DÉNES JÁNOS (MDF)
DÉNES JÁNOS (MDF)
DÉNES JÁNOS (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igyekszem rövid lenni, és igyekszem megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől.
Lényeges az a helyzet, amelyben vagyunk. Ez pedig az, hogy egy, a sztálinizmusból örökölt hagyományt toldozgatunk-foltozgatunk sokadikszor. A toldozgatás-foltozgatás szükségességét mindnyájan elismerjük, jóllehet tudjuk azt, hogy másfél-két éven belül egy valóban átgondolt, szakszerűen megalkotott és teljes nemzeti, társadalmi hovatartozással, lelkiismeretesen felépített medert kell létrehoznunk, amelyből a jövő magyar törvényessége megszületik.
Ahhoz azonban, hogy ez a megcélzott és a lehető legjobban megalkotandó Alkotmány létrejöhessen, szükséges, hogy már ebben a módosításban jelét adjuk annak, hogy egy valóban jó Alkotmányt akarunk létrehozni.
Az új Alkotmányban lehetne majd véglegesen lezárni a köztársasági elnök intézményét, fogalmát. Addig viszont feltétlenül ésszerűnek tartanám, hogy örökölt gazdasági, politikai és társadalmi idegességi állapotunkban lényegtelen dolgokkal ne foglalkozzunk.
Azzal, hogy ez a Parlament szuverénnek érzi magát, és többé-kevésbé az ország népe is szuverénnek elismeri, azt hiszem, hogy nincs erkölcsi akadálya annak, hogy az egyezség által létrejött ideiglenes köztársasági elnök, Göncz Árpád személyében ne lehetne továbbra is esetleg a köztársasági elnök szerepét a Parlament által jóváhagyott vagy megválasztott elnökkel betölteni.
A véletlen úgy hozta történelmi sorsunk, hogy Göncz Árpád személyében olyan ideiglenes köztársasági elnökünk van - ezt azoknak mondom, akik kifogásolják az egyezséget, és paktumnak nevezik, ahogy különféle pártállású, a társadalom különféle szegmenseiben levő csoportok és személyek fogadták - hogy Göncz Árpádnak, amióta a Köztársaság elnöke, emberi, politikusi és köztársasági elnöki minőségben is hazai és nemzetközi sikerei vannak. (Taps.) Ezt leépíteni, semmivé tenni egy ilyen, jelen esetben lényegtelen, ugyanakkor hangzatosan országra, világra szóló népszavazást megcélzó akcióval felelőtlenség. Felelőtlenség azért is, mert teljesen nyilvánvaló, hogy országos viszonylatban rendkívül sokat mulasztott előttünk az ideiglenes Kormány. Az az ideiglenes Kormány, amely ideiglenes Kormány képes volt lebontani nyugati határainkon a szögesdrótot, képes volt kiszedni az első téglákat a berlini falból, nem volt hajlandó betenni a lábát az üzemek kettőzött sorompóin és nem volt hajlandó a megyehatárokra belépni. És így az összes csődhalmazat a koalíciós kormányra, Antall József nevével, miniszterelnökségével fémjelzett Kormány nyakába, a mi nyakunkba zúdult. És ha mi most a lényeges tennivalóinktól hagyjuk magunkat elterelni és ezt a népet megint beugrasztják egy köztársasági elnök-választás hajcihőjébe, akkor ismét hátrányba, több hónapos hátrányba kerülünk.
A magam részéről sorsom, elkötelezettségem révén a népakaratot igen nagy becsben tartom.
Szerettem volna, ha a közeli napokban felszólalt Szili Sándor az MSZMP színeiben (mozgás. - közbeszólás: MSZP!) - elnézését, ez nem volt szándékos, kérem a bocsánatot, képviselő úr - játszi könnyedséggel elfeledkezett arról a negyven-egynéhány esztendőről és azokról az előnevekről, amelyek révén egy salto mortaléval a Magyar Szocialista Párt megszületett; kezdve a Kommunisták Magyarországi Pártjától, a Magyar Kommunista Párttól, a Magyar Dolgozók Pártjától, a Magyar Szocialista Munkáspárt és ennek különféle fázisai, és különösképpen megfeledkezett 1956-ról és a munkástanácsokról; úgy vette szájára ezeket a történelmileg hitelesített és a világ erkölcsi, tudományos és politikai közvéleménye előtt ma már tartalommal erkölcsi magaslatra helyezett eszméket, mintha ezeknek ó a teljes birtokosa lenne. (Mozgás.)
Felhívom kedves figyelmüket arra, hogy a megfelelő szerénységgel viseltessenek azok az emberek, akik helyet akarnak kapni a magyar élet ege alatt, és a társadalom rendezése közepette igenis törvényszerű, szükséges, hogy megtalálják a helyüket, de ezt a megfelelő mértéktartással, a hovatartozásuk teljes tudatával tegyék meg.
A magam részéről szeretnék még szólni a tulajdonról. A tulajdonnal kapcsolatban pediglen arról kell hogy beszéljek, hogy a tulajdon egyszer birtokolás kérdése és egyszer jogi és jogbiztonsági kérdés. Legkézenfekvőbb a tulajdonhoz való joga annak, aki azt bizonyítani tudja. Hát a paraszt a földhöz való jogát bizonyítani tudja. Egyszer a földhivatal dokumentumaival, különféle birtoklevelekkel, a jogfolytonosságot és a jogát a földhöz pedig levezetheti még a Magyar Köztársaság május 2-án és 3-án hozott első törvényével, hogy Magyarországon forradalom és szabadságharc volt, ami azt bizonyítja, hogy tőlük a földet elrabolták.
Ezenkívül a tulajdonhoz valójoga feltétlenül van annak is, aki azt megalkotta. Például feltétlenül gondolom, hogy a tulajdonnál számításba jöhet a Csihamalom tulajdonosának a tulajdonjoga, aki az első pormentes malmot megcsinálta Magyarországon. Ha tulajdonról beszélünk, nyilván feléled a Bányai Gépgyár tulajdonosának a joga, amiből később a magyar vegyipari gépgyártás megszületett. És ekkor már eljutottunk a munkáshoz is, aki mindezeket a különféle tulajdonosokat túlélte, ha birtokban nem is volt, de a helyén maradt és a mai napig is a helyén van. És itt utalok vissza Szili Sándor úrra, akivel teljesen egyetértek abban, hogy a tulajdonlásból, miután a parasztság joga teljesen nyilvánvaló, teljesen nyilvánvaló a munkásságé is, jóllehet előbbi képviselőtársam mindenkit felsorolt, de a munkásságot kihagyta. A névsor végén feltétlenül ott vagyunk mi is! (Taps a jobb oldalon.)
