Mátyás Ferenc: Gyónás a tanyán
szülne, hogy egyszer még
otthon a kis kuncselédek
magukközt megszivlelnének.
S ha mellettük elmennék,
lelkem is megölelnék.
tenne néném, hogy a láz
ne szökjön fel, ha tekergő
hét testvérem csoda-pergő
nyelve sokat magyaráz
arról, hogy a «mese más».
de szivesen kotornám
a tanyasárt s a határon
velemennék, hogy a járom
könnyebb legyen s szaporán
jöhessen át a tanyán.
s nincs senkim se és apám
lement a földbe halálnak,
hogy a buza, krumpliszárnak
adjon tovább életet.
s igy neveljen engemet.