Nagypál István: Két «kék könyv» •
Dr. Földes Ferenc: Munkásság és parasztság kulturális helyzete Magyarországon. – Markos György: Az orosz ipar fejlődése Nagy Pétertől – Sztálinig.
Az olvasó ízlése, érdeklődése változik, a változó világgal együtt. Egy-két évtizeddel ezelőtt még mumus volt a statisztika, az ember sietve átugrott az ijesztő számoszlopokon. A politikai, közgazdasági, társadalomtudományi érdeklődés növekedése később eloszlatta a számok iránti gátlást, s az olvasók megbarátkoztak a statisztikák bizonyító erejével. Sőt, emlékszünk rá, néhány évvel ezelőtt valóságos «statisztika-láz» tört ki; az olvasók nagyobb hévvel falták a számsorokat, mint a ponyvaregényeket, s a számok romantikus mágiája mindent elhitetett, ami az üdvözítő statisztikára hivatkozott.
Ma ismét konjunktúrája van a számoknak. Bruttoregisztertonnákban, diviziókban, menetkilométerekben gondolkodunk, minduntalan költségvetések, termelőteljesítmények, bombasúlyátlagok ötlenek szemünkbe, nagyobb vonzóerővel, mint egykor a rablógyilkosságok.
Két könyv van előttünk, mindakettő a statisztika fegyverével illusztrál és bizonyít. Dr. Földes Ferenc könyve alapos és körültekintő munkával elemzi ki a magyar szegény parasztság és munkásság részvételét a közművelődésben. Elgondolkoztató és félelmetes adatokat szűr le táblázatai alján – szinte önmagát ismételve bizonygatja, hogy e két osztály, amely az ország népességének közel kétharmadát teszi ki, alig öt százalék erejéig részesedik a közép- és főiskolai oktatásban. Hasonlóan szomorú képet mutat az iparostanoncoktatás és a mezőgazdasági szakiskolázás hiányos rendszere is. Elemzi a szerző az említett néprétegek viszonyát a kultúra többi összetevőivel is: rádióval, irodalommal, képzőművészettel, s újból rámutat arra, milyen kiáltó szakadék van e rétegek részvétele és igénye közt. Földes dr. beszédes számokkal igazolja, hogy ez az ijesztő, hatványozottan fordított arány legfőbb oka a szegénység; anyagi akadályok numerus claususa biztosítja a felemelkedéshez szükséges intézményeket a polgárság fiai számára, az alulról való beözönlés ellen. A sokat hangoztatott «szociális szellem» és «reform» kiáltó cáfolata az a néhány adat, amit a szerző nagy szerénységgel, szinte igénytelen írói eszközökkel használ fel tételei bizonyítására.
Markos György könyve az úgynevezett «orosz kérdőjel» gazdasági hátterét elemzi értékes tanulmányában. Éppen az első orosz ötéves terv váltotta ki a nagy statisztikai orgiát; akkoriban vált divattá a csillagászati számokkal való dobálódzás. Markos sokkal józanabbul alkalmazza adatait, igyekszik megrajzolni a számokon túl a sajátos orosz fejlődés anyagi és emberi körülményeit is. Ilyen rövid tanulmányba szorítva ez természetesen csak vázlatszerűen sikerülhet. Így is megvilágosító képet kapunk arról a szédületes átalakulásról, amely a világ utolsó feudális nagyhatalmát két évtized alatt elsőrangú ipari állammá változtatta, összesajtolva egy nemzedék életére a nyugateurópai országok százötven év óta tartó iparosodását. A könyvben csak villanásokat kapunk arra az izgalmas kérdésre, hogyan alakította ez a nagy változás magát az embert, – de ez többé-kevésbé túl is haladja a könyv hasznos összefoglalásait.
E könyvek a világ nagy kérdéstömkelegének egy-egy szelvényét mutatják be, tárgyukhoz mérten vázlatosan, mégis sok tekintetben tanulságosan. A statisztika ma már nem ijesztő kásahegy, nem is misztikus varázslat, hanem nélkülözhetetlen segédeszköz, amit nem elég alkalmazni: néha felülbírálni is kell. Éppen Földes mutat rá könyvében, hogy a számadatok engedelmes szolgák, s némi szakértelemmel az igazság eltorzítására is alkalmazhatják, akiknek ez érdekében áll. Az említett két könyv azért is tanulságos, mert statisztikáit valódi bizonyító erővel alkalmazza a való világ megismerése érdekében.