Jékely Zoltán: Római február
amikor otthon a Tél öldököl még,
kunyhók s nagy templomfedelek roskadoznak
méteres hó alatt s kemény a földünk,
hogy sírgödröt se lehet ásni benne –
langyos szellő, kedves holdfény a réten,
amikor otthon jégpadozat fedi
a vizek hátát s hófuvásos
nagy útak szélén megfagy a vándor –?
hogy küldjelek a pálmafás romokra,
s belé a Dél kékjébe, aranyába,
amikor otthon, az emberek lelkén
történelmi szorongás s fekete gond ül –?
Rontó-teremtő olvadás, vajjon mit
zúditasz a Honra vad szeleiddel
s megállanak-é az áradt patakokban
hentergő, rohanó, szörnyü sziklák – ?