ILLYÉS GYULA: NEM GÉPKOCSI …
fakó szekér, paraszt-kocsi
döcög velem, alig zörög;
por se kél a kerék mögött.
elmaradtam a világtól,
de nem mondom, de csak nézek,
mivel inkább én előzök.
eget-földet kavar a gép;
fut az ember, tolong, szegény.
Akár Dzsinkiszkán idején.
hagyd a lovakat magukra,
ne bánd azt se, ha megállnak,
tépik a leveles ágat.
Gyönyörü őszi délután;
madár kiált a zajon át.
Hallgassuk az idő szavát.
a kései pintyőkéét.
Fujja a bokorba bujva,
amit száz év mulva fujna.
pályadijul, hű vigaszul –
Hagyd a gyeplőt, hagyd a gyihá-t,
most fizet nekem a világ.
s hihetem, hogy rég meghaltam:
érthető, szép, tiszta minden.
A jövő is mult a szivben.
lágy kenyere, hüs óbora,
szapora szó, jó vacsora –
Nézzük, hogy mit viszünk oda.
feleljünk egy jó mosolygást.
Olyan kezd a világ lenni,
az a jóhir, ha nincs semmi.