Szabó Zoltán: Újesztendő • Asztalos István regénye – Révai
Szabó Zoltán: Újesztendő •
Asztalos István regénye – Révai
Asztalos István regénye – Révai
Hőst, cselekményt, eseményt nehéz találni ebben a regényben. Egy kicsi asszonyról szól és két kicsi fiáról, meg egy apró falu népéről körülöttük. De a kicsi dolgok, ez egészen mindennapi dolgok, amik a regényben történnek, nem általuk történnek, csupán csak velük. Ha van hőse e regénynek, e hős a muló idő s az idővel nem muló szegénység. Az évszázadokra darabolt idő s az évszakokkal más-más színt felöltő szegénység: e kettő formálja a regény figuráit. Ami a Tél, Tavasz, Nyár, Ősz négy fejezetében történik, nem sok: falopás, alkalmi munka, apró balesetek, új tanító az iskolában és csöppnyi forradalom a Gazdakör tisztújításán. Ennyi az egész. Csak ennyi? Javítanom kell magam. A szándékkal köznapi és «jelentéktelen» események rajzából csakugyan kibontakozik a törékeny parasztélet, a leküzdhetetlen szegénység, a lebirhatatlan társadalom. Nem «nagyigényű» könyv, egész határozottan «kisigényű», nem akar mindent megoldani s mindent megváltani. Ezt erényéül mondom. Olyan erényei vannak, melyek fiatal szépíróinknál ritkák: arányosság, szertelenségektől mentesség, realizmus, de nem bőbeszédűségbe fuló mértékletesség. Szépen befejezett, kerek, nyugodt és fegyelmezett írás, az író kikerüli a téma két nagy veszedelmét: az érzelmeskedést és a politikai páthoszt. Nem egészen sikerül kikerülnie a harmadikat: kevésbbé következetesen alkalmazott tájnyelv, zavartalanabbul éreztette volna a székelyföldi tájat. Kissé sok a «meg ott, né»… «még mit, né»… Ez azonban kicsiny hiba, a könyv nem annyira nagy, de nagyon megbízható és rokonszenves erényei mellett. Az Újesztendő szép arányaival, nyugodt összhangjával, mértéktartó eszközeivel, tudatos szerénységével és világos plaszticitásával vérbeli írót jelez.
