KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független) Tisztelt Ház! Végül is örülök, hogy Antall miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr is szólt előttem, mert akkor az általuk elmondottakra is tudok reflektálni.
Hadd kezdjem a végén, a népszavazás kiírásának dolgával. Horváth Balázs belügyminiszter úr mondandójából nem értem, hogy miért lenne szükség egy hónapon belül a népszavazást megtartani, hiszen úgy gondolom, hogy a népszavazásról szóló törvény is azt mondja, hogy egy hónapon belül ki kell írnia a Parlamentnek, ahogy az aláírások hitelesíttettek, és három hónapon belül meg kell tartani, vagyis ez mindenképpen a törvény értelmében követhetné maximum a helyhatósági választásokat.
Ugyanakkor felmerül a kérdés, és ebben alkotmányjogászi nézetkülönbségek is vannak, hogy vajon hogyan értelmezendő a törvény azon cikkelye, amely azt mondja, hogy a választások előtt három hónapon belül; akkor utána három hónapon belül nem lehet népszavazást tartani.
Értelmezhetd ez tehát mindkét választásra, képviselőválasztásra is, a helyhatósági választásra is, vagy pedig "illetve" szócskával együtt, hogy helyhatósági választás idején nem lehet helyi népszavazást kiírni, és országos népszavazást nem lehet kiírni országgyűlési képviselőválasztásnál. Hogy a kettő csak együtt értendő vagy elkülöníthető, és egy helyi választás során mégiscsak lehet netán országos népszavazást is tartani?
Mint ahogy azt is jó lenne alkotmányjogászok észérvei alapján is eldönteni, hogy vajon a választás napja beleesik-e a három hónappal előtti és három hónappal utáni időpontba? Van, aki ezt egyetlen folyamatként fogja fel; van, aki azt mondja, hogy ez a köztes nap mintegy külön napként is tekinthető, tehát ily módon a helyhatósági választásokkal együtt lebonyolítható lenne maga a népszavazás is.
Ha ilyen értelmezés erősíttetne meg, ebben az esetben természetesen a legcélszerűbb ez az időpont lehetne, hiszen minimalizálná a költségeket.
A költségeket is említette a belügyminiszter úr. Én egy kicsit furcsának érzem, hogy miközben jogos természetesen a felvetés, de hadd utaljak arra: ha a demokráciában komolyan gondolkodunk, akkor ahogyan az elmúlt ősszel az a Parlament ugyanúgy megszavazta és kiírta a népszavazást, miközben 500 millió forintba került, ha ez 500 millióba is kerülne, bár én 350 milliót hallottam hivatalos forrásból, akkor most ez tényleg lényegtelen, félreértés ne essék, akkor úgy gondolom, a demokrácia játékszabályai szerint most is kiírható, ha a választópolgárok élni kívánnak jogaikkal.
Na most hadd térek ki mindarra, amit Tamás Gáspár Miklós képviselő úr mondott. Mindenekelőtt arra: én azt mondtam, kedves Tamás Gáspár Miklós, hogy engem a szegedi polgárok szabad akaratukból választottak meg. És én nem hivatkoztam másokra, kizárólag magamra: hogy ezen az alapon én legitim képviselőnek tartottam magam politikai és jogi értelemben ebben a Parlamentben, már a múltkori Parlamentben is, ezért úgy érzem, jogszerűen, politikai legitimitással mögöttem, a hátteremben vethettem fel az alkotmánymódosítási javaslatot. Ez így teljes, azt hiszem, másrészt látszólag természetesen igaz az, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége és a FIDESZ tavaly a diktatúra ellenében kérte a nép döntését. Én nem fogadom el azt az állítást, hogy most ez a demokrácia ellen történd lépés.
Én mindössze azt gondolom, és ezt hangsúlyoztam felszólalásomban is, hogy a demokrácia játékszabályainak betartásával, a törvények és a jogszabályok adta keretek között demokráciában mindenki élhet jogaival! A 200 ezer állampolgár, jómagam, az MSZP - mint párt - ezt tette, és ez a demokráciával való élés, nem pedig a demokrácia elleni korrupt támadás, és ez nagy különbség !
Végezetül: az inszinuációról! Az inszinuáció ténye önmagában nem zavar, Tamás Gáspár képviselő úrtól ez megszokott dolog. Az, amit tartalmaz azonban, azt egyszerűen szemenszedett hazugságnak nevezem azért, mert Tamás Gáspár Miklós olyan ügyben szólalt meg, amire két ember illetékes, ami személyes ügy, és nem egy olyan ügyben hivatkozik forrásként, amit én említettem felszólalásomban, és akkor engedelmükkel, ha már itt az ország nyilvánossága előtt Tamás Gáspár Miklós ezt megpendítette, akkor hadd mondjam el én a másik fél álláspontját. Ugyanis én ott voltam ezen a beszélgetésen.
Nem idetartozó lenne az Országgyűlés elé, lehetne ezt más fórumokon is megtenni - sajnos, ezek viszik el többek között az időt a törvényjavaslat tárgyalásától, de nézzük… (Zaj.) Nem értettem a kérdését, uram. (Közbeszólás: Nem volt kérdésem.) Nem volt kérdése, köszönöm. (Közbeszólás: Ne húzza az időt! Üljön le!) Nem ülök le! (Derültség.)
Szóval akkor, amikor Antall József miniszterelnök úrral erről beszéltünk, én egy dolog miatt jelentem ott meg és beszéltem ott vele. Azért nehéz erről szólnom, mert valóban a személyes dolgaimat érinti - hogy mondjam -, bizonyos közvélemény-kutatások által megtámasztott adatok ellenére sem gondolom azt, hogy jól néz ki az, ha valaki maga citálja elő ezeket! Ám néhány ténykérdés végül is - akár akarja elismerni valaki, akár nem - van!
A legmagasabb szavazataránnyal választottak meg parlamenti képviselőnek. A közvélemény-kutatások adatai szerint (taps) , ismétlem, nem én kezdtem el, hogy magamról beszéljek, csak azért teszem, mert ezt kikényszerítette ezzel az ízléstelen üggyel Tamás Gáspár Miklós.
A közvélemény-kutatások szerint az egyik legnépszerűbb képviselőjelölt voltam, legalább is eszerint a… (taps) , mindezek után egyszerűen csak annyi volt a kérdésem Antall elnök úrhoz, hogy nyugat-európai országokban ha egy pártnak van egy népszerű embere, akkor azt kiteszi így-úgy a spiccre, hogy húzóerő legyen. Én egyet szeretnék kérni: nem értem a bizalmatlanságot, amely személyemmel összefüggésben az MDF-ben van. Valószínűleg az az oka, hogy nem vagyok tagja az MDF-nek, ám én úgy gondolom, hogy erről függetlenül az MDF eldöntheti, hogy a képviselői tapasztalataim alapján és a népszerűségemre is építve, hol kíván hasznosítani - idézőjelbe téve -, mindezt hogyan kívánja jó értelemben használni?
Bármely parlamenti bizottságban, bármely parlamenti posztban, a parlamenti bizottságok tisztétől kezdve a tisztségviselői karban való részvételig - én úgy érzem - helyet kaphatok, és ebben az ő döntésük, a lényeg az ó egyetértésük a fontos! Én dolgozni szeretnék a Parlamentben, és akkor mondtam el azt is, elnök nem kívánok lenni, mert én a Parlamentben kívánok dolgozni. A dolog így néz ki, uraim, és ez ugyanazzal következetesen összefügg, amit tavaly ősztől mondtam, hogy köztársasági elnök nem kívánok lenni! Szerettem volna, ha előttem megkérdezi erről véleményemet Tamás Gáspár Miklós, és azután hozza a Ház elé! A valóság ugyanis ez! Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
