Jankovich Ferenc: Régi kép
Jankovich Ferenc: Régi kép
Halovány taréjjal
ég alján tollászkodott –
majd elejtette a hajnal
véres tojását, a napot.
ég alján tollászkodott –
majd elejtette a hajnal
véres tojását, a napot.
Rá derűs kotkodács-
hangokra vidult az ég magasa
és fölébredt a ház,
zengett a tojók kórusa.
hangokra vidult az ég magasa
és fölébredt a ház,
zengett a tojók kórusa.
Egy lány szaladt vizért,
felhördült a kut is,
torkából fehér
szalagban csordult a víz.
felhördült a kut is,
torkából fehér
szalagban csordult a víz.
Nyikorogva rítt,
sirt-rítt a kerék,
mint őrült, aki
feltépi erét. –
sirt-rítt a kerék,
mint őrült, aki
feltépi erét. –
Didergő szirom,
fagyos lepkeszárny:
Jóreggelt, hugom,
kis fecskemadár!
fagyos lepkeszárny:
Jóreggelt, hugom,
kis fecskemadár!
Utánad a nyár
nyujtja már kezét, –
röppenj, – jön a nyáj,
bika búg feléd…
nyujtja már kezét, –
röppenj, – jön a nyáj,
bika búg feléd…
Igy csendült a szó –
s kergettem tovább
ajkam illanó
villanó szavát.
s kergettem tovább
ajkam illanó
villanó szavát.
Egy tünő mosolyt
mint szellő a port –
nem tudom,
talán e nóta volt.
mint szellő a port –
nem tudom,
talán e nóta volt.
