JUHÁSZ PÉTER (KDNP)
JUHÁSZ PÉTER (KDNP)
JUHÁSZ PÉTER (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim !
Megpróbálok hozzászólásomban visszatérni azokhoz a javaslatokhoz, amelyekkel reggel kezdtük az ülést. A témában benyújtott törvényjavaslathoz, illetve a módosító indítványhoz szeretnék néhány megjegyzést fűzni.
A törvényjavaslatból és annak indoklásából sem tűnik ki, hogy a törvény hatálya alá tartozó egységek száma, illetve annak ágazaton belüli nagyságrendje mekkora.
A gazdasági bizottság ülésén elhangzott 750010 000 egység, és ugyanakkor három-négyezres nagyságrend is.
A Kereskedelmi Minisztérium által 1990. VI. hónapban kiadott információ szerint, amely "A kiskereskedelem üzlethálózata 1989-ben" címet viseli, 1989-ben 53 502 kiskereskedelmi egység volt, amelyből 25 375 tartozott állami vállalathoz, 28 12? pedig a szövetkezeti szektorba. Az 53 500 üzletnek összességében csak 26,2 százaléka volt a szoros elszámolású, a túlnyomó többség szabadkasszás, szerződéses, illetve jövedelemérdekeltségű rendszerben működött.
Ha az arány a két szektorban nagyjából azonos volt, akkor a törvény hatálya alá mintegy 18 000 üzlet tartozik.
A becslések ilyen nagyságrendű eltérésének azért van jelentősége, mivel a 3-4000 és a 18 000 üzlet értékesítésének, illetve hasznosításának kezelésében nagy különbség van a folyamat időigénye, tőkeigénye és a szervezeti feltételek, valamint a gazdaságra gyakorolt hatása, jelentősége tekintetében egyaránt.
Az időintervallumot figyelembe véve, amennyiben 10 000 fölötti számról van szó, az Eörsi Mátyás képviselőtársam 399-es számon beadott módosító indítványa - miszerint "a törvény hatálya alá tartozó üzleteket a Vagyonügynökség egy éven belül értékesíti" - a gyakorlatban kivitelezhetetlen, mivel ez körülbelül napi 40 üzlet értékesítését jelentené, és ennek alapos végrehajtása erősen megkérdőjelezhető. Másrészt megfontolandó, hogy hosszú távra a kiskereskedelem ilyen nagy hányadában, amely nagyságrendje folytán a kisebb településeket érintené elsősorban, a törvény - kötöttségei révén - felfüggessze a fejlesztést, és az eddigi csekély érdekeltséget is megszüntesse.
A törvény az üzletek értékesítését a Vagyonügynökség hatáskörébe utalja azzal, hogy a forgalmi értéket is a Vagyonügynökség, illetve szervezetei állapítják meg. Ezzel kapcsolatban több probléma vetődik fel.
A forgalmi értéket befolyásoló számos olyan tényező van, amely nehezen számszerűsíthető (pl. vevőkör, jó hírnév, üzletmenet) amely hasonló adottságú üzletek értékében jelentős különbségeket okoz. Ennek ekvivalens meghatározása - amelyre Horváth Béla képviselőtársam 347-es számon beadott módosító indítványában tesz kísérletet - törvényi szinten nem lehetséges.
A valódi értékbecslés igen költséges, s a forgalmi érték meghatározásának akkor van jelentősége, ha a törvény a kedvezményezettek bizonyos körének - volt tulajdonosok, szerződéses üzemeltetők, dolgozók - ezen az értéken, verseny nélkül biztosítja az üzlet megvásárlásának előjogát, amire természetesen a törvényjavaslat szerint nincs mód.
A spontán privatizáció során az üzleteket igen gyakran értékük alatt adták el, illetve vitték társaságba. Az előttünk levő törvényjavaslatnak abban van a legnagyobb jelentősége, hogy a nyilvánosság és a versenyeztetés kötelezővé tételével valóságos piaci feltételeket teremt, amelyben az ár a valódi forgalmi értéket tükrözi.
Ezért az a véleményem, hogy elegendő biztosítékot nyújt a törvény 9. § (3) bekezdésének megfelelően az "értékesítés legkisebb ellenértékének" megállapítása, és a valóságos értéket a piaci viszonyok fogják kialakítani.
A törvény 8. §-a meghatározza azoknak a körét, akik a meghirdetett üzleteket megvásárolhatják. A hatékonyabb működés érdekében alapvető szempont volt az érdekeltség megteremtése, az üzletek magánkézbe juttatása reális értéken. A 399-es számú módosító indítvány a tulajdonosok ilyenfajta korlátozását elveti a versenysemlegesség elve alapján. Amennyiben a törvényből ezt a kitételt elhagyjuk, nem beszélhetünk privatizációról, hiszen gazdasági társaságot állami vállalat is alakíthat.
Az értékesítés lefolytatásáról szóló rendelkezés - a törvény 10. §-a - azonos feltételek esetén előnyben részesíti az üzlet vezetőjét és dolgozóit. Ezen túl a törvény végrehajtása során is indokolt a dolgozók és az adott területen már működő vállalkozói réteg támogatása, a privatizáció során igénybe vehető preferált hitelek révén.
A privatizáció sikeres végrehajtása érdekében a fentiek mellett - megfelelő hitelkeretet kell biztosítani a kiskereskedelemben sokszor a forgalmi értéket meghaladó forgóeszköz-szükséglet fedezésére. Ennek forrása lehetne az állami vállalattól az üzlet arányában elvont forgótőke.
A törvényjavaslatban kulcsfontosságú, hogy rendelkezik az elmúlt időszakban a spontán privatizáció során társaságba átmentett és az értékesített vagyon tekintetében.
Az államot a társasági résztulajdon elvonása mellett is - az értékesítés visszásságai folytán - jelentős veszteség éri, s mivel az értékesítés visszafordíthatatlan folyamat, a törvény visszamenőleges hatálya e tekintetben mindenképpen indokolt, és megfelel a társadalmi igazságosság szellemének.
A törvényjavaslatot elfogadásra javaslom a tisztelt Háznak. (Taps.)
