Illyés Gyula: Hóseás
a lég szivem körül.
De bent a hüség, mint fészekben ül,
örül, hogy nem repül.
magam vagyok, magam,
el nem árulhatón: mivel seregtelen,
bizva: mert társtalan.
ha lépne, merre lép.
Kezes megint, szelid, nevelhetem,
mint apa gyermekét.
s ország dől, nép zokog.
Valahol az isten dolga lehet ilyen.
Sóhajtok, hallgatok.