RADNÓTI MIKLÓS: VERSKÖTETEK
RADNÓTI MIKLÓS: VERSKÖTETEK
Tamás Sári új verseskönyve: Törvény. − Tamás Sári új verseskönyve egy lendületes, himnikus fohásszal kezdődik, s a hang, melyet az első vers megzenget, végigvonul a könyvön. Előző kötetében (Isten felelmi a fejét) még a világgal foglalkozik, sokszor programszerűen, "van-e még kereszt?" − kérdi sikoltva és vállalja a világ megváltását. Újabb verseiben önmagába zárkózik a lélek, a világ elsüllyed. Érdekes ugyanekkor formai fejlődése is; verse egysíkúbb, egyszerűbb volt, dal volt, ma összetettebb, többrétű, tudatosabb. A dallamok régebben, az egyszerű versben gyakran megtörtek, most az összetettekben töretlenek és gondosak, inkább a nyelv tisztátalan itt-ott, nem tudja követni a lélek fordulatait. Gondosan árnyalt nyelve mégis színesedett, gazdagodott a változásban.
A nagyon finom, apró megfigyelések mindig magasra lendítik a verset:
földön gunnyasztó apró rovar előtt
megcsillan a hóvirág hegyorma,
megcsillan a hóvirág hegyorma,
írja egyik tavaszi verse végén s az őszi tájban "ostorral vágtat az öregség" mögötte, "csillogó borokat forral" az ősz, s "arany békák táncolnak a sötétben". Az egyszerű, gyengéd líra néha szárnyra kap s repülni kezd:
Odafönn egy csillag összetört,
a légen át a vaspor a föld felé
szitál…
a légen át a vaspor a föld felé
szitál…
Különösen szerelmes verseiben emelkedik magasra s az apró megfigyelések és a kozmikus képek kettőssége különös lírai feszültséget ad a versnek.
…hogy torkom kiszáradt a rémülettől,
ha ruhád véletlen a ruhámhoz ért
s éjjel nem tudtam aludni a szemedtől.
ha ruhád véletlen a ruhámhoz ért
s éjjel nem tudtam aludni a szemedtől.
Utólszor szól hozzád s többé soha
a vers −
a vers −
nem őrzi a madár útját a Végtelen,
ki tehet róla és bántás kit érhet?
ki tehet róla és bántás kit érhet?
Az Ürben a csillagok csillagot érnek,
de kinek a karja érhet csillagot,
ha kitárja egy fényes éjjelen?
de kinek a karja érhet csillagot,
ha kitárja egy fényes éjjelen?
A sokszor könnyedén, sőt könnyelműen kezelt ritmuszavar, egy-egy nyelvi ügyetlenség, szórendi furcsaság, melynek költői célját nem nagyon látom, − gondatlanságnak hat, de néhány bájosan és tudatosan primitív strófavégződés néhány pontosan elhelyezett szóismétlés ösztönös és kitűnő fülű verselőre vallanak, akinél gyakoriak az imént idézetthez hasonló nagyon szép versszakok.
