Július 5.
Július 5.
A romoktól jöttem befelé. Dél volt, egy magaslaton álltam. A zuhogó fény megbénította a tájat, mozdulatlan volt az olajfa-erdő. Csak a darazsak zúgtak, szinte dühöngve.
Ebben a pillanatban egy különös képet láttam. Éles és pontos volt a rajza, lágy emlékből kíméletlen vízióvá tisztult. Megláttam Korkot a Rajna mellett. Betonfedezékek közt, körüldrótozva a májusi fényben. Az a táj is mozdulatlan volt, egy német paraszt állt benne, a kapujára dőlt. Úgy látszik, az idén elkezdődik…
