Schöpflin Aladár: Az utolsó nap • Kézai Béla regénye – Révai
Schöpflin Aladár: Az utolsó nap •
Kézai Béla regénye – Révai
Kézai Béla regénye – Révai
Óriási téma, nagyobbat alig is lehet elképzelni: a római birodalom utolsó napjai és végső bukása. Kézai Béla kicsi regényt írt belőle, nemcsak az ívek és oldalak számára kicsit, hanem belülről is. Nem tudja éreztetni az események nagyságát, azt, hogy ez az emberiség egyik legnagyobb fordulópontja, nem szemlélteti azokat az okokat, amelyek a bukást előidézték, csak itt-ott, szinte mellékmondatokban utal egy részükre, nem mutatja meg a szereplő személyekben a kort, az élet zürzavarát és nem érezteti azt a szörnyű robajt, amely egy ilyen hatalmas szervezet összeomlását kísérte. A történelem pátoszából nem kapunk semmit, olyan hangon és stílusban van az egész megírva, mint egy jobbacska stílusú riport az újságban. Az a néhány alak, aki elénk tűnik, nem jut három dimenzióba, nagyon keveset tudunk meg róluk, csak kevés, éppen nem szemléltető és meglehetősen konvencionális vonással vannak mind felvázolva. Milyen drámai hatást lehetne kihozni az utolsó császár és a római püspök párbeszédéből! Csak két politikus vitáját kapjuk, semmivel sem többet. Milyen langyos Odoaker barbárjai bevonulása Itália földjére, holott őket a rómaiakkal szembeállítva lehetne megteremteni a kor levegőjét, azokat a történelmi tényezőket, melyek a nagy birodalom felbomlását kényszerűvé tették!
Nem egészen világos, mit akart írni Kézai: történeti regényt, vagy történelmi ismeretterjesztő könyvet. Ha az előbbit, akkor nem elég regényszerű, túlkevés szépirodalmi eszközt használ, ha az utóbbit, akkor a történelemből nem ad eleget. A hang, amelyet használ, sem az egyik, sem a másik esetben nem méltó a témához s a síma, elég gondos stílus inkább kis témák kifejezésére látszik alkalmasnak.
