Takáts Gyula: Merengő
Takáts Gyula: Merengő
Hátam mögött kozákok járnak.
Előttem áll egy néma vár.
Hová léphetnék önmagamból,
egyre szűkül már a határ.
Előttem áll egy néma vár.
Hová léphetnék önmagamból,
egyre szűkül már a határ.
Mint őrségen a sivatagban,
csak áll és néz a katona,
íly értelmetlenül vigyázok:
öt lépés ide és oda.
csak áll és néz a katona,
íly értelmetlenül vigyázok:
öt lépés ide és oda.
Mit kutattam, megnyúlt fölöttem,
de tartalma lassan szükül
– az ég –, mint cső végén a tájék,
s vonzó nagy rendje egyre hül.
de tartalma lassan szükül
– az ég –, mint cső végén a tájék,
s vonzó nagy rendje egyre hül.
Könyvtárak sűrű őszi csendje,
s a versszülő présházszoba
ledőlt és nem maradt belőlük
csak a munkácsi iskola,
s a versszülő présházszoba
ledőlt és nem maradt belőlük
csak a munkácsi iskola,
meg az, hogy enni s inni kell még,
hogy éhen ne vesszen a rab!
S a költőt őrző régi vár áll,
mint sikságon a kődarab.
hogy éhen ne vesszen a rab!
S a költőt őrző régi vár áll,
mint sikságon a kődarab.
