Pásztor Béla: Rossz fiú imádsága
Ki lengsz a házak oldalán,
Mint szélben lámpa-árnyék.
Süss, főzz! Bírám ma érkezik.
Vendégeld, rejtsd el könnyeid.
S mig felold, el ne szállj még.
Bocsássatok meg vert ebek
Nagy, vidám ugatással.
Bocsáss meg nékem sok cseléd,
Fáradt kezetek hült erét,
Ki elitél, ne lássa.
Valljátok: »cukrot, kenyeret
Tett nékünk a fogókba.«
Szárnyatlan lepkék, zöld legyek
Jó tanuimként jöjjetek
A hálókba fogódzva.
S hamukra ejtett lombfejed
Ne rázd perelve hársfa.
De unszold sok testvéredet:
A vád elől, hogy rejtsenek,
Boruljanak a házra.
Szórd váltságdijként aranyad
Arra, ki pálcát fog rám.
Ó bődülj ég, te kék tehén!
A nádtetőkön lépj felém
És nyalogasd meg orcám.