2.
2.
Betegen fekszem, próbálgat a kín,
munkál a halál testem zárain,
feszit, csavar; a száj még mosolyog,
de enged a fog, meg-megcsikorog.
Mint bennetek, nők, az élet talál,
cinkosra úgy lel bennem a halál.
munkál a halál testem zárain,
feszit, csavar; a száj még mosolyog,
de enged a fog, meg-megcsikorog.
Mint bennetek, nők, az élet talál,
cinkosra úgy lel bennem a halál.
Csikorgok, hajlok, félek nyílani.
De matat, biztat bent is valami,
hogy fogoly voltam, s jó lesz odaki,
szűk partjaimon túláramlani,
szép áradásként el-szétnyúlani,
míg fel nem tünnek isten ormai.
De matat, biztat bent is valami,
hogy fogoly voltam, s jó lesz odaki,
szűk partjaimon túláramlani,
szép áradásként el-szétnyúlani,
míg fel nem tünnek isten ormai.
