Dandin a padlásablakban, Léandre, Chicanneau, Intimé, Petit Jean.
Ki zajong ott lenn? Csend, rend legyen!
Hol van? Ott! Szavamra, az ereszben!
Önök itt kicsodák, mily ügyben és szerepben?
Maguk ügyvédek itt? Maguk, talárosok?
Nincs nyelvük?
Elitél minden macskát is ott.
Titkárom válaszol, ha tudni azt akarják,
Hogy épp hol fekszik el s én láttam-é az aktát.
Akárhogy felmegyek, akárhogy lehozom.
Addig, hajdu, legyen szemed a foglyodon.
Kövess, gyorsan, de meg ne szólalj,
Ha jót akarsz.
Dandin, Chicanneau, Grófné, Intimé.
Hamar! Ide a panaszokkal.
Elfogtak, elnök ur, az ön tudtán kivül.
Ninini, elnökünk fönt a padláson ül.
Miért?
Törvényt ül ott. Most szedje hát elő csak
Ügyeit. Önre vár.
Uram, velem erőszak
Esett, nagy sérelem. Itt épp azért vagyok,
Hogy már panaszt tegyek.
CHICANNEAU és GRÓFNÉ (egyszerre):
Tessék nézni, ez az, akivel pörben állok.
A mindenét neki, ebbe én is beszállok.
CHICANNEAU, GRÓFNÉ és INTIMÉ:
Mert följelentem én, nem türhetek tovább.
Sorrendben védje meg mindegyikünk jogát.
Jogát? Hazug a szó, mi száján csak kifordul.
CHICANNEAU, INTIMÉ, GRÓFNÉ (egyszerre):
Azonkivül nekem van még egy pofonom.
Unokaöccsének kisöccse rokonom.
Cordon plébános kegyesen beajánlott…
Gyógyszerésze, uram, törvénytelen atyám volt.
DANDIN (visszahúzódik az ablaktól):
Folytassák: hallgatom mind a hármójukat.
Na szép! Megint továbbállt.
Mi az, mi az? A tárgyalást bezárták?
Hisz alig volt időm egy szót is mondani.
Chicanneau, Léandre polgári ruhában, Grófné, Intimé.
Volnának szivesek már nem zajongani?
Miért? Nem tart soká. Elég egy óra nékem,
Vagy kettő, legfölebb.
Ne is engedje be ezt, ezt a fecsegőt.
De én, én…
Senki sem, grófné, de senki, mondtam!
Ha estig várok is, de még ma bemegyek.
Petit Jean, Léandre, Chicanneau, Grófné, Intimé.
PETIT JEAN (Léandre-hoz):
Nem fog tárgyalni ma, most már fejem teszem le,
Bezártam jól, be biz, a legalsó terembe,
A pincéhez közel.
Egy szó, mint száz, elég.
Atyám nem látható.
Kérem, nekem ma még
Be kell avatnom őt egy döntő, fontos ügybe.
(Dandin kidugja fejét a pinceablakon.)
De kit látok? Ez ő! A jó ég visszaküldte.
Elég, pimasz! Kint volnék nélküle.
Menjen! Szamár. Mi ördögöt keres még?
Nem hallja?: csend legyen!
No és? Mit kezdjek ezzel?
Mily ügyben is keres fel?
Be kell keríteni őket mindenfelől.
Uram, szó sem igaz ferdítéseiből!
Hadd mondja el, nagy Isten!
Hö… fojtogat. (A grófnéval küzd.)
Leránt, az istenért!
Vigyázzon, elbukom.
(Dandin és Chicanneau beleesik a pincébe.)
Nem estek mind a ketten
Fejükre ujra? – ej!
Szaladj, rohanj, de menten!
Segits rajtuk! Repülj. – De ha már odament:
Töltse Chicanneau ur az éjjelt odalent,
A pincében. Vigyázz, Intimé, ki ne jöjjön.
Rohanj csak. Jól megőrzöm.
A hitvány! Persze most tele beszélheti –
(Lekiált a pinceablakon)
Akármit mond, uram, ne higyje el neki!
Nincsen tanuja rá! Hazudik!
Hagyja mostan
Békében őket ott! Talán már végük is van.
De mindent elhitet vele! Esedezem,
Hadd menjek be.
Soha! Nem megy be senki sem.
Hát persze, látom én, hogy az atya után a
Fiu is arra ád, – a muskotály szavára!
No jól van, jól nagyon! Mert nemcsak a birót:
Bepörlöm azt is én, azt a meszelynyi bort.
Tegyen, mi jól esik, csak engem ne gyötörjön.
Ilyen rakás bolond se volt soha a földön.
Uram, hova rohan? Hisz a vesztébe megy!
És hozzá sántit is!
Ugyan! Engedje meg, apám, hogy ápolásba
Vegyük. Sebészt, hamar!
Átlátok a szitán.
Nem táncolok, nem én, füttyödre ezután.
Kimélet, tisztelet irántam nincs tebenned,
El nem itélhetek egyetlen árva lelket –
Hát itt a juss, kölyök! (Odavágja az aktákat.)
Nyugodjék meg, talán
Találunk arra is megoldást még, apám.
Ha mint falat kenyér, ugy kell az az itélet
S anélkül gyötrelem, csak szenvedés az élet,
Bennünket még azért nem kell elhagynia:
Terjessze a jogot köztünk, idehaza.
Már a birói kart ne gunyold én előttem,
Bohóc, árnyék-biró nem lesz sosem belőlem.
Dehogy! Minden ügyet letárgyal szépen és
Az ellen, mit kimond, nem lesz fellebbezés.
Kihágást, bünügyet, vétséget összevonva,
Tarthat, ha jól esik, két tárgyalást naponta.
Inas rosszul töröl? Megbirságolja őt,
S deresre küldi, ha egy korsót összetört.
Hát ez valami már. Erről lehet csevegni.
No és a napidij? Azt, azt ki adja? Senki?
Bérük fedezetül, zálogkép megmarad.
Ezek már, azt hiszem, tisztességes szavak.
Dandin, Léandre, Intimé, Petit Jean.
A foglyunk! Ő szökik bizonnyal!
Azt ne féltse.
Nem ő lesz.
Vége hát mindennek… Ott fut, ott…
A Citrom… a kutya… egy kappant elkapott.
Betör mindenhová s amit lel, megzabálja.
Remek, remek ügy, épp apámnak. Hé, utána!
Letartóztatni, fuss!
Csak csendesen. Elég
Előállitani. Csak semmi feltünést.
Hamar! Itélje el keményen ezt a házi
Megrögzött vén zsiványt. Példát kell statuálni.
Ország-világ előtt tárgyaljuk az ügyet.
Megvannak a felek. De az ügyvédüket
Sebaj! Csinálunk azt is. Itt áll
Egyszerre két jelölt: a portás és a titkár.
Ügyvédnek, azt hiszem, kiválók lesznek ők.
Buták, akár a tök.
De kérem: mint a rög
Aludhat attól is az ur, ha én beszélek.
De én itt sem vagyok. Én semmihez sem értek.
Csak a kezdet nehéz. Segitünk majd, ne félj.
Majd sugjuk, mit beszélj.
Készüljünk. Nincs vita. Gyerünk. Legyen betéve
Szemünk a pénzre és fülünk a kérlelésre.
Ön, doktor Petit Jean, magánvádat emel;
Ön, Intimé meg a védelmet látja el.