SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Messzemenő örömömnek adok kifejezést, hogy ez a törvénytervezet a tisztelt Ház elé került, és még azon túlmenően is egyetértek Tardos Márton képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy ennek az Országgyűlésnek ez az egyik legfontosabb lépése. Ez a lépés meghatározó a jövőre vonatkozóan, nemcsak a Kormány és a kormánykoalíció számára, hanem mindazok számára, akik ebben a Házban ülnek. Éppen ezért rendkívül fontos az, hogy ez a lépés a legnagyobb szakszerűséggel történjék. Igen.
De van egy másik nagyon fontos dolog, hogy a legmagasabb erkölcsi igények mellett történjen meg ez a szakszerűség. Én egy kicsit tamáskodó vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy a rántottából nem lehet tojást csinálni - ez világos. De az is világos, ha egyszer lopott tyúkból és a lopott tojásból rántottát csinálunk, legalább először a tyúk vagy a tojás értékének az erejéig azt kínáljuk meg a rántottából, akié volt a tyúk vagy a tojás. (Szórványos taps.)
Én nagyon örülök ennek a privatizációs törvénynek, de pontosan előttem van a választások előtti időszak, miután engem Hódmezővásárhelyen személyes jóbarátság fűzött a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselőjelöltjéhez, nem vették rossznéven, ha magam is ott voltam egy-egy választási agitációjukon, és pontosan tudom, hogy mind a hárman ugyanazt ígértük a választóknak: azt ígértük, hogy először is a kisvendéglőst, kisiparost, kiskereskedőt megkínáljuk abból a rántottából, amit az ő tyúkjának a tojásából csináltak.
Én ezt a momentumot hiányolom ebből a törvénytervezetből. Nagyon okos, nagyon szép - nagyon sok oldalról bírálták, támogatták vagy kiegészítették ezt a törvényjavaslatot, de ezt én hiányolom belőle. Nem igaz, hogy az eredeti tulajdon helyreállítása minden esetben lehetetlen. Erkölcsileg, ha ebben az országban egyetlenegy ilyen lehetőség van, azt is meg kell ennek a Kormánynak csinálni, ha stabil erkölcsi alapokról akar elindulni. Ezt másként nem tudom elképzelni. Nem hiszek az olyan orvosban, aki 100 beteg közül húszat azért nem gyógyít meg a legegyszerűbb módszerrel, mert a másik nyolcvannak nincs orvossága. Az ilyen orvosban nem hiszek. Az orvosnak az a kötelessége, hogy minden beteget meggyógyítson, akit a legegyszerűbb eszközzel meg lehet gyógyítani, utána kúrálja, bíztassa a többit, adjon neki lelki malasztot, mindent a világon, de azt a beteget, akit meg lehet gyógyítani, az orvosnak azt kötelessége meggyógyítani. Ez a politikára is vonatkozik.
Még egy dolgot szeretnék a Kormány figyelmébe ajánlani. Azt tanultam az apámtól, hogy "ebül szerzett vagyon ebül vész el" - ezt bizonyította az utóbbi 42 év történelme. A kommunisták akármennyit összeharácsoltak, minden vagyon ebek harmincadjára került. Ha ezzel a gyakorlattal radikálisan és tökéletesen nem szakítunk nem lesz stabil az az erkölcsi alap, amiről elindulunk. Ezt kérem, hogy vegye a Kormány messzemenően figyelembe. Nem tudom, hogy Matolcsy úrnak vagy kinek az ötlete ez. Olvastam Matolcsy úrnak egy-két munkáját, a privatizációval kapcsolatosat is, a magam részéről nem tudok olyan nagy különbséget tenni ipar vagy föld között. Nem tudom elképzelni, miért bűn az, ha valaki a földjére bérmunkást fogad, boltjába pedig kereskedősegédet. Ez ugyanaz. Én nem tudok olyan nagy különbséget tenni e kettő között, azonos elv szerint kell igenis elbírálni és olyan módszert kell kidolgozni, amelyik minden olyan beteget meggyógyít, akit meg lehet, és ezután gondoskodjunk arról, hogy a többinek is elfogadható alternatívát adjunk. Nem hiszem azt, hogy nem lehet összehozni ezt a gondolatot a mai bérlőknek vagy üzemeltetőknek az érdekeivel. Szó sincs arról, hogy ne lehetne, hiszen sok gondolat röpköd körbe-körbe, és én amellett, hogy nagyon örülök, hogy ide került ez a törvényjavaslat - bár nem ezt vártam, mert a csehszlovák barátaink ma már egy olyan földtulajdon-törvényt valósítottak meg, vagy a küszöbén állnak, amire a Kisgazdapárt Magyarországon a leggyönyörűbb álmaiban sem mer gondolni, ők ezt radikálisan megcsinálták legalábbis az újságjuk ezt írja. És hiszem azt, hogy nem fog összedőlni a szlovák mezőgazdaság - mint ahogy a magyar mezőgazdaság sem dűlne össze, sőt ez volna erkölcsileg és szakmailag az az út, amire nekünk igenis rá kellene lépnünk.
Ettől nem szabad ennek a Kormánynak elállnia. Nem szabad hagyni befolyásoltatni magát, nem szabad hagyni, hogy bizonyos látszatbevételek vagy látszatnyereségek a Kormányt tévútra vezessék. Erre hívom fel a Kormány figyelmét a barát figyelmeztetésével - nem a rosszakarat és rosszindulat beszél belőlem, nem a Kormánnyal szemben, de senkivel szemben, pláne nem a saját Kormányommal szemben - de erre szeretném a figyelmet felhívni. Köszönöm szépen. (A kisgazdapárt.soraiban taps.)
