselőtársunk módosító indítványával is. Itt sem támogatjuk az alkotmányügyi bizottság döntését: ez minden képviselőnek az egyéni lelkiismeretére tartozik.
Nem akarok minden, az alkotmányügyi vitában felmerült kérdésre reagálni. Nem a mai napon, hanem az előző napokon annyi felszólaló részéről és annyi oldalról támogattak vagy vetettek el különböző javaslatokat; hogy úgy gondolom: mindenkinek módjában állt kialakítani megfelelő véleményét. Én itt csak néhány kérdéssel szeretnék foglalkozni, az egyik ezek közül a bizalmatlansági indítványra tett módosító javaslat.
A bizalmatlansági indítványra vonatkozó javaslatunk három irányban változtatja meg a hatályos szabályozást. Az egyik, hogy a bizalom megvonásához az egyszerű többség helyett abszolút többség kell. A másik: a bizalmatlansági indítványban meg kell jelölni az új miniszterelnöknek javasolt személy nevét, és az indítvány elfogadásával egyben a Parlament megválasztja az új miniszterelnököt is. Bizalmatlansági indítványunk ez utóbbi javaslatunktól "konstruktív" bizalmatlansági indítvány.
A harmadik, hogy egyes miniszterekkel szemben nem lehet bizalmatlansági indítványt benyújtani. A kormány stabilitását az elsőként megjelölt - tehát az abszolút többséget megkívánó - szavazási mód biztosítja, és nem a konstruktivitás. Ezzel kapcsolatban vagyis az abszolút többség megkívánásával - azonban, mint ahogy az indítvány harmadik részével kapcsolatban - amely arra vonatkozik, hogy egyes miniszterekkel szemben nem lehel bizalmatlansági indítványt előterjeszteni -, nem érkezett semmiféle módosító indítvány. Ennek jogosultságát senki nem kérdőjelezte meg. Ezért én ezzel a kettővel - vagyis az elsővel és a harmadikkal - nem foglalkozom, csak a másodikkal.
A második változtatás, ami a konstruktivitást jelenti, a Parlament jogait, de egyúttal felelősségét is növeli. Itt engedjenek meg nekem egy kitérőt. Az egész Kormányt, annak minden tagjával együtt, az úgynevezett szocialista államokban szokta a Parlament választani, vagyis azokban az államokban, ahol a választás csak látszat volt, ahol az egy párt döntött ténylegesen minden kérdésben és ahol a politikai felelősség helyett a politikai felelőtlenség érvényesült.
A demokratikus berendezkedésű európai országok többségében - és erre felhívnám képviselőtársaim szíves figyelmét - a miniszterelnököt sem a Parlament választja. A demokrácia nem ezen múlik. Ott azonban, ahol joga van a miniszterelnök megválasztására a Parlamentnek - így van ez az NSZK-ban és Spanyolországban - érdekes módon pont ott, konstruktív a bizalmatlansági indítvány. Ez az intézmény nyilvánvalóan nem alkalmazható egy olyan rendszerben, ahol a Parlament csak utólagos kontrollt gyakorolhat a kormányelnök fölött Ezért aztán igaz hogy kevés helyen konstruktív a bizalmatlansági indítvány, de ez azzal együtt igaz, hogy kevés helyen választ miniszterelnököt a Parlament.
Lehetett volna egy másik megoldást is választani. Lehetett volna egy olyan megoldást is választani ahol a Parlament nem választ miniszterelnököt. Mi azonban, tisztelt Képviselőtársaim, nem egy ilyen rendszert fogadtunk el - és alapos a gyanúm, hogy akik május 9-én az alkotmánymódosítás ellen szavaztak, nem azért tették, mert azt szerették volna, hogy a miniszterelnököt ne a Parlament válassza meg, hanem azért, mert még a miniszterek megválasztását is a Parlament hatáskörébe akarták vonni.
Ez a rendszer, amit mi választottunk - és amelynek első elemét már elfogadtuk - az európai demokratikus államok többségéhez képest növeli a Parlament jogait. Nem arról van szó, amit egyik előző alkalommal Áder János mondott, hogy a gombhoz varrjuk a kabátot, hanem arról, hogy egy elemeiben egymáshoz illeszkedő rendszert kívánunk kialakítani. Mint ahogy azt május 9-én már elmondtam, ki lehet alakítani egy másik rendszert is. Lehet. De egymáshoz nem illeszkedő elemek kusza halmaza sok jóval nem kecsegtet. Való igaz, hogy itt egyszerre, egy szavazással történik a bizalmatlansági indítvány elfogadása és az új miniszterelnök megválasztása, a programról pedig nem kell dönteni. Pontosan úgy, mint az NSZK Alkotmányában. Csak megjegyzem, hogy a konstruktív bizalmatlansági indítványba csak úgy lehetne becsempészni a programot is, ha valakinek lenne kinevezési joga. A mi konstrukciónkban nincs. Az eredeti javaslatunkban, meg kell mondanom, volt. De az alkotmányügyi bizottság azt nem fogadta el.
Mi eredetileg úgy képzeltük, hogy az Országgyűlés választ, és a köztársasági elnök kinevez. Ezt a megoldást az alkotmányügyi bizottság nem fogadta el. Ott ültek a FIDESZ igen tisztelt képviselői. Május 9-i előterjesztésemben elmondtam, hogy - tessék figyelni - ez a konstrukció egy egységes egész! Direkt ezért utaltam a konstruktív bizalmatlansági indítványra. Tessék visszaolvasni a jegyzőkönyvet! Senki nem mondta, hogy egy másikféle rendszert szeretne. Ezt lehet, csak akkor az egészet tessék megváltoztatni!
Orbán Viktor, nem ma, hanem az előző vitában, azt mondta, hogy a német és a spanyol alkotmányos megoldást követe konstruktív bizalmatlansági indítványra nincs szükség, mert más a történelmi helyzet. Nem a jogi érveire gondolok, hanem a politikai és szociológiai érveire. Azt mondta, más a történelmi helyzet: itt nincsenek a Parlamentben szélsőséges politikai tényezők.
Megjegyzem még egyszer, hogy amikor az európai demokráciákban ugyancsak szokatlan miniszterelnök-választásról döntöttünk, akkor senki nem mondta, hogy ezt a megoldást csak a német és a spanyol alkotmány ismeri.
Szélsőséges politikai elemek valóban nincsenek, de attól tartok, hogy van ebben az országban a szélsőséges politikai elemeknél egy sokkal komolyabb ellenség, ez pedig az elmúlt rendszertől örökölt gazdasági csőd. A csődből való kijutáshoz stabilitásra van szükség, többek között arra is, hogy akkor buktassa meg a Parlament a Kormányt, ha tud helyette jobbat. Ez a megoldás politikai indoka, és nem a szélsőségektől való félelem.
A köztársasági elnök megválasztásának módjára vonatkozóan szeretnék még néhány mondatot mondani. Mielőtt még egyszer megindokolnám az általunk választott megoldást, hadd fűzzek egy megjegyzést Király Zoltán nem mai, hanem múltkori választási propaganda szövegéhez. Azt mondta akkor Király Zoltán, hogy "általam felsorolt francia, portugál és osztrák alkotmányon kívül a török és a finn is úgy rendelkezik, hogy a köztársasági elnököt közvetlenül kell megválasztani."
A török alkotmányt feltehetően felületesen olvasta el Király Zoltán, azt ugyanis nem feltételezem, hogy szándékosan akarta megtéveszteni az Országgyűlést. Ezen Alkotmány 101. és 102. §-a szerint a köztársasági elnököt a török nagy nemzetgyűlés választja titkos szavazással.
Finnországban valóban elektorok választják az elnököt és nem a Parlament, de itt az elnök - ugyanúgy mint az általam felsorolt országokban - erős elnök.
Például korlátozás, indokolás nélkül feloszlathatja a Parlamentet - ez a finn Alkotmány 27. §-a. Ő nevezi ki az államtanács tagjait, a miniszterelnököt is. Ez a finn Alkotmány 34. §-a Ebbe a Parlamentnek beleszólása nincs, törvényerejű rendeletet adhat ki, amelyben meghatározhatja a közigazgatási és közintézmények működését, szervezeti formáit. Tessék megnézni a finn Alkotmány 28. §-át - de hadd ne soroljam tovább, hogy milyen erős jogosítványai vannak a finn köztársasági elnöknek.
A lényeg ez, és ez már javaslatunk indokolásához tartozik, hogy lehet egy olyan megoldást választani, ahol a nép közvetlenül választ államfőt, és lehet egy olyan megoldást is választani, ahol nem közvetlenül, hanem a Parlament maga. De a példák azt mutatják, hogy legalábbis a demokratikus országokban, ahol közvetlenül választják az államfőt, az mindig kivétel nélkül erős államfő. Ahol pedig nem közvetlenül választják, legyen az az államfő öröklés útján ebbe a pozícióba jutott király vagy a Parlament által választott köztársasági elnök, a lényeg az, hogy nem közvetlen választással került az államfői posztra, kevésbé erős. Vagyis a választás módja és a hatáskör között összefüggés van.
A hatáskörhöz kell ugyanis igazítani a megválasztás módját, különben a gyenge hatáskör és az erős legitimáció között feszültség keletkezik, ami aztán a későbbiek során egyéb politikai, társadalmi feszültségek forrása lehet. Azt világosan ki kell mondani, hogy itt nem az a kérdés, hogy melyik típusú rendszer a demokratikusabb, mert mindkét rendszer az, tehát elvileg választhatnánk egy prezidenciális vagy afelé hajló rendszert is. Lényeg az, hogy a kétféle rendszert ne keverjük egymással, mert ebből csak feszültségek keletkezhetnek. Mi azért választottuk a javasolt megoldást, mert semmivel nem kevésbé demokratikus, mint egy prezidenciális rendszer. Jogilag tiszta, ez felel meg történelmi hagyományainknak és a jelenlegi gazdasági helyzetünkben ezt láttuk célszerűnek. Úgy gondoltuk, hogy minden erőnket a gazdasági felemelkedésre kell összpontosítani. Úgy gondoltuk, nem nehéz belátni azt, hogy az elnökválasztással törvényszerűen együtt járó választási kampány elvonja az energiát és az időt a gazdasági kérdések megoldásától. Gondolom a közvetlen elnökválasztás pártolói sem úgy képzelték, hogy választási kampány nélkül válasszon az ország köztársasági elnököt. Gondolom nem úgy gondolták, hogy kijelölünk egyszem elnökjelöltet, akiről majd lehet dönteni, hogy őt választom vagy őt választom. Ha pedig két jelölt van, ott törvényszerűen választási kampány van. A választási kampány pedig pénz, idő és energia. És én nem arra az 540 millióra gondolok, amibe a népszavazás került a szakemberek szerint, hanem arra a sokkal több millióra, amit egyrészt a kampány fog felemészteni - nem a népszavazás, hanem az elnökválasztási kampány -, és arra a sok millióra, amit azzal fogunk elveszíteni, hogy ezen idő alatt - vagyis a választási kampány idején törvényszerűen el fog fordulni a figyelem a gazdasági kérdésektől, pedig úgy gondoljuk, hogy itt és most elsődlegesen erre kell fordítanunk minden figyelmet és minden energiát.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy erre is gondoljanak, mielőtt döntésüket meghozzák, és kérem tisztelt honfitársaim, hogy mielőtt a mi javaslatunkat megítélik vagy elítélik, erre a lehetőségre is legyenek tekintettel. Természetszerűleg azzal, hogy azt mondom, hogy fogadják el a javaslatunkat, és azt itt és most, ma úgy szavazzuk meg, ahogy előterjesztettük, nem azt jelenti, hogy állást foglaltunk a népszavazás kérdésében. A népszavazás kérdésében nem lehet állást foglalni, annak a kérdéséről törvény dönt. Ha százezer aláírás összegyűlt, akkor senki sincs abban a helyzetben, hogy döntsön, ott egyetlen lehetőség van, a törvénynek megfelelően ki kell írni a népszavazást, és a népszavazás eredménye az majd kötelező lesz a Parlament számára. A népszavazás eredményét a Parlamentnek tiszteletben kell tartania és tiszteletben is fogja tartani. De hangsúlyozni szeretném, hogy a Parlament döntési jogát csak és kizárólag a népszavazás eredménye korlátozza, nem pedig a kiírás. Nem tudjuk, hogy mi lesz a népszavazás eredménye, és egy nem tudott dologhoz nem is köthetjük magunkat. Döntésünket a lelkiismeretünkhöz köthetjük - úgy gondolom, hogy ma ennek alapján kellene szavazni, természetszerűleg azzal, hogy bárhogy is döntsön a nép a népszavazáson, a nép döntésének kötelezően alávetjük magunkat, de csak akkor, ha tudtuk már, tudjuk már, hogy hogyan döntött a nép. (Jobb oldalon és középen taps.)
