3.
3.
Megrántja, mint végvásznat széthasitja
a szél a könnyü kék tavat,
felkapja, rögtön vissza is hajitja,
madár nyomába kap.
a szél a könnyü kék tavat,
felkapja, rögtön vissza is hajitja,
madár nyomába kap.
A szilva elhullt, már a körte sárgul,
bólong az ág, előre dül.
Hideg sikongás lesz a muzsikából
a vendéglőn kivül.
bólong az ág, előre dül.
Hideg sikongás lesz a muzsikából
a vendéglőn kivül.
Még vizreszállnánk, ám a két vitorla
tengerre vágyik, elvadult.
Lázong s megnő a táj, ahogy leszórja,
mit nyögve megtanult.
tengerre vágyik, elvadult.
Lázong s megnő a táj, ahogy leszórja,
mit nyögve megtanult.
A dombon medve, égen óriás hal.
És medvék és halak megett
az első jel: csuklással, horkanással
az őszi őrület.
És medvék és halak megett
az első jel: csuklással, horkanással
az őszi őrület.
Negyven leszek. Gyerünk. Nem értem én sem.
De nem riaszt, de vállalom.
Követ leszek talán s kezed fehéren
galamb jobb vállamon.
De nem riaszt, de vállalom.
Követ leszek talán s kezed fehéren
galamb jobb vállamon.
Elválik egykor, ki miért akarta
mindezt, – s ha nem is válik el!
Tanultam igy is: nem várok szavakra,
ha senki sem felel.
mindezt, – s ha nem is válik el!
Tanultam igy is: nem várok szavakra,
ha senki sem felel.
Gyors oszlopot gyúr a fél az avarból
s futva a vizre rakja ki.
Felnyulok én is tán, ha összemarkol,
ki ráz most hullani.
s futva a vizre rakja ki.
Felnyulok én is tán, ha összemarkol,
ki ráz most hullani.
Semmi felettem és semmi alattam.
Mint a forgószél, ott a szél
kerengek, merre? Csak te légy karomban,
csak te ne félj.
Mint a forgószél, ott a szél
kerengek, merre? Csak te légy karomban,
csak te ne félj.
