KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független) Tisztelt Ház! Én tegnap is úgy készültem már felszólalni, hogy a részletes vita kívánalmainak megfelelően szóljak, ámbár tegnap is, sőt most reggel is Oláh Sándor jóvoltából több olyan felszólalás elhangzott, amelyek mellett természetesen nem mehetek el szó nélkül.
Darvas Iván képviselőtársam - mint sokan mások korábban - ismét úgy érvelt az alkotmánymódosítás mellett, hogy ezzel az 1949-es sztálinista Alkotmányt kell módosítanunk. Nos, hogy végérvényesen tisztán lássunk, tisztázhassuk az ebbéli nézetkülönbségeket, elővettem azt a dokumentumot, amelyet az ellenzéki kerekasztal azon képviselői küldtek még tavaly szeptemberben a parlamenti képviselőknek, amely pártok vezetői - közöttük a Magyar Demokrata Fórum elnöke - aláírták a háromoldalú tárgyalások alapján kötött megállapodást. Levelükhöz mellékeltek egy nyilatkozatot, amelyben többek között ez áll: "A hosszú hónapok alatt kidolgozott törvényjavaslatok, egyéb megállapodások olyan eredménynek mindsülnek, amelyeket érdemes volt a megállapodásokban rögzíteni. Mit tekintsünk eredménynek? - folytatódik a nyilatkozat. Először: az alkotmánymódosítást, amellyel megszűnik a sztálinista Alkotmány másolataként létrejött 1949. évi Népköztársasági Alkotmány, annak minden rendelkezésével együtt, amely sértette a magyar nemzetet és európai helyünket. Sikerült elérnünk az államszocializmus minden vonásának kiiktatását, a magyar jogfejlődéshez igazodó modern európai Alkotmányt teremtettünk." Eddig az idézet.
Tisztelt Ház! és Kedves Darvas Iván! Ne áltassuk tehát egymást: mi, itt és most a magyar jogfejlődéshez igazodó modern, európai Alkotmányt készülünk módosítani. Mert ha ez mégsem így volna, akkor valaki még azt feltételezhetné, hogy hazug volt az aláírók nyilatkozata és szavahihetőségük a jövőt illetően is megkérdőjelezhető. Mégpedig ilyen feltételezésre kár volna időt vesztegetni!
Ugyancsak Darvas Iván szólt arról, hogy a szabad választások nyomán mi a nép megbízásából ülünk itt és a nép nevében és felhatalmazásával tárgyalhatunk és dönthetünk. Mélységesen egyetértek ezzel! Kevésbé dr. Sipos Imre képviselőtársammal, aki mindezt megtoldotta még a következőkkel: azért nem ért egyet az aláírásgyűjtési akcióval, mert a nép a választás eredményével felhatalmazta a Parlamentet arra, hogy helyette köztársasági elnököt válasszon. Nemhogy sántít ez a kijelentés, - nem is igaz!
A választópolgárok ugyanis - és éppen előttem szólt erről Inotay képviselőtársam - egyszóval a választópolgárok azzal a tudattal voksoltak márciusban, hogy a szabad választások után a hatályos Alkotmány szerint maguk választhatnak köztársasági elnököt. S nem volt egyetlen párt sem, amely a választási hadjáratban azzal akart volna híveket szerezni magának, hogy első dolga lesz megváltoztatni az Alkotmányt, és a köztársasági elnök megválasztásának jogát a választópolgárok egészéről a Parlamentre kívánja ruházni. Mert ha tisztességgel és még a választások előtt közreadnak ilyen programot, akkor tán másképpen alakulnak a parlamenti erőviszonyok.
Itt persze többen azonnal közbevethetik, hogy persze az volt az a módosító javaslat, amelyet "Királypuccs" néven emlegettek itt többen is. Ehhez egyetlen hozzáfűznivalóm van . 1985-ben engem Szeged város polgárai szabad akaratukból választottak meg. Én tehát joggal voltam jelen a múltkori Parlamentben, a korábbi Parlamentben is úgy, mint politikai és jogi értelemben legitim képviselő. Legitim képviselőként pedig - úgy gondolom - jogom volt alkotmánymódosítást is előterjeszteni, különösen, ha az egyezik a közakarattal is, és egy politikailag kétségbevonhatatlanul legitim Parlament hagyta ezt jóvá.
Mindezzel már a részletes vita közepében is vagyok, hiszen eljutottam odáig. Az aláírásgyűjtési akciót azonban itt is már szó érte házon belül, sőt házon kívül is számtalan támadás érte. Tölgyessy úr előbbi felszólalásához csupán annyit: az aláírásgyűjtést kizárólag én kezdeményeztem, és erre tanúm az ország a televízió nyilvánossága jóvoltából.
Nos, mégis mindezek ellenére és a támadások ellenére összegyűlt több mint 200 ezer aláírás. Én magam több mint 20 ezret adtam át tegnap Szabad György elnök úrnak, ám az aláírások óriási többségét a kezdeményezésemhez csatlakozó MSZP gyűjtötte. Köszönet érte! (Taps.) Még akkor is, ha Oláh Sándor úr tán ismét gúnyosan megjegyzi, hogy némi kunkorral kerültem újra az MSZP társaságába. (Felkiáltás: Úgy van ! - Taps.) Őszintén megmondom, nem zavar a taps, szóval ez nem zavar, mert ez ügyben még az SZDSZ-szel is társultam volna, ha netán ők képviselnek hasonló álláspontot. (Taps.)
Oláh Sándor úr mondandójához és mutatott lapjához annyit: számtalan választópolgár megkeresett levélben. Én levélben küldtem ki számukra aláírásgyűjtő íveket. A Csongrád megyei Tsz-szövetség valóban csatlakozott ugyancsak a felhívásomhoz, és maga is segítségemre volt abban, hogy ilyen gyűjtőívek szétmenjenek. Igen, én kértem a polgárokat, hogy a Parlament VI. kapujához hozzák be számomra az aláírásokat. Így igaz! Vállalom.
De mindezek alapján leginkább azt mondhatom, hogy a választópolgároknak, az állampolgároknak szól a köszönet: annak a kétszázezernek, akik aláírásukkal erősítettek meg bennünket abban, hogy múlhatatlanul szükséges figyelni a választópolgárok véleményére. S nemcsak szükséges, de hasznos is, mert a választópolgár ugyan felhatalmazta képviselőit mindenre, ám olykor mégis bölcsebb tud lenni, mint a pártérdekek korlátaitól gyengített Parlamentje! Ezért tehát úgy vélem: kétszázezer választópolgár véleményét nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Mindez nem jelenti azt, hogy az aláírásgyűjtők és aláírásukat adó állampolgárok megkérdőjeleznék a Parlament legitimitását. Csupán azt, hogy a törvények és a jogszabályok adta kereteken belül időnként közvetlenül is részt kívánnak venni a demokrácia gyakorlásában, a politika formálásában. Ezt a jogot senki, még választott Parlamentje sem vitathatja el tőlük. Pedig megpróbálták. Valaki - itt a vita során már, és az előbb is szóba jött a Király-puccs - Király-puccsnak minősítette a márciusi alkotmánymódosító javaslatomat. Ám tegye. Kinek a pap, kinek a papné. Az az akció azonban, ami itt ebben a házban készült a tegnapi napra és éjszakára, az puccs a köbön. Arról van szó, hogy ismét csak egy szűk vezérkar úgy döntött: az aláírásgyűjtési akció eredményességének megtorpedózása érdekében, még hétfőn lezárja a vitát, megszavaztatja a Parlamenttel az alkotmánymódosítást, hétfőn éjszakára berendeli a Magyar Közlöny készítőit, kinyomtatja a hivatalos lapot, s kedden, azaz ma reggel leteszi a képviselők asztalára. Ez azt jelentette volna, hogy a módosított Alkotmány azonnal kihirdettetik, és azonnal hatályba is lép, nincs tehát akadálya annak, hogy a Parlament még ma meg is válassza véglegesen a Köztársaság elnökét.
Ha puccs volt az, amit én legkevesebb kétmillió választópolgár egyetértése, és az SZDSZ akkori szirénhangjai nyomán indítványozni merészeltem az Alkotmány módosítására a köztársasági elnök megválasztása dolgában, akkor azt mondom, ez az akció nem puccs, több annál, a választópolgárok százezrei véleményének és akaratának semmibevétele.
Mindezt csak azért nem sikerült megvalósítani, mert az aláírásgyűjtési akció várakozásukkal ellentétben sikeres volt, és hétfőn még a vita lezárása előtt, illetve a vita ideje alatt a majd' 200 ezer aláírást tartalmazó íveket letettük az elnök úr asztalára.
Ilyen gyors sikerre ugyanis nem számítottak az urak a mélységesen lebecsült MSZP és Király Zoltán részéről, és főleg nem számoltak a választópolgárokkal. A puccsot ugyanis ők akadályozták meg. Többek között azzal, hogy a Parlament 6-os kapujánál nekem is ideadták az íveket.
Közbevetőleg mondom el, hogy az információm hiteles forrásból származik, ám a forrást nem szolgáltatom ki, mert ez az állásába kerülne. Az ügyet azért tárom mégis a nyilvánosság elé, túl azon, hogy ez parlamenti ügy, és összefüggésben van a vitával, mert újabb bizonyítéka ez annak a kamarilla-politikának, amelyet a két nagy párt megállapodását érintő bírálatokban sokszor hangoztattunk.
Hadd sorakoztassak még egy általános érvényűt ehhez. Alexa Károly írásából a tegnapi Népszabadságban: a demokráciához szokott MDF-nek most azt kell tapasztalnia - és itt egy a szimpatizáns választó, az egyszerű MDF-tag és az egyszerű, tehát nem pártlistán bejutott képviselő -, hogy a népképviselet helyett egy bürokratikus elit kockáztatja és játssza el (közbeszólás a jobb oldalon: Nem igaz) az ő hatalmát. Egy olyan szűk centrum vált észrevétlenül a napi távlati politika letéteményesévé, amely belső ellenőrzés híján kénytelen merőben bürokratikus és familiáris szempontok alapján szerveződni.
Azt már én teszem hozzá, hogy ez érvényesül a parlamenti munkában is, nemcsak az MDF-et érintően. Ez az együttes bürokratikus elit az, amely fittyet hány 200 ezer választópolgár aláírásának.
Mindezek alapján csak egyet tehetek, alapvetően, elvi alapon ragaszkodom az Alkotmány azon passzusa változatlanul hagyásához, amely a köztársasági elnökre vonatkozik. Ezért egyetértek Horn Gyula tegnapi javaslatával, hogy az MDF vonja vissza indítványát, és a pártok vezetői üljenek le egyeztetni álláspontjukat az elnökválasztás dolgában. S fenntartom Németh Miklóssal együtt áthidaló javaslatunkat, a mai lapokban erről is olvastam. A javaslat - úgy gondolom valóban ésszerű politikai, szakmai kompromisszum.
Annyit kell még hozzátennem: ez az a határ, ameddig az aláírásokat, az aláírókat figyelembe véve képviseletükben elmehetek. Minden olyan javaslat, ami ezzel ellentétes, az számomra az elfogadható határon túllépni kényszerítene. Megnyugvást tehát csakúgy gondolom -, az hozhat, ha a 200 ezer állampolgár aláírásával fémjelzett közakarat józan belátásra késztetné a képviselőházat, a pártokat, és módosító javaslatunkat elfogadva már most döntenénk a népszavazás elrendeléséről. Ezzel a döntéssel a Parlament kinyilváníthatja azt is, hogy nem ellensége a közvetlen állampolgári részvételnek, és a demokrácia gyakorlását nem kívánja leszűkíteni a Parlamentre. Ha megszavazzák javaslatunkat, akkor a népszavazás végérvényesen lezárhatja a hosszú hónapok óta tartó vitát, és évtizedekre stabilizálhatja a köztársasági elnöki jogintézményt.
Végezetül a részletes vitához még annyit: a magam részéről, amennyiben elfogadja a Ház az indítványunkat, természetesen elállok a 113-as számon jelzett módosító indítványom erre vonatkozó részeitől, másrészt pedig, miután el tudom fogadni, alapvetően magam is úgy gondolkodom, mint Áder János - az alkotmánybíróság illetőségét tekintve - a köztársasági elnök felelősségre vonása dolgában, ezért az ott jelzett indítványomat is visszavonom, és elfogadom Áder János ez ügyben vallott nézetét.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
