Tóth Béla: Reviczky Gyula • Vajthó László tanulmánya – Egyetemi Nyomda kiadása
Tóth Béla: Reviczky Gyula •
Vajthó László tanulmánya – Egyetemi Nyomda kiadása
Vajthó László tanulmánya – Egyetemi Nyomda kiadása
Vajthó Lászlót a magyar irodalom mindenesének nevezhetjük. Szeretete, gondja irodalmunk minden zugára kiterjed, de főképpen az eldugott, elfeledett kincsek felé fordul, azokat igyekszik elsősorban az idő örvényéből kiemelni, mindnyájunk számára megmenteni.
Reviczky is ilyen kallódó egyénisége irodalmunknak. Az volt már életében s még inkább azzá lett halálában. Tudtuk, hogy a szabadságharc utáni élő irodalom és a Nyugat közti kapcsolat egyik láncszeme, diákkorunkból emlékeztünk pár versére, – s vége. Vajthó most szerető gondossággal áttanulmányozta a költő életét, műveit, s ezeken keresztül elénk állítja az embert, a költőt, mondhatnám – amennyiben erre ember képes – a maga teljességében.
Engem elsősorban Vajthónak a módszere fogott meg: nem az életrajzi adatok s a művek egymásutánjának kényelmes vágányán cammog, hanem mint a modern regényíró, egy-egy központi sajátságán, egy-egy sarkpontján ragadja meg hősét, s e körül csoportosítja életjelenségeit és művei vallomásait.
Vajthó elsőül Reviczky életének és költészetének központi elemét, humorelméletét ismerteti. Élesen és találóan mutatja ki annak eredetét Reviczky életkörülményeiben, szerepét munkásságában; pontosan körvonalazza mibenlétét, s egy villantással megmutatja viszonyát a humor igazi voltához.
Ezután a két nagy mesterhez, Schopenhauerhez és Aranyhoz való viszonyát elemzi. A «hatásvadászat» egyszerű fogásain itt is túlemelkedve, biztosan és fínoman tárja föl, milyen indításokat, bátorításokat merít a Reviczky-szellem a csodált példákból.
A Reviczky műhelyében című fejezet esztétikai szempontból veszi értékelés alá a költő munkásságának minden ágát. Végül Reviczky irodalomtörténeti jelentőségének körvonalazása, mint egy háttér, zárja le az arcképet.
A tanulmány két feltűnő vonása még: az a nagy szeretet a tárgy iránt, mellyel az író anyagát összehordta, s az a szerény ökonómia, mely sehol sem él vissza a bőséges anyaggal. A tárgy alapos, aprólékos ismerete, s az a tulajdonság, hogy ez sehol sem válik öncélúvá, teszik Vajthó Reviczky-arcképét hitelessé és biztos körvonaluvá. Az író stílusa is a világos, könnyed, művelt előadóé.
Művének ezekkel a sajátságaival sikerült Vajthónak ismét egy már-már elfelejtett költőt visszaadni az irodalomnak.
