CS. SZABÓ LÁSZLÓ: BUZGALOM
CS. SZABÓ LÁSZLÓ: BUZGALOM
Villámriport a híres emberrel. Az első jel. Az első oroszlánköröm. Az üstökös kigyúl. "Pályám emlékezete" dióhéjban. Befejezésül:
− Terve?
− Munka.
Már csüng is a telefonon. Csattan a fényképezőgép. "N. N. reggel a dolgozószobájában" olvasom másnap a kép alatt.
Egy sem meri azt felelni: henyélés. Hosszú, haszontalan tűnődés félálomban. Séta a szigeten, terefere a városi kertésszel. Látogatás egy félreeső múzeumban. Ebéd után szundítás. Vívólecke. Tűnődés egy kivilágított kirakat előtt. Este egy olasz opera. Haza s utazás a párnák közt Dél-Amerikába. Másnap elölről. Van már híres diktátor, híres békeügynök, híres lélekelemző, híres filmszínész, híres regényírónő. Mikor lesz egy világhírű henyélő? Ő hiányzik a legjobban az emberiségnek. "Ki a felsőbb rendű lény?" Jegyezte Baudelaire a naplójában. "Nem a specialista, hanem a ráérő és általános műveltségű ember."
Jó, legyen a serényeké a világ. De legalább a telefont tegyék le! Anélkül is elhiszem, hogy fő a fejük az alkotástól. A boldogult pápa egyik utolsó fényképén ez a pokolgép már a kezeügyéig férkőzött. Könyörgöm az új szentatyának, ne vegye föl! Végezze az egyház ráérő, lassú, örök mozdulatait.
