HORVÁTH BÉLA (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF) Tisztelt Ház! Elnök Úr! Elnézést kérek a késésért. Amikor felolvasta a felszólalókat, nem voltam jelen, de ha majd a vendéglátást is privatizálni fogjuk, akkor remélem, hogy a Kossuth tér sarkán lévő étteremből időben vissza fogok tudni érni. Márcsak ezért is javaslom a törvénytervezet elfogadását. (Derültség.)
Amikor a törvényjavaslat általános vitájához hozzászólok, akkor előre jelzem, hogy gondolataim két időszakot ívelnek át: 1990-et, napjainkat és a múlt századi reformkor. Bízom benne, hogy, felszólalásom végén senki nem fogja azt árvalányhajas, búsmagyar, esetleg nacionalista veszélynek minősíteni.
Vallom, hogy a Kormány által beterjesztett törvényjavaslat döntő lépés a gazdaság átalakításához. Valóban igaz a miniszterelnök úr bemutatkozó beszéde, amikor azt mondta: az Antall-kormány a gazdasági fordulat kormánya kíván lenni - többek között.
A Kormány nemzeti megújhodási programjában szerepel az a kitétel, hogy csak a magántulajdon és a magánvállalkozás elsődlegességére épülő gazdaságban teremthető meg a piac, a verseny és a kockázatvállalás. E mondatból most a jövőre utaló kitételt szeretném hangsúlyozni Önöknek. Abból kell kiindulnunk, hogy jelenleg még nincs piacgazdaság, nincs piac, se verseny, se kockázatvállalás! Nem beszélhetünk széles magánvállalkozói rétegről, és tulajdonosi jogokkal rendelkező széles polgárságról. Éppen ezért, amikor ezen törvényjavaslathoz módosító indítványt adtam be, mottóul egy 1842-ből származó Széchenyi-idézetet választottam, amely így szól: "Vigyük a dolgokat, mint azok vannak, és nem mint lenniök kellene!", mert a dolgok ugyanúgy vannak, mint Széchenyi idején: alakulóban lévő polgárság, vérszegény ipar, bukdácsoló kereskedelem - akkor és most egyaránt.
Százötven évvel ezelőtt Kossuth egyik fő törekvése a társadalomban rejlő erő megmozdítása volt. Ezért kezdeményezte a Gyáralapító Társaság, az Iparegyesület és a Magyar Kereskedelmi Társaság létrehozása mellett a Védegylet megalakítását azzal a céllal, hogy elősegítse a hazai ipar fejlődését és felvegye a harcot a külföldi iparcikkek ellen. És most, 1990-ben a kiskereskedelem és a vendéglátás területén valami hasonlóra van szükség.
Helyesen állapítja meg a Kormány, hogy ezekre a területekre, a törvényjavaslat által érintett szférában, nem indokolt a külföldi tőke bevonása. Ismétlem: a kiskereskedelemről és a vendéglátásról van szó. Én is vallom a külföldi tőke bevonásának szükségességét, de nem erre a területre. A tőke menjen el például a Nyírségbe is, Békésbe is, teremtsen ott is ipart. (Zaj.) Sőt: én még ellene vagyok a minden esetben megtörténő szabadversenyes licitálási rendszernek is. Örülök, hogy Eörsi Mátyás támogat ebben engem, jóllehet olyat ad a számba, amit én sohasem mondtam, vagyis nem állítottam, hogy a törvénymódosító javaslatomat azért adom be, hogy a szerződéses üzletvezetők ne legyenek becsapva. Azért adtam be a módosító indítványt - amiről majd részletesen a részletes vitában fogok szólni - mert úgy érzem, ezeket a szerződéses üzletvezetőket nem lehet egyenlőtlen versenyre késztetni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Népszabadság múlt csütörtöki számában olvastam egy hosszú ellenzéki elemzést az MDF piacgazdasági koncepciójáról, teletűzdelve nagyon érdekes, ám a tényektől elrugaszkodó megállapításokkal. Kérem Önöket, ezért ne vonjanak le olyan meredek következtetést az előbb elmondottaimból, mint a cikkíró szabaddemokrata szakértő, aki azzal riogatja önmagát - mint ahogy a miniszter úr is utalt rá -, hogy majd az MDF-es polgármester fogja kijelölni a falu hentesét. Megköszönöm, hogy megelőlegezi a cikkíró az MDF győzelmét a falu helyhatósági választásakor (taps) , de szegény hentesről mit fognak terjeszteni, ha netalántán ellenzéki lesz a polgármester? Vagy ez szóba sem jöhet?
Egyébként több érdekvédelmi szervezet hasonlóan vélekedik a versenytárgyalásról, mint én, mert egyrészt az alulfizetett kereskedelmi dolgozó nem egyenlő versenypartner, ezért hitelforrást kell biztosítani részére, ugyanakkor a korábbi években kialakult és hatékonyan működő, szakmailag és pénzügyileg bizonyított, ám szűk vállalkozói réteg - erre utalt Bod Péter Ákos miniszter úr is - nagyobb védelmet érdemel.
Az 1980-as évektől kezdődően közel 15 ezer kereskedelmi egység került szerződéses vagy bérleti üzemeltetési módba, tehát e két társadalmi réteget nem lehet az induláskor a mélyvízbe dobni. Több bizottsági vitán vettem részt, és ott nagyon szép külföldi példákat hoztak fel távolabbról és közelebbről, innen a szomszédból is, Ausztriából, hogy ezekben az országokban hogyan működik a piac, milyen a verseny, hogyan vállalkoznak.
Igen, valóban olyan a piacgazdaság, de Magyarországon, mint már említettem - vegyük a dolgokat, mint azok vannak, és nem mint lenniök kellene! S ha már e részterületről szóltam, akkor meg kell említenem röviden a kártérítés kérdését. A költségvetési bizottság egyértelműen állást foglalt, hogy nem ezen törvényjavaslat feladata a kárpótlás, kártérítés rendezése. Én sem tudom elfogadni azt az ellenzéki javaslatot, mely szerint a versenytárgyaláson előnyben kellene részesíteni a volt tulajdonost, vagy annak örököseit. A valós sérelmeket 40 év után megfelelően rendezni kell, de a most induló privatizációnál a már kialakulóban lévő vállalkozói réteg sem szenvedhet méltánytalanságot. Ne újabb jogsérelmekkel indítsuk el a gazdasági fordulatot!
Sokan ezen a törvényjavaslaton kérik számon a jogrendszer teljes átalakítását, a kapcsolódó területek jogi újraszabályozását. Iskolapéldája volt ennek az a tv-műsor, amelyet bizonyára sok képviselőtársam látott, amikor egy jogi végzettségű szakember visszatérően az örökösödési jogszabály, valamint az illeték újraszabályozását hiányolta ebből a törvénytervezetből. Nem, tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, nem ez a privatizáció elindításának az útja! Nem a tapétázáson kell gondolkodni, amikor még az alapozáshoz sem fogtunk hozzá!
Ezt a vállalkozásbarát törvényjavaslatot minél előbb életbe kell léptetni, mert az idő nem a magyar társadalomnak dolgozik. Az időhúzás betetőzi azokat a spontán vállalati privatizációkat, amelyek az elmúlt egy évben megkezdődtek, s amelyek során az állami vagyont gazdasági társaságokba menekítették - természetesen az állampárti vállalatvezetők irányításával. És ez nem Latin-Amerika? - kérdezem.
Tisztelt Ház! Ezek a kijelentések nem népszerűséget kereső, demagóg mondatok, mint ahogy az sem, hogy az előző MSZMP-kormány és a mostani ellenzéki politikusok cinkos mosollyal támogatták ezeket a hatalom- és vagyonátmentő átalakulásokat a belkereskedelem területén (zaj és közbekiabálások a baloldalról: "Hazudsz fiam!") miközben a külföldi tőke bevonásával a magyar polgárokat kizárták a tulajdonba jutástól.
Tehát teljesen igaza van - igaz, csak ebben az egyben - annak az SZDSZ-es tanácsadónak, aki az említett Népszabadságban azt nyilatkozta, hogy az MDF koncepciója idegenkedik attól, hogy a régi menedzseri réteg átmentse hatalmát. Igen, a Magyar Demokrata Fórum valóban küzd a dollárhelytartók ellen - ez tiszta beszéd, úgy érzem -, mint ahogy az is látható, hogy az Országházban mi itt ülünk, ők pedig ott, egymás mellett.
Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat és a közvéleményt, (mozgás és zaj a baloldalon) hogy a Magyar Demokrata Fórum régóta vészkiáltásokkal figyelmeztetett a nemzeti vagyon kiárusítására, a társadalmi értékek elkótyavetyélésére. És most képviselőként az ellenzék oldalán ott ülnek velem szemben a Parlamentben azok, akik egy kézlegyintéssel elintézték a dolgot, mondván: az MDF rémeket lát. A rémek pedig megvannak. Ott ülnek a gazdasági társaságok bársonyszékeiben (mozgás) és CC-s rendszámú Mercedesekben furikáznak. No persze hozzáteszem, hogy tisztelet a kivételnek. A rémmesék - sajnos - igaznak bizonyulnak. Nincsen olyan hét, hogy valamelyik botrányos vállalati átalakulásról ne hullana le a lepel. Van egy Autóker-ügy, van egy Vasedény-ügy, nincs még vége a Budavár Rt.-ügynek, és a következő hetek hozzák az újabb és újabb neveket. Ha több időm lenne, a hozzám eljuttatott további ügyekkel is tudnék foglalkozni.
Kérem, az ellenzék halogató magatartása a Vagyonügynökség Kormány alá helyezésekor nagyon káros volt. Sok cég kicsúszott a spontán privatizációba. Ezért nem tudott lépni a Kormány előbb - amikor megkérdezte Eörsi Mátyás a törvénytervezet bevezetésének az időpontját. Bizony, ezt a Parlamentet és ezt a Kormányt korábban kellett volna megválasztani, mert akkor nem lenne hivatkozási alap arra, hogy ezek a törvénysértő átalakulások nyolc-tíz hónapja megtörténtek, pont akkor, amikor a Magyar Demokrata Fórum skandallumot kiáltott.
Tisztelt Ház! A zsíros falatokat szétosztották, de a kondér körül ott sertepertélt egy nagyon fontos intézmény. Nem választási kampánybeszéd, amikor azt mondom, ez a volt állampárt (mozgás és zaj) , mondom, ez a volt állampárt - nem értem az SZDSZ tiltakozását (derültség baloldalt) -, ez a volt állampárt ittmaradt kövülete. Hogy kiről beszélek? A Cégbíróságról. Megismétlem: tehát a cégbíróságokról, no meg a földhivatalról, de az utóbbiról majd egy másik felszólalásomban szólok.
Költői a kérdésem: mi lesz a spontán átalakulást elősegítő törvénysértő cégbejegyzést elkövetőkkel? Nem kellene - talán az ellenzék ezzel egyetért - a szakmai munkát átvilágítani és a személyi következtetéseket levonni?
Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérve a kereskedelem, a kiskereskedelem privatizációjára, világosan látható, nem az MDF, nem a Kormány, nem a frissen megválasztott legfőbb ügyész vagy a legfőbb bíró az oka annak, hogy ilyen előzmények után indulunk meg a piacgazdaság felé a Kormány által most beterjesztett törvényjavaslattal. Éppen a jelen körülmények is követelik, hogy képviselőtársaim támogassák a Kormány vállalkozásserkentő elképzelését. Ennek szellemében - ahogy Kossuth és társai a Védegylet útján tudatosították - a nemzet csak a népen keresztül erősödhet meg, azért, hogy az ország ne váljon gazdasági tartománnyá. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon. Bekiabálás az SZDSZ soraiból: "a karaván halad")
